Csúszik a szexmániás Torrente 4. filmje

A titánok haragja 3D

A Titánok harca két éve 493,2 millió dollárt kaszált a pénztáraknál, ezért a Warner úgy döntött, lehúz még egy bőrt a pegazusról, és Sam Worthingtonnal újra leöleti a görög mitológia összes szörnyét. A második rész már 10 évvel később játszódik és az akciófilmes foyltatások szokásos kliséjével nyit: az előzményfilmből ismerős szandálos főhős békés halászként tengeti a napjait, ám amikor nagyapja, Kronosz kiszabadul a Tartaroszból és hadba hívja a titánokat, Perszeusz előszedi a ládából a fegyvereket, hogy megmentse az apját, Zeuszt (Liam Neeson) és persze az egész ókori világot. Mivel az amerikai premier csak pénteken lesz, bevételi adatok és kritikák nincsenek, bár az ABC savazta a filmet: „csak akkor szórakoztató, ha a szereplők épp abbahagyják a buta párbeszédeket és elkezdődik az akció”. A verekedésekben egyébként a Trónok harca első évadáért SAG-díjjal jutalmazott magyar kaszkadőrök is részt vettek: Párdányi Domonkos és Kovács Géza mellett, Kósa László, Lengyel Balázs és Gavalda Kinga is látható a filmben. A második részben a Titánok harcát túlélő Gemma Arterton is szerepelt volna, de nem tudta elvállalni a forgatást a jövőre mozikba kerülő Hansel and Gretel: Witch Hunters miatt. (IMDb: -, Rottentomatoes: -)

Torrente 4. 3D - halasztott premier: április 19.

Bár a Torrente 4-et már 2011-ben bemutatták külföldön, érdemes megvárni az április elsejéről 19-re halasztott magyarországi premiert, hiszen Csuja Imre hangja nélkül a Torrente-életmű olyan szörnyű lenne, mint az újraszinkronizált, Bujtor-mentes Bud Spencer-filmek. Hat évvel a Torrente 3 után a spanyol rendezőcézár, Santiago Segura újra beöltözött kedvenc szexmániás, tapló, alkesz, korrupt, rasszista zsarunknak, hogy negyedszerre is fejest ugorjon a csöcsök, a kokain és a bűn világába. A pisztolyos recskabajnok ezúttal akkora hülyeségeket csinál, hogy azt már nem úszhatja meg börtön nélkül, de itt sem adja fel: kedvenc Stallone-filmje, a nálunk forgatott Menekülés a győzelembe mintájára sittes-smasszer örökrangadót szervez, hogy megszökhessen, és ráadásul olyan ászok segítik, mint Cesc Fabregas. A negyedik részről még a tekintélyes Variety is elismerően írt: "a film humora az első 30 perc után egyre gyengébb, akad a vége felé is vicces jelenet, például amikor Torrente kezében a metrójegy is halálos fegyverré válik". (IMDb: -, Rottentomatoes: -)

Bordélyház

A Torrente 4 mellé az amúgy skandináv szociodrámákban utazó Cirkó is csöcsös filmet vetít a héten. Bár a rendező, Bertrand Bonello a Bordélyházzal tavaly nem nyert Aranypálmát Cannes-ban, a jelmeztervező, Anaïs Romand César-díjat kapott. A történet természetesen egy századfordulós kuplerájban, az Apollonide-ban játszódik, ahol a kuncsaftok néha beleszeretnek a lányokba, akik két numera között izgalmas titkokat osztanak meg egymással. A kritikusok szinte mind költői képekben áradoznak a filmről, a New York Times például így: "ez a gyertyafényes árnyjáték Renoirként, Degasként és Manet-ként mutatja be a nőket" (IMDb: 7 pont, Rottentomatoes: 78 százalék)

A fekete ruhás nő

Daniel Radcliffe a Harry Potter-széria után is kitartott a dark fantasy és a borongós angol tájak mellett és az Eden Lake rendezőjével, James Watkinsszal 27 millióból leforgatott egy horrort a patinás Hammer stúdiónak. A Fekete ruhás nő akár egy Tim Burton-mozi is lehetne: a fiatal, zsebórás-frakkos, angol hagyatéki ügyvéd (Radcliffe) az egyik kliense halála miatt a távoli, ködös Angolna-láphoz kénytelen elutazni egy kísértetkastélyhoz, ahol természetesen felbukkan a címbéli fekete ruhás szellemasszony is, így hősünk régi képeslapokkal és baltával a kézben kezd izgalmas nyomozásba. Amerika Réz Andrása, a játékipart ostorozó Roger Ebert így istenítette a filmet: "A Nosferatu óta nem született ilyen félelmetes horror, amiben ügyvéd érkezik a rettenet házába", a New York Post és a Philadelphia Inquirer kritikusai viszont amiatt keseregtek, hogy a kellemesen nyomasztó századfordulós hangulat mellett nincs semmi erénye a filmnek. A forgatókönyvet egyébként a Csillagpor és a Ha/ver dögös társírónője, Jane Goldman rakta össze Susan Hill 1983-as rémregényéből. (IMDb: 6,8 pont, Rottentomatoes: 64 százalék, Index-ítélet: 8/10)

Polisse

A Bordélyház ugyan nem nyert a tavalyi cannes-i filmfesztiválon, Luc Besson excsaja, a színész-rendező Maïwenn Le Besco viszont megkapta a zsűri különdíját a párizsi rendőrség legkeményebb feladatainak bemutatásáért. A Polisse központi témái ugyanis a gyerekbántalmazás és a szexuális bűncselekmények, amiket ráadásul nem kitalált esetek alapján mutatnak be a készítők, hanem az igazi Ifjúságvédelmi Ügyosztály vaskos aktáiból szemezgettek. A film idén két César-díjat nyert Franciaországban. (IMDb: 7,5 pont, Rottentomatoes: -)