Ki dug félre a végén

Megcsalná vagy sem a szerelmét, és ha igen, miért? Az ön válaszaira nem vagyunk kíváncsiak, de a Tegnap éjjeltől elvártuk volna, hogy kezdjen valamit a kérdésekkel, ha már felteszi őket. Sam Worthington újra bizonyította, hogy körülötte mindenkit kékre kell festeni, hogy feltűnjön a vásznon a bambasága. Keira Knightley azt sem tudta, miért van a vásznon.

A Tegnap éjjelben benne volt, hogy izgalmas és érzelmes kamaradráma legyen, amiben valahogy a párkapcsolatok mélyére látunk, de csak egy bosszantó, felületes film lett a végeredmény, aminek tanulsága is van: ne nyafogjunk, ha már félredugunk.

A rendezőt minden bizonnyal az izgatta, hogy miért jut egy látszólag boldog pár el addig, hogy megcsalja a másikat. Ez kifejezetten izgalmas kérdés.

A házaspár élete úgy alakul, hogy egy éjszakát külön kell tölteniük, amiről valószínűleg kevesen gondolnánk azt, hogy ezzel eléggé megalapoznak egy párkapcsolati thrillernek. A férfi (Sam Worthington) üzleti útra kell utazzon, miután egy fogadáson kolléganőjével (Eva Mendes) a felesége előtt flörtöl. A feleség (Keria Knightley) kávét vesz, amikor felbukkan régi nagy szerelme, Hufnágel Pisti, az örök kihagyott ziccer (Guillaume Canet) is felbukkan. Mindez ugyanarra a napra esik!

Az ember igaztalan és kíváncsi, és ez utóbbi olyan biokémiai folyamatokat indít be, hogy elborul az agya. A kíváncsiság rossz, mert mindenképpen választ kell keresnünk rá. A pár mindkét tagja egy estére megkapja a lehetőséget, hogy megcsalja választottját. Az éjszaka alatt mindkét fél a kíváncsiság végére akar járni, megtudni, mennyit ér saját maga, mennyit a párja és mennyit a kapcsolat. Az elsőfilmes Massy Tadjedin a megcsaláshoz vezető utat igyekszik bemutatni, de sajnos egy végtelenül hideg és unalmas végeredmény lett a Tegnap éjjel.

Az alapötlet pedig kifejezetten jónak tűnt: hogyan sodródik bele egy pár ugyanazon az éjszakán ugyanabba a csapdába, hogy megcsalja szerelmét. A nézőt a rendező vezette be a csapdába, mert a házaspárról semmit nem árul el nekünk a film alatt, pedig motivációk nélkül érthetetlen lesz az a sok sejtelmes szomorkodás, ami mindkét szereplőt jellemzi. Az Avatarral és A titánok harcával befutó Sam Worthington olyan bambán játssza végig a filmet, hogy bizonyosak lehetünk benne, ő maga sem érti, mit miért tett.

A Romantica csatorna tucatfilmjének látszó Tegnap éjjel nem véletlenül nem jutott el eddig a nézőkhöz. A forgatókönyv egyszerűségéhez és kidolgozatlanságához olyan dialógusokat írtak, amiket délutáni dél-amerikai sorozatokban sem viselünk el.

A házaspárról semmi nem derül ki a filmben, így nehéz a két megcsalástörténetet a helyiértékén kezelni, pedig a rendező ezt akarja: a párhuzamos megcsalásokból nem egyedi történetek alakulnak ki, hanem olyan pofátlan általánosítások, hogy a férfinek fontosabb a test, a nőnek a lélek, a férfi belövi a ziccert, a nő nem is rúgja kapura a labdát, csak lekészíti.