Egy száműzött jogász írta a világ első éttermi kalauzát

Grimod de la Reynière a világ első étel és étterem kritikusa volt. Szigorú megfigyelőként, éles szemű és ízlelésű kritikusként ő írta A vendéglátók kézikönyve címen máig híres könyvét, amit aztán évente kiadott a kora 1800-as évek Párizsában (Manuel des Amphitryons) Az ínyencek almanachja címen.

Alexandre Balthazar Laurent Grimod de La Reynière tehetős családban született Párizsban 1758. november 20-án. Apja Laurent polgári származású pénzember volt, az anyja, Suzanne de Jarente de Senar arisztokrata családból származott. Grimod kacskakezűként született, ezért protézist hordott, emiatt kézírása is deformálódott. Szüleivel a Champs Elysées-n laktak. Nagy lábon éltek, a társasági élet központjaként mulattatták a hozzájuk hasonlókat. Konyhájuk a legjobb konyha hírében állt Párizsban. A kis Alexandre-t pedig – nyomorék keze miatt – távol tartották a társasági forgatagtól, igaz, ennek nem sok foganatja volt.

Felnőtt korában folytatta a családi hagyományt, és számtalan nagyszabású vacsorát tartott házában, ahova hivatalos volt Párizs krémje. Grimod egyetemet végzett, alapfokú jogi képzést kapott, majd ügyvédként dolgozott. A gasztronómián kívül a korabeli színházi élet is érdekelte, az első írása is színházi kritika volt, saját kiadású lapjában a Le Censeur Dramatique-ban.

Egy alkalommal, még az 1780-as években, Grimod egy egész éjjel tartó 14 fogásos vacsorát adott. Az estélyre szóló meghívót baljóslatú fekete kartonra nyomatta, mintha vendégeit tiltott szeánszra invitálná. Máskor, szülei távollétében, hogy borzolja a polgári kedélyeket, az apja ruhájába öltöztetve egy élő malacot ültetett az asztalfőre. Szülei váratlanul még a vacsora alatt hazatértek, és kitört a botrány. A vendégek kéjes kárörömmel terjesztették a botrányos este részleteit.

Grimod szülei rávették a királyt, hogy adjon számukra egy, un. „lettre de cachet” saját fiúk ellen (ez szinte egyenlő volt egy száműzetési okirattal, ami ráadásul nem is hozható nyilvánosságra), és ezzel egzaltált gyermeküket sikerült is  (több, mint két évre) száműzniük Párizsból egy Nancy-hoz közeli kolostorba.

Ott tartózkodása alatt végig az apátfőnök asztalánál étkezett, és ez alapozta meg azt, hogy a gasztronómia elhivatott szószólójává és szakértőjévé váljon. Miután kitöltötte száműzetését, a szüleitől kapott kevés pénzzel fűszerüzletet nyitott Lyon-ban, ahol parfümöket is árusított. Itt érte a francia forradalom kitörése is 1789-ben, de nem rohant a változások után: 1790. szeptember 29-én levelet küldött Lyonból Párizsba a szeretőjének, Adéle Feuchére színésznőnek, amiben esküdözött, hogy 1788. szeptember 4-e óta nem volt más nővel, csak vele.

Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy 1790-ben Adèle Feuchère megszülte Grimod gyermekét, de az újdonsült apa csak 1792-ben, apja halála miatt  tért vissza Párizsba. A francia forradalom utórezgései még mindig tartottak, és Grimod anyját csak Alexandre kapcsolatai mentették meg a guillotine-tól.

Grimod ekkortól kezdte szervezni a „tréfás temetés” néven elhíresült vacsoráit. Bár a család vagyonából sikerült némi morzsákat átmenteni, Grimod a túlélését inkább annak köszönhette, hogy Danton és Robespierre kedvelte őt annak ellenére, hogy nyilvánosan királypártinak deklarálta magát.

Teltek az évek, amikor is Grimod 1803-ban elhatározta, hogy kiadja az ínyencek almanachját, ami óriási siker lett, így még nyolc kötetet publikált, évente egyet. A könyv egyszerre volt ételkritika és étterem kalauz. Munkamódszerének lényeges eleme volt, hogy minden szerdán meghívott tizenkét barátot vacsorára, amelyek közel öt órán át tartottak. Ez alatt megkóstolták és megítélték azokat az ételeket, amelyeket a rendezvényszervezők és éttermek küldtek neki. A véleményük nem egyszer romba dönthetett konyhafőnököket és éppen divatos éttermeket. Grimod kedvence a Véry volt, a Palais-Royal- ban, a Louvre szomszédságában. Grimod 1808-ban kiadta a Vendéglátók kézikönyve című munkáját, ami nagyrészt a már publikált almanach anyagain alapult. Ez a könyv hasznos útmutatóul szolgált az akkoriban nyíló éttermeknek.

Négy év múlva Grimod anyja meghalt, és jelentős vagyont, pénzt hagyott örökül. Az ezzel járó lehetőséget azonban Grimod nem tudta kihasználni, sem kiélvezni, mert Párizsban időközben rengeteg haragosra tett szert, akik többnyire azzal vádolták, hogy kenőpénzeket fogadott el azért, hogy pozitív kritikákat publikáljon bizonyos éttermekről.

Alexandre Balthazar Laurent Grimod de La Reynière ekkor beszüntette az almanach kiadását, és saját, hamis halálhírét keltette. Még a temetést is megrendezte, de csak azért, hogy saját szemével győződhessen meg arról, hányan jelennek meg ott: nem voltak sokan. Csak a szeretője Adéle Feuchére tartott ki mellette, akit végül elvett feleségül. A házaspár elköltözött Párizsból, hátralevő életüket Villiers-sur-Orge-ban töltötték, egy kastélyban, ami Marie Madeleine d'Aubray, Brinvilliers márkinője tulajdonában volt. Grimod 1837-ben, karácsony első napján halt meg. Nyolcvan éves volt.