Jason Statham, a hajléktalan Terminátor

A nyolcvanas-kilencvenes évek akcióhőseinek nyomdokába lépő angol színész A biztonság záloga című filmben akkor nagyon jó, amikor azt csinálja, amihez a legjobban ért, és két cinikus megjegyzés között a hátán rúgja ki az ellen máját. Hálistennek a filmben Stathamnek csak minimális mennyiségű dialógust írtak, így nem sok okunk van a feszengésre, bár a bugyuta történettől néha a víz is kiveri az embert.

A klasszikus akciófilmek receptje nagyon egyszerű, kell egy nagyon elszánt, erős ember, azt motiváljuk valahogy, majd az útjába zavarunk pár kellemetlen alakot, akik emberünk minél változatosabb megsemmisítésére teszik fel a filmben nekik szánt perceket, behívjuk a kaszkadőrőket és a végén összesítjük a halállistát. A biztonság zálogát rendező Boaz Yakin eddig csak egy sportfilmmel, az Emlékezz a titánokra! című Denzel Washington-darabbal hívta fel magára a figyelmet, így a bevált recepten nem is nagyon változtatott.

Jason Statham egy rendőrből lett ketrecharcos fazon, aki persze meg van keseredve, ahogy az ilyen alakoknak kell. Amikor egy túl jól sikerült meccs után összeakasztja a tengelyt az orosz maffiával, megkapjuk a motivációt is, a nejét ugyanis a ruszkik kinyírják, őt magát pedig egyfajta homeless Odüsszeuszként az utcára zavarják, azzal a felkiáltással, hogy akivel innentől kapcsolatba kerül, azt kinyírják.

Pár év elteltével Luke nagyon koszos, büdös és (lehet ezért) szomorú, olyannyira, hogy az öngyilkossággal kacérkodik, de ekkor a metróban meglátja a másodlagos motivációs faktort, egy kínai kislányt, akit hogy, hogy nem, pont azok az orosz kergetnek, akikkel neki is volt egy kis problémája. Luke-ot ekkor elkezdi baszkurálni a lelkiismeret, az agyában meg bekapcsol a Terminátor-üzemmód és nekilát megvédeni a kislányt, akár az élete árán is.

Ami innentől jön, az nagyjából olyan, amilyennek elképzeljük, a matekzseni kislányt kergeti a kínai és az orosz maffia is, a rendőrők sem pártatlanok az ügyben, előkerül pár korrupt politikus és minden más akciófilmes panel, de legalább Stathamet tényleg élvezet nézni verekedés közben. A film története nem különösebben érdekes, az, hogy most a főhősnek nem egy férje/maffia/korrupt rendőrök/bazinagy fémrobot elől menekülő nőt, hanem egy kislányt kell megvédenie, nem oszt, nem szoroz, senkit nem érdekel, miért bíznak a kínaiak egy gyerek memóriájában jobban, mint egy noteszben.

Az olyen expozíciós jelenetek, amikben Statham és Mei (Catherine Chan) beszélget, pont azt a funkciót töltik be, mint a pornófilmekben az aktus előtti ötperces kínlódás a pizzafutár és a csábos neglizsében ablakot mosó kikapós háziasszony között. Ezek csak azért vannak a filmben, hogy ne permanens akcióorgia legyen belőle. Statham az akciók során pont olyan eltökélt, mint az összes filmjében, és a nagyon szépen megkoreografált verekedésekben egy arcizma sem rezzen, amikor valakinek a tüdejébe kell belelépni, vagy egy étteremnyi kínait vagy oroszt kell nagyon gyorsan agyonverni.

Kár, hogy a politikai szál, a szarkavarás és a korrupt zsaruk vonala kicsit kizökkenti az embert az autóval, villával vagy gépkarabéllyal pusztító Luke történetéből, viszont abszolút pozitívum, hogy nem akartak egy nőt sem ráerőltetni a főszereplőre, és erőltetetten vicces beszólásokkal sem fárasztják a nézőket. Agyatlan akciófilmnek kiválóan elmegy: 7/10.