Terence Hill visszatért, Bud Spencer nélkül

Mario Girotti, ismertebb nevén Terence Hill a békés nyugdíjas éveit is  filmezésre cserélte. A Bud Spencerrel közös Bunyó karácsonyig óta két sorozatot forgatott (Lovas a sötétben, Don Matteo), 2010-ben pedig másodjára is belebújt a kártyaőrült cowboy porfogó kabátjába, és megrendezte a 2009-es Doc West című tévéwestern folytatását.

A rajongók megnyugodhatnak: jól sikerült Terence Hill visszatérése a sztárkarrierjét beindító cowboyosdihoz. Még úgy is, hogy a 81 éves Budot kihagyta a buliból. Az Isten megbocsát, én nem!, a Bosszú El Pasóban meg a többi klasszikus után Hill már rutinból hozza a naplementébe lovagló, mosolygós pisztolyhőst. Ráadásul veszettül jól tartja magát, 20 évet is letagadhatna a korából. És ha a kék szeme néha kicsit szomorkás is, még mindig el tudja hitetni, hogy ő a fürge, szőke csirkefogó, akinek mindig van egy jó beszólása, mielőtt rácsap a körmödre egy biliárddákóval, vagy hatszor keresztüllövi a kalapodat.

Doc West figurájában a forgatókönyvírók (Marcello Olivieri és Luca Biglione) összegyúrták az És megint dühbe jövünk kocsmai bunyóban és kártyában is profi Johnny Firpóját a villámkezű Lucky Luke-kal és persze a hírhedt Doc Hollyday-jel. Így a vicces verekedések és kártyacsaták mellett láthatjuk azt is, hogyan gyógyítja egy vadnyugati orvos a verekedésben kifordult állkapcsot: természetesen egy balegyenessel.

A Triggerman nem a Leone- és Corbucci-féle, vérben és izzadságban úszó, brutális spagettiwesternek közé tartozik. Inkább olyan, mint egy vasárnap délutáni epizód Terence Hill Lucky Luke-sorozatából, csak itt a főhős nem gyorsabb az árnyékánál. A történet helyszíne egy álmos vadnyugati porfészek, Holysand, ahol nem történik soha semmi, mert a környékbeli indiánok barátságosak, a mexikóiak kedvesek és dolgosak, a kínaiak mosolyogva építik valahol a préri közepén a vasutat, a gonosz banditákat meg maga Terence Hill intézte el a Doc Westben.

A dokiba halálosan szerelmes tanítónő (Clare Carey) egy kórház megépítésével szeretné végre feltenni a térképre a kisvárost, és persze örökre maga mellett tudni a magányos, kék szemű világcsavargót. De egy ekkora kaliberű építkezéshez pénz kell, az viszont errefelé senkinek sincs. A Bud Spencer-pótléknak berakott, pocakos seriff (Paul Sorvino) viszont összegründol egy nagyszabású pókerversenyt, hogy Holysandbe csábítsa a Vadnyugat összes szerencselovagját és hamiskártyását (többek között Ornella Mutit). A kártyafüggő West doki majd szépen végigveri az egész mezőnyt, és a 32 000 dolláros nyereményből felépülhet a kórház.

A nagy terve azonban bekavar a Gary Oldman-hasonmás főgonosz, Irvin „The Dutchman” Brooklyn, aki magának akarja megszerezni a verseny fődíját. Tipikus kifinomult modorú, öltönyös-kalapos gazfickó ő, akinek tőrt rejt a sétapálcája, és mindig a bikanyakú bérgyilkosával végezteti el a piszkos munkát. Nem lövünk le nagy poént azzal, ha eláruljuk, nem jön össze a terve, hiszen ez egy könnyed, délutáni családi western. Amiből természetesen nem hiányozhat a rosszfiúkra vicsorgó kiskutya meg a talpraesett kölyök (Benjamin Petry) sem, aki pont olyan, mint Piedone vagy Ötvös Csöpi kiskorú segítőtársai: mindig a legjobbkor segít a főhősnek.

Sajnos pofonokból fájdalmasan keveset, szerelemből embertelenül sokat kapunk. A tanítónővel flörtölgető főhős, az Ornella Mutiért epekedő seriff és a kínai lányt megmentő mackós cowboy mellé már teljesen értelmetlen volt beerőltetni a sztoriba a gazdag földbirtokos lány és a jóképű farmerfiú titkos találkáit. Ennyi nyálas hegedűszót egyszerűen nem bír el egy másfél órás westernfilm, a romantika helyett jöhetett volna inkább még egy kis lövöldözés. Vagy vicces kocsmai bunyó, ahol a martalócok széttörnek pár üveget Doc West fején, de ő behajít mindenkit a bárpult mögé.

Nem ez a legjobb Terence Hill-film, ráadásul Bud Spencer is nagyon hiányzik a főhős mellől. De kötelező megnéznie mindenkinek, aki a Nevem: Senkin, a Lucky Luke-on, Az ördög jobb és bal kezén és a többi Spencer-Hill-klasszikuson nőtt fel. (7/10)