Lejött a drogról, ráment az Istenre

„Én csak úgy éltem a világot, és egyszer csak valaki megváltott” – ezzel a mondattal kezdődik a héten elhunyt Xantus János egyik legemlékezetesebb filmje, a Rocktérítő. A kimosakodott, inget és nyakkendőt vett Pajor Tamás rögtön a film elején összefoglalja a történetet, hogy hogyan lett drogos bohócból hitgyülis ripacs. Ezzel le is lövi a film végét, ami talán csak neki volt happy end, mégis lehet rajta nevetni.

Xantus ekkor már rég befutott az Eszkimó asszony fázikkal, ezért megtehette, hogy összehoz egy filmet a haverokkal arról a közegről, amiben járatos volt. Pálinkás Szűts Róbert, a rendező asszisztense szerint a film teljesen másról szólt volna: Pajort, a rendőrtiszti középiskola vidékről bekerült tiszta hallgatóját megbízzák, hogy épüljön be a budapesti undergroundba. A Fiatal Művészek Klubjában (FMK) elkezd ismerkedni, inni, drogozni, megalapítja a Neuroticot, koncertezik, és ahogy DiCaprio a Téglában az ír maffiában, otthonra talál a közegben. Így amikor behívják a felettesei, és képeket tesznek elé, nem köp be senkit.

„Ez lett volna a film, csak közben megtért a Pajor. Hívott a Xantus, hogy a forgatási terv lemondva, a főszereplő megőrült, át kell írni az egészet” – írta Pálinkás. Így került a filmbe Víg Mihály és Másik János két abszurd rövidfilmje, A tetszhalott és a Delphin csodálatos átváltozása, szokás szerint korrekt Víg-dalbetétekkel. Ezeknek a karikatúráknak semmi közük sincs a történethez, és bár nem rosszak, ráadásul az FMK azóta halott sztárjai, a Megáll az időből ismert Pauer Henrik, a Neurotic tagja, és az öreg mágus szerepében Gémes Dixi, a szubkultúra öreg botrányhőse is játszanak bennük, azért a valóság sokkal viccesebb.

„A legnagyobb szentek életén, te hülye, nincs semmi nevetnivaló” – rappeli Pajor a film egyik leghíresebb jelenetében, a rendőrautó hátulján felvett, széteffektezett Break-klipben, de az ő történetén azért simán lehet röhögni, főleg amikor az utolsó számban a Móricz Zsigmond körtéren üvölti lenyalt hajjal, hogy „engedd be a jó levegőt, azt a hírt, hogy Jézus feltámadott”, a járókelők meg körégyűlnek kinevetni. Pajor a saját bevallása szerint megcsömörlött a drogtól és a közegtől, és Ruff Tibort és a barátnőjét követve belépett a Hit Gyülekezetébe.

A film tele van hibákkal, leginkább a szerencsés végkifejletnek köszönhető a nagyszerűsége, de azért emlékezetes a Neurotic frontemberének a tinilázadása például akkor, amikor megpróbál bejutni az FMK-ba, ahonnan kitiltották, vagy amikor a koncert utáni hisztijében beüt egy ablakot, és elvágja a kezét, majd magyarázkodik, hogy egyáltalán nem akart öngyilkos lenni, és a fasiszta ávósokról kezd el ordibálni, csak mert szerinte nem volt jó a hangosítás. (A filmben éneklők többsége egyébként láthatóan egyáltalán nem képes eltalálni a hangokat.)

A Rocktérítő félig koncertfilmként is felfogható, mégsem úgy marad meg, és nemcsak a közbeszúrt kisfilmek miatt, hanem például amiatt a jelenet miatt is, amiben a még a balhé után felkötött karú, de már Jézusról és a vasárnapi ebédről filozofáló Pajor az angyali klasszikus zenét tekeri vissza újra és újra. Ahogy a columbine-i mészárlást bemutató Elefánt, ez a film sem ítlékezik vagy mutatja be minden oldalról Pajor megtérését, és miután babakék ingbe bújik, a többi szereplő el is tűnik a színről. Olyan, mintha még Xantus sem tudott volna mit kezdeni ezzel a nem várt fordulattal, ezért csak hagyta volna forogni a kamerát.  

Miután egy időre elfogyott a pénz a forgatásra, és ezalatt Pajor – aki addig kb. a magyar Tommy Lee volt – megtért, legközelebb piperkőcként látjuk újra, és itt már „radikálisan és szélsőségesen” elhatárolódik korábbi önmagától. Nyálas lezárás helyett végül tehát a végig bizonytalan és szomorú drogos rock&roll-próféta egy hasonlóan értelmetlen és hamis függőségben köt ki, ami alapvetően szomorú is lenne, de az ugribugri stréberrock kiviszi a nézőt a fényre.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!