Mátrix-csengőhang és Kim Basinger-képernyővédő

Nem szeretem, ha valaki vasalt öltönyben rúgja arcon a főgonoszt, és miközben megmenti a világot, még arra is van ideje, hogy megigazítsa a nyakkendőjét. Ha már akciófilm, hát az utolsó jelentre legyen véres az atlétatrikó, szakadjon fel a szemöldök, sőt az se baj, ha a végső összecsapásra a főhős húzza kicsit a bal lábát.

A jó akciófilmhez ráadásul nem kell elveszett atomtöltet, a világ elpusztítására törő őrült tudós vagy egy szovjet tankhadosztály, elég pár morcos terrorista, pénzbehajtó vagy díler és persze velük azonos számú shotgun, géppisztoly, netalántán rohampuska.

Kis ember, nagy helyzet

Ilyen film a Mobil című telekommunikációs akcióthriller is, ráadásul amolyan hétköznapi emberekről szól - már ha hétköznapi egy biológiatanár, aki terroristák ütőerét szaggatja, vagy egy léha szörfös, aki száznegyvennel száguld lopott Porschéjával a szembejövő sávban.

Ryan, az unatkozó szépfiú váratlan hívást kap egy reggel. Egy női hang sikolt a telefonba, azt állítva, hogy elrabolták, és egy összetört telefonkészülék drótjait dugdosta össze, hogy kapcsolatba lépjen valakivel. Ryan először le akarja rázni a nőt, de pár perccel később már egy autós üldözés közepén találja magát, majd fegyveres rablást követ el, és ekkor még mindig csak az első húsz percnél tartunk.

David R. Ellis eddig a Végső állomás 2 című tinihorrorral blamálta magát, meg persze ő rendezte a Mátrix - Újratöltve autópályás üldözését, de az nem számít, mivel nem került fel vele még a stáblistára sem. Most összeszedte magát, és elkészítette igazi első filmjét, úgy, ahogy azt Quentin Tarantino óta minden filmművészeti főiskolán tanítják: erőteljes látványvilág, feszes dialógusok, egy sztár, és egy nagy visszatérés.

Nem vált meg senkit

Persze egy rendező, aki eddig csak folytatásokat készített, akkor sem váltja meg a filmipart, ha egyszer azt csinálhatja, amit akar. A Mobil nem fog bekerülni a lexikonokba, de az utóbbi évek akciófilmjei után már az is nagy szám, hogy a közepén nem ájulunk bele a félig üres popcornos bödönbe.

Nincsenek nagy csavarok, de van izgalmas autósüldözés, nincsenek a látványvilágot megújító filmtrükkök, de legalább nem digitalizáltak be minden egyes jelenetet, csak hogy aztán amúgy mátrixosan körbeforogjon a kamera.

A Mobil kihagyja a ziccert, hogy fóbiákat, félelmeket gerjesszen a telefon-használókban, de legalább nem tolakodó a Nokia reklámja, vagy legalábbis egy idő után már nem tűnik fel.

Jól elkészített iparos munka a Mobil, nincsenek rajta újítások, eddig sehol nem látott fejlesztések, de szerencsére nem az a fényképezőgépes, vérnyomásmérős, határidőnaplós modell, amelyik hat színben villog, ha hívnak minket, és csak idegesítő popslágerek közül lehet választani csengőhangot.