Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA Robotzsaru rendezője Jézusról mesélne
Mostanában újra divatba jöttek a bibliai témák Hollywoodban, hamarosan jön Darren Aronofsky Noé-ja, Steven Spielberg is javában forgatja a Mózes történetéről szóló filmjét - és akkor még nem is beszéltünk Mel Gibson hanukka-témát feldolgozó, közepes balhékkal övezett filmtervezetéről. A Deadline szerint kollégáinál is kényesebb témába csap bele Paul Verhoeven. A Robotzsaru és az Emlékmás - oké, meg a Showgirls - rendezője ugyanis régi álmát akarja megvalósítani, és belefogott egy Jézus Krisztusról szóló, provokatív és elgondolkodtató film készítésébe.
A tervezett film producere Chris Hanley lesz, aki egyebek mellett az Amerikai Pszicho elkészítésénél is bábáskodott. A Jézus életét immáron két évtizede kutató, és a témáról egy általunk is ismertetett könyvet író Verhoeven a forgatókönyvet Roger Avaryra bízza, aki ugyebár Quentin Tarantinoval együtt kapott Oscart a Ponyvaregény forgatókönyvéért.
A filmről annyit már lehet tudni, hogy mi nem lesz benne: Verhoeven eltökélt szándéka az, hogy a szeplőtelen fogadtatástól kezdve a feltámadásig kilódítja Jézus életéből az összes csodás elemet. A holland rendező ezen kívül saját elméleteit is bele kívánja szőni történetbe, melyek között olyan, borítékolhatóan botrányos elemek is szerepelnek, mint például az, hogy Máriát nem a Szentlélek ejtette teherbe, hanem egy római katona erőszakolta meg.
Ilyen elemekkel elég kemény vállalkozásnak tűnik a film – főleg a vallásos Egyesült Államokban –, amit enyhíthet Verhoeven azon törekvése, hogy Jézusnak nem a botrányaira, hanem tanításaira akar koncentrálni. A rendező ugyanis Jézust a valaha volt legnagyobb erkölcsi újítónak tartja, aki egy nyitottságon alapuló erkölcsi utópiát állított fel arról, hogyan kéne az embereknek egymáshoz viszonyulniuk. Verhoeven szerint az ókorban szokatlan nyitottság, valamint követőinek egyre növekvő serege szúrt szemet a hatóságoknak is, Jézus halálra ítélését tehát politikai döntésként láthatjuk a vásznon.