Kopott Lebowski és a lila pöttyös alsó

Dyga Zsombor: Kész cirkusz!
Szabó Zoltán

Ha egy rendezetlen szakállú, másnapos pasas alsógatyában és fürdőköpenyben rohangál, na az a Nagy Lebowksi, ha pár szerencsétlen, ámde a fizikai erőszaktól meg nem rettenő pitiáner bűnöző üldöz egy táskát, amiben nem lehet tudni, mi is van, na az a Ponyvaregény.

A Kész cirkusz!-ban egy alsógatyában és fürdőköpenyben rohangáló fazon próbál megszerezni egy táskát két barátja, az okos és a büdös oldalán, míg velük szemben pár piti bűnöző, egy be nem futott futballsztár, egy manager, egy feleség, pár rendőr, és számos telepi vagány sorakozik fel.

Persze mindenki csúnyán beszél és pofonok is csattannak, de azért tizenegy évvel a Ponyvaregény és hét évvel a Nagy Lebowski után nagyfokú tehetségtelenségről és annál is jobb kapcsolatrendszerről árulkodik, ha valaki egy ilyen elkoptatott ötletből képes filmet csinálni állami milliókból. És ami az igazán fájó, gyomorszájra mért ütést beviszi az egyszeri szemlejárónak, hogy mindezek ellenére a Kész cirkusz! az idei Filmszemle egyik legjobb filmje.

Gárdos Péter: A porcelánbaba
Földes András

Nem csak Mikkamakka és Dömdödöm fűződik Lázár Ervin nevéhez, hanem felnőtteknek írt, komoly novellák is. A falusi környezetben játszódó történeteknek látszólag semmi közük a mesékhez, nyomor, kilátástalanság és szegénység határozzák meg a képet. A szigorú körvonalak azonban valamilyen csodás fordulattal minduntalan fellazulnak, elvarázsolva egyúttal az olvasót is. Így történhetett Gárdos Péterrel is, aki elmondása szerint már évtizedek óta készül a novellák megfilmesítésére.

A hosszas várakozás sajnos azonban nem tett jót az ügynek, átlényegítette a történeteket a rendező fejében: a hangsúlyok elmélyültek, a konfliktusok kiéleződtek, a körvonalak viszont elmosódtak. A filmből kiderül például, hogy él a faluban egy bolondos magasugrófiú, akit később lelőnek a katonák, de hogy miként lett a srácból élsportoló, és mit szólnak ehhez az egészhez a falusiak, már csak homályos utalás. A három történetből álló film mellékalakjai úgy állnak a főhős körül, mintha festve lennének. Az elnagyoltságot a rendező azzal próbálta leplezni, hogy hangsúlyos dobütésekkel aláfestve, hosszú képsorokon mutatta meg filmje végén, szereplői nem színészek, hanem valódi falusiak, ami pont egy olyan városi művész gesztusa, aki nem tud, viszont nem is gondol semmit a vidékről.

Erdőss Pál: Üvegfal
Mesterházy Lili

A leukémiás kislány életéért folytatott harc filmes elbeszélése akár drámai is lehetne, értékéből azonban sokat levon, hogy a sajtóvetítést az Aquincum teremben ötpercenként hangos nyerítés szakítja meg - igen, bevallom, néha már én sem bírtam ki, hogy ne vihogjak fel a tragikusan banális, idejétmúlt, hamisan csengő mondatokon. "Jófej vagy, Zalán" - pislogja a kétségbeesett anyát játszó Szalay Mariann és régi, szabadkai szerelme karjaiba omlik, aki egyébként lila pöttyös alsót hord és fehér rózsát fektet lágyan a reggelizőtálcára. Ágnes szerepében Szalay az abszolút főszereplő, de egyszerűen nem az a filmes arc, akit szívesen nézek két percnél tovább; a játéka erőtlen, üresen koppannak a szavai. Az Üvegfal komótós, hagyományos, Hallmark-tévés film, katarzis nincs, csak kínosan steril percek. Egyedül Anger Zsolt ad súlyt a filmnek, aki Ágnes alkoholista bátyját játssza - az ő karaktere aztán akkor válik teljesen hiteltelenné, amikor a maga alá vizelő, beszédképtelen roncsból a gőzfürdő és az akupunktúrás kezelés uszkve három nap alatt embert farag.

Fekszik a kislány a kórházi ágyon, az üvegkalickában, bent van az anyja, a címszereplő üvegfalon túl ácsorog a búsképű Zalán. Beszélgetnek, mintha nem is lenne ott az a nyomorult szimbólum: a rendező, vagy a hangmérnök meg sem próbálják felidézni, hogyan is néz ki az, amikor két ember egy tábla üvegen keresztül próbál kommunikálni. Apróság, biztos, de éppen az ilyen jelenetek miatt nem lehet ezt a filmet komolyan venni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!