Ne várj X-Men 4-et a Farkastól

Farkas múltja jó ürügy lett volna egy látványos akciófilmhez, ami az elmúlt 150 év összes háborúját felvonultatja. Ahol a borostás Hugh Jackman, a saját becsületkódexéhez ragaszkodó, magányos neoszamuráj mindig a nagy ellenfelet, a térdig vérben gázoló Kardfogút keresi a csatamezőn. Az első 15 perc nagyjából erről is szólt, jól összevágott, agyoneffektelt jelenetsorban jutottunk el Gettysburgtől Vietnamig, ez a rész az egyetlen kedvencem a filmből.

Mindjárt szájbarágással indítanak: Farkas és Kardfogú testvérek (a képregényben nem voltak azok), és csak annyi különbség van köztük, hogy egyikük el tudja fojtani az állati ösztöneit. Meg hogy Rozsomák adamantium pengéket kap, amiket Kardfogú soha, mert nem bírná a szervezete. Ez az irigység nem tűnik elég erős motivációnak ahhoz, hogy Liev Schreiber végigharcolja a filmet.

A farkas bánt, és megkóstol

Mert a vicsorgás és a marcangolás uralkodik a sztorin: 109 percnyi vajszínű műkörömreklám az egész. Farkas és Kardfogú összecsap az erdőben, Farkas és Kardfogú a kocsmában verekszik, aztán egy vegasi sikátorban, meg egy titkos katonai bázison. De a készítők meg sem próbálták látványosra koreografálni a harcokat, nem használták ki kreatívan a környezetet (óriásdarukat, kitépett villanypóznákat hiányoltam), ami a Dan Bradley-féle Bourne- és Bond-bunyók óta alapkövetelmény ebben a műfajban. Steril és élettelen az összes verekedés, nekem utólag már egybe is folynak, mert a szupermutánsok mindegyikben egymásnak rohantak, mint valami lovagi tornán, kicsit tépkedték egymást, aztán az egyik balra, a másik jobbra futott a képből, hogy 20 perc múlva újrakezdjék.

Mutánsokat csak nyomokban tartalmaz

A többi szereplőre sajnos nem jut elég idő. Ezt főleg Lynn Collins miatt bánhatjuk, aki Silver Foxot alakította, és hálóingben mesélt Farkasnak a holdat ugató szellemről. Több közös jelenet kellett volna nekik, hogy a hegyvidéki idill jobban kontrasztba kerüljön az örökös harccal. Gavin Hood rendezőtől sokkal több érzelmet és drámát vártam, nem mintha ehhez szoktam volna, de eddig ilyen filmeket rendezett: a Tsotsi című krimije 2005-ben Oscart kapott legjobb külföldi film kategóriában.

Az X-fegyver program tesztalanyai néha lövöldöznek egy kicsit, vagy adnak valami tippet a hősnek, aztán eltűnnek. Végig azt éreztem, hogy Gambit, Küklopsz, Emma Frost, Haspók és Bolt karaktereket alakító színészek nem értek rá a forgatásra, és csak azért ugrottak be egy-egy rövid jelenetre, mert a plakátok és a táskák már nagy mennyiségben elkészültek a matricáikkal.

A kedvenc teleportáló mutánsom, Wraith is többet érdemelne. Megvan az X-Men 2 pörgős nyitójelenete, amikor Árnyék egymaga szétszedte a Fehér Házat és az elnököt is kinyírhatta volna? Na ez kellett volna ide is, de a Black Eyed Peas-énekese, Will i Am jó, ha hármat teleportál. A sztori szerint régen arra használta a képességét, hogy kimentse a társait, ha gáz van. Meddig tartott volna neki felteleportálni Kardfogúval egy nagyfeszültségű vezeték tartóoszlopára, aztán ott elengedni, és hagyni ropogósra sülni a gonosz mutánst. Vagy levinni a Las Vegas-i csatornahálózat főcsövébe, aztán ússzon ki onnan a szőrös dög, ahogy akar.

Nem 95-öt írunk, hahó!

Az epikusnak szánt leszámolásos jelenetek kínosak egy Vasemberhez vagy A sötét lovaghoz képest, ráadásul az X-Men kezdeteket az új X-Men-filmek nyitódarabjának szánták. Csak az első 15 perc, az übermacsó Hugh Jackman, és a nyakig begombolkozva is gyönyörű Lynn Collins miatt kap 6/10-et.

Az X-Men kezdetekhez készült játékból viszont nem spórolták ki a fröcsögő vért, meg a jól összevágott, látványos akciót. Így kellett volna kinéznie a filmnek is: