Manuel De Landa

2000.05.02. 22:51
Cyberpunk, transzhumanizmus, techno-gnoszticizmus, Principia Cybernetica - az új médiához szorosan kapcsolódó gondolati rendszerek, iskolák bevallva, bevallatlan Platóntól, esetleg Nietzschétől eredeztethetők. Általánosítva: az istenné lényegülés útját és módozatait elemzik, vizsgálják. A Gilles Deleuze-ön "felnőtt" Manuel De Landa szakít az "idealista" hagyománnyal. Dialektika és marxizmus-mentes materializmusa a valóságot Isten, ideák, és transzcendencia nélkül magyarázza.
Új-materializmus
A káosz-elmélet a különösséget a "káoszból spontán kialakuló rend" folyamat átmeneti állapotaként határozza meg. Az élettelen anyagban életszerű magatartásminták katalizálódnak: a molekulák magasabb szintű egységbe, "amőba-telepekké", a korábban egymástól független elemek "kooperáló" sejtekké, a sejtek organizmussá szerveződnek. S ha mindez a bioszférában végbemehet, miért ne történhetne meg a számítógépes "ökológiai rendszerben"?

Gilles Deleuze

Francia filozófus (1925-1995). Michel Foucault szerint a XX. század filozófiailag Deleuze századának tekinthető. Főbb művei: Cinéma 1&2, Différence et répétition (Felix Guattarival közösen), Anti-Oedipus: capitalisme et schizophrénie (Felix Guattarival közösen), Mille plateaux: capitalisme et schizophrénie 2.

Az ellenőrzés nélküli önszerveződés egyik modellje az Internet - a mai decentralizált, nemlineáris hálózatok globális mesterséges intelligenciává fejlődhetnek. A "független" programok egymással versengenek, cserekereskedelem alakul ki közöttük, komplex (a részek összegénél több) rendszerekké állnak össze. Már nem csak a programok, de maga a rendszer is intelligens. Az Internet a katonai apparátusból, egy szintén önszerveződő rendszerből nőtt ki. Az utóbbi négyszáz évben a hadiipar - a közhiedelemmel ellentétben - nem a háborúk során, hanem (főként) békeidőben befolyásolta és alakította a civil társadalmat. Egyrészt a barakkok, a táborok felépítését, működési elvét az iskolákban, a kórházakban, és a börtönökben is adaptálták, másrészt a gyárak az arzenálokat, a fegyverműhelyeket kopírozták. Egyirányú mozgásról mégsem beszélhetünk, hiszen a két szisztéma örökös kölcsönhatásban áll egymással. Komplex "intézményi ökológiává" nőttek össze.

De Landa ökológián nem az élő organizmusként definiált Földet érti. A Gaia-elméletet félreértésnek, "organikus sovinizmusnak" tartja. Az organizmus, az élet metaforája (mindez a görög istennő nevével fémjelezve) nem azonosítható az egész bolygóval. A Föld szerv nélküli test, a "nem-organikus élet üstje, tartálya". Gének nélkül generál rendszereket, ugyanúgy, mint a hidroszférához kapcsolódó atmoszféra a hurrikánokat, a ciklonokat, és minden egyéb önszerveződő entitást.

Manuel De Landa

Az 1952-ben, Mexikó Cityben született, Manhattan-ben élő médiaművész és autodidakta gazdaságfilozófus korábban programozással, valamint filmkészítéssel is foglalkozott.

Két nagyhatású könyve jelent meg: War in the Age of Intelligent Machines (Háború az intelligens gépek korában, 1991), Phylum: a Thousand years on Nonlinear History (Phylum: Ezer év Nemlineáris Történelem, 1997). Legfőbb kutatási területe a komplexitás és a nemlineáris rendszerek; a Santa Fe Intézet számára több esszét publikált e témakörökben. Írásai különböző gyűjteményekben (Gilles Deleuze és Felix Guattari: A Thousand Plateaux, Alfred Crosby: Ecological Imperialism, Eugene Yates: Self-Organizing Systems) szintén hozzáférhetők.

(Magyarul: Piacok és antipiacok. In: Buldózer - Médiaelméleti antológia. 60-75. o. Szerk.: Sugár János és Ivacs Ágnes. Média Research Alapítvány, 1997.)

S noha a szerves és a szervetlen, például a vírusok és a kristályok közötti határok összemosódnak, a határtól távoli lények, mint a homo sapiens és a hurrikánok között éles cezúra húzható: a "fejlettebb" entitások sokkal bonyolultabb vezérlési rendszerek. Ugyanakkor a hurrikán, vagy a monszun megfelelő ideig és kellő szabályszerűséggel működnek ahhoz, hogy nem-organikus életnek tekinthessük őket.

"Az önszerveződés teoretikusai a szívszövetet tanulmányozva fedezték fel, hogy a szívből kivett és egy lapos tálkára helyezett sejtek tovább dobognak" - érvel De Landa. "Azaz, a szívverést egy, a monszun ütemét szabályozóhoz hasonló folyamat biztosítja. S hogy a hús önmagában doboghat, annak nagyon kevés köze van a génekhez."

Az új elméletek (nemlineáris tudományok, önszerveződés) az anyagot és az energiát a megszokottól eltérő módon definiálják: "Hosszú ideig - talán Arisztotelész hatására - úgy hittük, hogy az anyag pusztán a kívülről származó formák élettelen tartálya. De - a morfogenetikus képességekkel rendelkező, önmagát belülről megformálni képes - anyag (a formát kívülről nyerő anyag elképzelésével szemben) egy új, a múlt dogmáitól mentes materializmus alapjául fog szolgálni."

Ellenőrző mechanizmusok

Phylum: Ezer év nemlineáris történelem

A materialista történelemfilozófiára (főként Fernand Braudelre és Gilles Deleuze-re) támaszkodó munka az elmúlt ezer évet három - gazdasági, biológiai és nyelvészeti - szemszögből, az anyag és az energia önszabályozó mozgásaként, az előbbiek és az ember interakciójaként elemzi.

A szoftverek és a különböző szimulált világokat belakó virtuális teremtmények nem-organikus életek. S hogy azok lehessenek, a szigorú szabályokban rögzített, hierarchikus felépítésű program-nyelveknek rugalmasabb, decentralizált és "tárgy-központú" szerkezetekké kellett alakulniuk.

Az átalakulást a kontrol (a mesterprogramtól az egyéni feladatokat végrehajtó szoftvermodulokig ívelő) mozgása is elősegíti. E folyamat az ellenőrző mechanizmusok általánosan értelmezett, decentralizációs jellegű migrációjának a része.

Háború az intelligens gépek korában

A könyv az intelligens gépek történetét egy robot-historikus, tehát egy gép szemszögéből mutatja be. Többek között a "gyilkos robotok" erkölcsi problémáját is érinti. Mi történik például akkor, ha az ölésre programozott szerkezeteknek a megadás fehér zászlaját lobogtatjuk?

Négy történeti fázist különböztetünk meg: először az emberi testtől a gép hardwareére (Jacquard XIX. századi szövőszéke), aztán a szoftverre (Alan Turing kísérletei), majd az adatra (az autonóm programok megjelenése a robotikában), s végül a gépen kívüli világra (mesterséges élet, virtuális környezetek) helyeződött a hangsúly.

A központosítottság mértékét a rendszer alkotóelemeinek sokszínűsége határozza meg. De Landa a hierarchiával a hálózatokat, a bürokráciával a (klasszikus piactérrel jelképezhető, s a multinacionális cégek által létrehozott, nem önszabályozó antipiaccal szintén ellentétes) piacot állítja szembe. Nehéz a megkülönböztetés: az ellentétpárok soha nem válnak el egymástól - a valós életet keverékek, hibridek uralják.