Gép-jövő

Ray Kurzweil A Massachusetts állambeli Waltham-ben élő, amerikai mesterséges intelligencia-kutató, szoftver-fejlesztő. 1976-ban ő alkotta meg az első vakok számára készült ("print-to-speech") szerkezetet, a Kurzweil Olvasógépet (KRM). 1984-ben pedig a Kurzweil 250-et (K250), az első olyan szintetizátort, elektronikus hangszert, mely sikeresen emulálja az akusztikus hangszereket. Az MIT 1988-ban az "Év Feltalálójának", 1990-ben az "Év Tervezőjének" választotta. Az 1990-ben megjelent "Az intelligens gépek kora" (The Age of Intelligent Machines) az "Év Legmeglepőbb Számítógép-tudomány Könyve" titulust nyerte el. Az ő nevéhez fűződik az önálló strófákat író "Kibernetikus Költő" (Ray Kurzweil's Cybernetic Poet) program is. Legutóbbi munkája: A spirituális gépek kora - Hogyan fogunk élni, dolgozni és gondolkodni az intelligens gépek új korában (The Age of Spiritual Machines - How We Will Live, Work and Think in the New Age of the Intelligent Machines, 1999). Magyarra egyik könyvét se fordították (még) le.

Kurzweil a régmúltból (Big Bang) kiindulva, a jelenen átívelő, s a XXI. század végén bezáruló (?) periódust, periódusokat elemzi. Sajátos kozmikus történelmet vázol fel. Főszempontja az értelem és az ember által teremtett gépek fejlődése - evolúciós filozófiai megközelítésből.

A rövid prológust követő első rész (A múlt vizsgálata) öt fejezetre oszlik. Az idő és a káosz viszonyát elemző első Moore 2020-ra aktualitását vesztő (növekedési) törvényét állítja fókuszpontba. A növekedés exponenciális, az evolúciós folyamat intelligens. Kurzweil központi kérdése: egy értelmes lény képes-e arra, hogy önmagánál magasabb szintű intelligenciát teremtsen?

Természetesen a gépekre gondol...
A második rész (A jelen előkészítése) három fejezete az agyat, a testet, majd az 1999-es valóságot tárgyalja. Hogyan, mikorra érik el, és haladják meg a számítógépek az emberi agy hardware-kapacitását? Milyen computer-típusok jöhetnek számításba? Ismerősen cseng a válasz: (többek) között nano- és kvantum-masinák. A gépeké a jövő. Az emberi agy túl lassú, gondolkodási mechanizmusunk túl körülményes... Viszont, ha fokozatosan mi is az ő formájukra idomítjuk magunkat, akkor még van remény. Tudat-feltöltés, cyborgizáció. Utóbbi, mint tudjuk, nem tegnap kezdődött, s a közeljövőben egyre jobban felgyorsul.

És a test? "A test nélküli szellem hamar depressziós lesz. Miféle testekkel szereljük fel XXI. századi gépeinket? A kérdés, később így módosul: miféle testtel szerelik fel magukat?" A virtuális testek, a nanotechnológia, előbb az érzékeny, később a spirituális szerkentyűk kora köszönt majd ránk. (Kurzweil a jelenről beszél, de minduntalan a jövőbe kalandozik.)

2019 - Egy 1000 dollár értékű komputer nagyjából ugyanarra képes, mint az emberi agy

1999: "Ha 1960-ban az összes computer leállt volna, az csak keveseknek tűnt volna fel. 1999-ben más a helyzet. Noha a számítógépeknek nincs humoruk, nem fecsegnek, és az emberi gondolkodás számos, szeretetre méltó tulajdonságát mellőzik, egyre több területen olyan feladatokat hajtanak végre, melyekhez korábban a mi intelligenciánkra volt szükség."

A harmadik rész (Szembenézni a jövővel) négy fejezetének címe négy XXI. századi évszám: 2009, 2019, 2029, 2099. Az eddigi passzusokban is olvashattunk a szerző és képzeletbeli alteregója közötti (platóni) párbeszédeket, a jövőben előrehaladva, elménk szinte csak ezeken a fiktív beszélgetéseken pallérozódik.

A mai Kurzweil a 2009-es Mollyt (ő az alteregó) többé-kevésbé érti, a 2019-est nagyjából, a 2029-es már kissé homályos, a 2099-es szövegből pedig alig-alig kapizsgál valamit.

2009: "Egy 1000 dollár értékű komputer másodpercenként trillió műveletet hajt végre. A ruhákba, az ékszerekbe számítógépeket építenek. A legtöbb rutinjellegű üzleti tranzakció az ember és a virtuális személyiségek között megy végbe. A fordító-telefonok általánosan elterjedtek."

2019: "Egy 1000 dollár értékű komputer nagyjából ugyanarra képes, mint az emberi agy. Ezek a gépek általában láthatatlanok, és mindenhol jelen vannak. A legfontosabb kommunikációs interface szemüvegbe, kontaktlencsébe szerelt, háromdimenziós VR..." Megszűnnek a távolságok: a VR annyira tökéletes, hogy bárkivel, bárhonnan fizikálisan is érintkezhetünk.

2029: "Egy 1000 dollár értékű komputer teljesítménye ezer emberi agyéval ér fel." Közvetlen agy-számítógép kapcsolat, egyre tökéletesebb beültetések. A nebulókat virtuális tanárok okítják, a gépek öntudatra ébrednek. (Hans Moravec szerint se sokkal később: valamikor 2030 és 2040 között.)

2099 már a komplex poszthumán valóság... "Mielőtt a jövő század véget érne, már nem az ember a bolygó legértelmesebb entitása. De álljunk meg egy pillanatra! Az utóbbi állítás igazságértéke attól függ, hogyan definiáljuk az embert."

Prognózis 2099-re "Megfigyelhető egy erős, az emberi gondolkodás és az ember által teremtett gépi intelligencia fúziója felé mutató trend. Az embereket és a számítógépeket többé már nem lehet egyértelműen megkülönböztetni egymástól. A legtöbb tudatos entitás külseje nem egyetlen és nem állandó. Az emberi intelligencia legfejlettebb modelljeiből eredeztethető gép-alapú intelligenciák embernek tartják magukat, holott agyuk nem szénalapú sejt-folyamatok szerint, hanem azok elektronikus és fotonikus megfelelői által működik. Általában nem kötődnek semmiféle speciális, számítógépes processzió-egységhez. A szoftver-alapú emberek száma jelentős mértékben meghaladja azokét, akiknek az agya még mindig az eredeti, neuron-sejt alapú folyamatok szerint működik. Ugyanakkor még ezeket a szénalapú neuronokat használó emberi intelligenciákat is szinte minden esetben - az érzékelő és a kognitív képességeket drasztikusan növelő - neurális beültetésekkel erősítik fel. A beültetésekről lemondó kevesek képtelenek érdemileg részt venni a többiek beszélgetéseiben. A femtotechnológia számos vita tárgyát képezi. A(z intelligens lények) "várható élettartam(a)" kifejezés értelmét vesztette." (R.K.: The Age of Spiritual Machines. 352-353. o.)

Kurzweil nemcsak definiál, de állításait majd kétszáz oldalnyi függelékkel (kozmikus kronológia, az intelligens gépek építésének három paradigmája, szótár, tartalmas jegyzetek, irdatlan hosszú bibliográfia, nem kevésbé terebélyes web-elérhetőségek) is alátámasztja.

A könyv olvasása közben két probléma merült fel számomra. Egyrészt a jövő felvázolása túl logikus, túl matematikus, már-már statisztikai pontosságú. Póriasabban fogalmazva: a sok számba időnként belefájdult a fejem... A másik: Kurzweil számára az emberi intelligenciából kiinduló Turing-teszt a gépi intelligencia egyetlen mércéje. Holott, bizonyos vonatkozásokban ugyan hasonló, összességében azonban teljesen más típusú intelligenciáról van szó.