Móka és kacagás a Mély Torokban

"A Deep Throat (Mély Torok) nem egy jó film" - mondja Gerard Damiano rendező 2005-ben. Hogy mégis miért hozott egy 25 000 dolláros költségvetésből hat nap alatt összeeszkábált pornófilm 600 millió dolláros kasszasikert a hetvenes évek elején, s hogyan lett ezzel minden idők legnyereségesebb filmje, ennek próbál a végére járni az Inside Deep Throat (Mély Torokban) című dokumentumfilm.

Senior maffiózók vidám visszaemlékezése

Az Inside Deep Throat-ot valóban érdemes vígjátékként felfogni és önfeledten szórakozni azon, hogy ki mit és hogyan mond. Nagyszerű helyzetkomikumnak ad alapot az a tény, hogy az eredeti stáb rég túl van a hatvanon, a kétes előéletű producerek pedig inkább már a nyolcvan felé járnak. Ennek megfelelően öreg tatusok benyomását keltik, akik már korukból fakadóan is meglehetősen esetlenek. Ugyanakkor pajkos csillogással a szemükben (szájszélük nyalogatásával) emlékeznek vissza a mérhetetlen kasszasikerre és kamaszos flegmasággal szólnak be a maffiának.

O.J. Simpson ügyvédjétől Larry Flyntig

A rendezőpáros alapos - több mint két évet igénybe vevő - kutatásának köszönhetően a stáb koros tagjai mellett megszólal néhány obligát ellenpólus is: a szexuálpszichológus és a feminista, az O.J. Simpsont is képviselő védőügyvéd és az ügyész továbbá a női főszereplő Linda Lovelace (született Linda Boreman) egykori osztálytársa, lánya és a döbbenetét máig kiheverni nem tudó nővére. Ez a sor folytatódik a kiöregedett pornósztárokon át egészen a pár mondat erejéig felbukkanó Larry Flyntig.

A Deep Throat világa fokozatosan bontakozik ki a visszaemlékezésekből és a korabeli felvételek remekül vágott montázsából. A dokumentumfilm laza szálakkal kapcsolódik az eredetihez, összesen talán 6-8 vicces bevágás kerül elő a Deep Throatból, és inkább annak elő -és utóéletével foglalkozik, illetve az amerikai közvéleményre gyakorolt hatását boncolgatja. A megszólalók a maguk módján interpretálnak és megpróbálják értelmezni azt a hisztérikus jelenséget, amit a film a hetvenes években kiváltott.

Nixon alatt a szexuális ellenforradalom idején

Az eredeti film a botrányt tulajdonképpen időzítésének köszönheti: 1972. június 12-én, a republikánus Nixon elnöksége idején mutatták be New Yorkban a Times Square-en, épp amikor a hippikorszakot követő szexális ellenforradalom a tetőfokára hágott. Ebbe a miliőbe robbant be a Deep Throat, egy hardcore pornófilm, mely egy felvilágosító film köntösében valahogy átment minden cenzúrán és besétált a mozikba, hogy aztán alaposan megossza az amerikai közvéleményt és politikát. A filmet 23 amerikai államban betiltották, több tízezrek fordultak ellene és álltak ki mellette (pártfogói voltak például Jack Nicholson és Warren Beatty), és a maffiai is beleszövődött.

A főszereplők

A legérdekesebb mégis a főszereplők utóéletének bemutatása. Legtöbbjük sorsát ugyanis örökre megpecsételte a Deep Throat: megejtő a butácska Linda Lovelace tündöklése és bukása, aki macskáját a feltűnő hasonlóság miatt Adolf Hitler névre keresztelte, s noha a hollywoodi filmipar számára egy időre ő lett a szabadelvűség szimbóluma, egy interjúban elmagyaráztatta magának az anarchia szó jelentését. Előbb a feministákhoz csapódott, majd a 2002-ben bekövetkezett halála előtt pár évvel még egyszer visszatért a pornóiparhoz. Különös pont utóéletében az a kétes valóságtartalmú coming out, miszerint férje, Chuck Traynor fegyverrel kényszerítette a forgatás során.

Harry Reems, a férfi főszereplő a film sikere után súlyos alkohol-és drogmámoros hónapokon esett át. Ő volt minden idők egyetlen színésze - és a stábból is az egyetlen személy - akit egy filmszerep miatt állítottak bíróság elé, s miután öt év börtönbüntetést kapott, felmentették. Reems előbb mindenét elvesztette, koldus lett, majd jó útra tért, és jelenleg ingatlanügynökként tevékenykedik és a dokumentumfilm valamennyi megszólalója közül talán ő tűnik a legkisebb lúzernek.

Homályos részletek

A több tucat megkérdezett és a korabeli felvételek alapos feldolgozása ellenére néhány dolog mégsem derül ki egyértelműen a dokumentumfilmből: elsőként például az, hogy miért csupán Reems került bíróság elé. Felmentését is elintézik annyival, hogy a demokrata Carter 76-os hatalomra kerülésével kegyelmet kapott. Nem világos továbbá, mi volt a maffia pontos szerepe a Deep Throat elő- és utótörténetében.

Az alig 90 perces dokumentumfilm ugyanakkor vicces és szórakoztató, az események kronológikus lekövetése nem igényel különösebb agymunkát, ám az eredeti film körül kialakult misztikumot kialakító trükkös orális technikáról nem sokat árul el (korábbi írásunkból több kiderül róla), egy könnyed matinénak a vénasszonyok nyarán viszont épp tökéletes.