Mit gondol Hitler a Tescóról?

Richard Linklater: Kamera által homályosan
Földes András

A Kamera által homályosan a klasszikus Philip K. Dick-topikokat dolgozza fel egy 77-es Dick-regény alapján, amit saját amfetaminfüggő korszaka ihletett. A történet a drogok, a skizofrénia és az elmosódó körvonalú valóság háromszögében mozog. A téma olyan erős, hogy Linklater filmes technikájával is alkalmazkodott Dick-univerzumához.

A saját maga után nyomozó, drogos FBI-ügynök, Keanu Reeves története se nem rajzfilm, se nem élőszereplős munka, valahol a kettő határán mozog, egy köztes technológiai dimenzióban. A filmet a hagyományos módon vették fel, majd az anyagot szoftveresen rajzfilmmé alakították.

A módszer első hallásra lenyűgöző, a moziban azonban már kevésbé érthető, miért is pepecseltek ennyit az egésszel. A látvány ugyanis meglepően realisztikus. A drogos szubkultúrában játszódó filmen időnként persze hullámozni kezdenek a falak, apró, de hátborzongató változásokon mennek át a szereplők vonásai, míg végül amorf masszába mosódik össze a valóság és a képzelet. De például a Terry Gilliam-féle Félelem és reszketés Las Vegasban óta tudható, hogy ehhez azért nem szükségesek ilyen rajzfilmes bukfencek.

A Kamera által homályosan erényeiből ez azért nem von le semmit. Már ha erénynek nevezhető, hogy belezuhantam a pszichés zűrök és a megfigyelés hálójában vergődő világba, és a moziból kifelé sem tűnt úgy, hogy kikeveredtem belőle.

Michael Hegner, Karsten Kiilerich: A Rút kiskacsa meg én
Strommer Nóra

A rút kiskacsáról szóló Andersen-mesét nem egyszer dolgozták fel rajzfilmen, csak a Disney csinált belőle kettőt a harmincas években. Most a Terhelt Terkel alkotói vágták a sztoriba a fejszéjüket, hogy az amerikai 3D-s animációdömpinet egy európai darabbal higítsák.

Rágó, a dörzsölt nagyvárosi patkány a "világ leghosszabb gilisztájával" haknizik, majd önkéntes vidéki száműzetése alatt hozza össze a véletlen a rút kiskacsával. A kis Ruti olyan torz a tyúkudvar többi lakója mellett, hogy cirkuszban kéne mutogatni. A show bizniszben utazó patkánynak pont ez a terve, a mese végére persze meglágyul a szíve, és minden jóra fordul, pláne miután fény derül Ruti valódi identitására.

A Rút kiskacsa meg én szereplői nem lesznek újak a magyar gyerekeknek, az animáció sorozatverziója a Minimaxon fut. Kedvenc figuráink a minimál kiscsibék, amik egy teniszlabda és egy tehéntőgy társításából jöhettek létre. Nem lehet viszont nem észrevenni a történet rasszizmusellenes kicsengését. A harmincas években még csak a feketék és a fehérek között békített az anderseni mese, a kacsa-hattyú gárdát most egy új faj, a patkány gazdagítja. Arra gondolni sem merünk, hogy a hattyúk lehetnek a fehérek, a tyúkok a feketék, a patkányok meg az arabok. De mindegy is, mert a mese szerint békében megférnek egymás mellett.

Phil Mulloy: Christies
Valuska László

Amilyen vicces, olyan idegesítő is ez a 80 perces egész estés animációs film, amit a Medaiwave-ről ismert Phil Mulloy készített: két fej, Mr. és Mrs. Christie beszélget folyamatosan a középiskolai angol nyelvleckék modorában, csak ez sokkal viccesebb.

Mi érdekelheti az angol családot? Isten, az ördög, a szex, a rockabilly, vagyis minden. Megtudhatjuk, miként gondolkodik Hitler a Tescóról, az apáról kiderül, hogy miért vágta le a farkát egy őrült pillanatban, és hogy nem ő a gyerek vér szerinti apja. Anyuka a fia születése előtt lefeküdt valakivel részegen Afrikában, és AIDS-es lett. Ezekről a családi és társadalmi kérdésekről társalog a két fekete fej, a párbeszédbe sokszor a kutyájuk is beleugat. Az eb később rejtélyes körülmények között meghal, de azután is ugat.

A Christies a frappáns párbeszédekre épül, Phil Mulloy érdekesen variálja a minimál látványt és rengeteget játszik a hangokkal, például a Word szövegfelolvasó funkciója segítségével. A minimál-animáció az angol fekete humor rajongóinak biztos nagy örömet okoz, de egyébként csak erős idegzetű fanatikusoknak tudjuk őszintén ajánlani, mert súlyos alkotás.

Christian Volckman: Reneszánsz
Strommer Nóra

"A nevem Ilona, huszonkét éves vagyok, és élni szeretnék." - mondja láthatatlan fogvatartójának az Avalon megacég fiatal kutatója. A Reneszánsz című francia animáció 2054 Párizsában játszódik, ahol szinte mindenki a szépséget és egészséget árusító Avalon alkalmazottja, a cég biztonsági emberei pedig egy a rendőrséggel párhuzamos rendvédelmi szervet alkotnak. Ezek után nem meglepő, hogy a Philip Marlow ballonkabátjából előbújt Kallas nyomozó hamar ráébred, a bűnügy szálai is a céghez vezetnek.

A Reneszánsznak mégsem a sztori az erőssége, hanem a vizuál, amiért az elsőfilmes Christian Volckman a 2006-os Annecy animációs fesztivál fődíját kapta. Megengedte magának, hogy eldobja a színeket, és az animált noirt szinte teljes egészében a képregények kontrasztos fekete-fehérjében vitte vászonra. A színészek mozdulatait a motion capture technológia segítségével örökítették meg, majd ezt a digitális információhalmazt alakították futurisztikus árnyjátékká. Ez öt év munkát, és 18 millió dollárt vett igénybe.

A Reneszánsz legalább annyira Sin City, mint Szárnyas fejvadász, de ha a földalatti metrójáratokban lejátszott macska-egér hajszát vesszük, akkor az Orson Welles főszereplésével készült Harmadik ember című noirklasszikus hasonló jelenei ugranak be. Párizsnak pedig nagyon jól áll ez a világ, a Notre Dame, az Eiffel-torony vagy a Sacre-Coeur egybeolvad a jövő üvegépítészetével, amit érdemes szélesvásznon megtapasztalni.