Lehűtve

2000.08.13. 20:09
Hívják cryonics-nak, (állítólag helytelenül) kriogenetikának, de biosztázisnak is. A lényeg: ha a halál után kellő időben a testet (vagy csak az agyat / fejet) mínusz 196 C (mínusz 320 Fahrenheit) hőmérsékletű folyékony nitrogénben, esetleg héliumban tároljuk, akkor azt - a technológia, leginkább a nanotechnológia fejlődésének függvényeként - előbb-utóbb életre lehet kelteni.
Az első halhatatlan
James L. Halperin The First Immortal (Az első halhatatlan, 1998) című regényének hősét, a krio-tudományokban hívő Benjamin Smith-t 1988-ban szívroham éri. Lehűtik, s nyolcvanhárom évet így "tölt el". Amikor - szeretteivel együtt - felélesztik, egy teljesen új világban találja magát: az örök ifjúság mindenki számára elérhető, és a klónozást is a tökélyre fejlesztették. Egyetlen sejtből immáron Isten-hatalommal rendelkező lényeknek adhatunk életet... Ben ráébred, hogy az emberiség előtt álló legnagyobb kihívások jelentik a legmélyebb erkölcsi dilemmákat is. Halperin másik, 1997-es regénye, The Truth Machine (Az igazság-gép) a közeljövő (2004) Amerikájában játszódó cyber-fikció.
Hogy mikor? Valószínűleg - már amennyiben beszélhetünk valószínűségről - valamikor a XXI. század első felében. Az eljárás hívei se beszélnek mellé: bizonyosság nincs, csak annyi, hogy - ellentétben a hamvasztással, vagy a hagyományos temetéssel - a lehűtött páciensek agya nem szenved helyrehozhatatlan károsodást, (a nitrogénnek illetve a héliumnak köszönhetően) nem érik mérgező hatások, és mivel az agy az emberi szervezet irányító központja, ennek felélesztése az új lét kezdetét jelentheti. Sokak szerint nem is szükséges az egész testet a célra kialakított speciális (az elpárolgó nitrogént folyamatosan pótló) tartályba helyezni, hanem csak a fejet. Ők azt vallják, hogyha a technológia adott az újjáélesztésre, akkor nyilvánvalóan a fejből levett DNS-minta alapján a test is elkészíthető lesz. Esetleg a fejet egy tetszés szerint kiválasztott testre illesztik.

Az abszolút (tehát mindennemű élettevékenységre alkalmatlan) mínusztól nem túl távoli nitrogénfürdő - a tudomány jelenállása szerinti - legkényesebb pontja a kristályosodás és az esetleges törések. Mert hiába fecskendőznek az agysejtekbe különböző fagyálló szereket, bizonyos mérvű károsodás mindenképpen várható. (És - a szakzsargon szerint - a halott tulajdonképpen nem is halott, hanem a biosztázis, más kifejezéssel: a kriosztázis állapotában leledzik...)

Árak
A csak egész testes lehűtést végző Cryonics Institute tarifái tűnnek a legbarátságosabbnak. Az egyszeri befizetés 28000 dollár. Viszont ha ez az "utolsó pillanatban" történik, akkor 35000, melyhez lakóhelytől függően szállítási költségek is járulnak.

Az Alcor árai borsosabbak: 50000 és 120000 dollár között mozognak. Mindehhez feliratkozási és tagsági díjak is kapcsolódnak. Az sem mindegy, hogy fiatalon, illetve időskorban döntünk a lehűtés mellett.

Ugyanakkor, ha olyan életbiztosítást kötünk - márpedig adott a lehetőség - melynek kedvezményezettjeként valamelyik céget tüntetjük fel, lényegesen olcsóbban jövünk ki.

Egyébként mind a Cryonics Institute, mind az Alcor - és a többi intézet is - nonprofit szervezetek.

A kriobiológia, az "alacsony hőmérsékletű biológia" egyébként produkált már "csodákat": lefagyasztott spermiumból élet teremtetett, de a vért is szokásos (és nem is annyira új-keletű) bőven mínusz alatt tárolni. Kutyákon - igaz élő kutyákon - szintén végeztek sikeres kísérleteket: 2-3 óra hűlt-állapot után teljesen épen, sértetlenül, mi több, vígan ugattak a nagyvilágba.

Holtakat viszont még nem támasztottak fel, bár eddig egyetlen tudományos értekezés se cáfolta az eljárást. Működőképességét - érthető okokból - szintén nem. S ha azt hinnénk, hogy a különböző vallások bőszen ágálnának a cryonics ellen, akkor tévedünk: az alapgondolat az élet maximális igenléséből fakad. S még egy, gyakorlati megjegyzés: lehűteni csak legálisan halottnak nyilvánított személyeket szabad. (Holott a műveletet - a legminimálisabb károsodást megelőzendő - nem ártana közvetlenül a halál beállta előtt megkezdeni.)

Mások szerint, ha a nanotechnológia beváltja a hozzáfűzött reményeket, a lehűtésre utódaink csak átmeneti tudományként emlékeznek majd.

Robert C. W. Ettinger
1919-es születésű amerikai fizikus, író, gondolkodó.
Gyerekkorától lelkes sci-fi olvasó, különösen Hugo Gernsback "Meghökkentő történetek" című magazinját bújta. Matematikai és fizikai tanulmányait a Michigan, majd a Wayne State egyetemeken végezte.
A második világháborúban súlyosan megsebesült, majd több évet kórházban töltött. Később különböző michigani középiskolákban tanított matematikát és fizikát.
1948-ban jelent meg The Penultimate Trump című, sci-fi novellája.
1962-ben, saját kiadásban jelent meg először A halhatatlanság lehetősége.
1964 - a könyv második, javított változata hatalmas sikernek bizonyult. Azóta számos kiadást ért meg, több nyelvre fordították le. Ettinger médiasztárrá vált.
1974 - megjelenik a (transzhumanizmust előlegező) Man into Superman.
1976 - a Cryonics Institute megalakulása. Igazgatója: Robert C. W. Ettinger.
Az elméleti alapokat egyébként Robert C. W. Ettinger, 1964-es The Prospect of Immortality (A halhatatlanság lehetősége) című dolgozatában rakta le. Az eljárást első-ízben 1967-ben - kétszer is - alkalmazták. A legismertebb központ, a jelenleg az arizonai Scottsdale-ben székelő Alcor 1972-ben alakult, s ma már európai "lerakata" is létezik, mégpedig Eastbourne-ben, a dél-angol tengerparti városkában.

A Cryonics Institute a Michigan állambeli - Detroithoz közeli - Clinton Township-ben található, de hasonló létesítményeket több országban (például Kanadában, Új Zélandon) szintén fellelhetünk.

S hogy mennyire sci-fi az egész, vagy mennyire realitás, arról változatlan hévvel dúlnak a viták. A leendő kliensek száma viszont egyre gyarapodik, mégpedig főként a legiskolázottabb rétegek várják az eljövendő újjáélesztést. Az ügy mellett szól az is, hogy olyan neves tudósok, mint Marvin Minsky, Ralph Merkle, sőt maga K. Eric Drexler szintén a majdani Alcor-páciensek számát szaporítják...

Az utolsóelőtti fickó
Ettinger 1948-as novellája H. D. Haworth, az eszközökben nem éppen válogatós milliomos történetét beszéli el. Szinte mindent megtesz azért, hogy a halált elodázza, de kilencvenkét éves korában mégis úgy tűnik, hogy eljött a végső óra. Ekkor azonban találkozik egy Stevens nevű tudóssal, aki előbb dehidratálja, majd lehűti.

Háromszáz évvel később, hosszú folyamat eredményeként, életre keltik. Rendkívül boldog, már-már önkívületi állapotba kerül. Csakhogy a különböző technológiák közben annyit fejlődtek, hogy léteznek olyan eljárások, melyek segítségével egy-egy személy jelen és múlt gondolataiban is olvashatunk. Mégpedig elképesztő matematikai precizitással.

A cselekedet-ellenőrzés a lét minden területére kiterjed. Haworth-t - korábbi vétkei miatt - egy büntetőbolygóra száműzik. A bolygót régebben Marsnak hívták, most Pokolnak...