Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMLibamáj nélkül nincs múlt, kacsamáj nélkül nincs jövő
További Degusztátor cikkek
Kacsamáj, libamáj – ezek, ahogyan az életben, itt is együtt tárgyalandók. A cél az, hogy vásárlóként biztos kézzel, vagyis inkább biztos szemmel választhassunk a hentespultból.
- A hízott májak esetében mi lehet a választás legbiztosabb kritériuma?
- Hogyan döntsünk a libamáj-kacsamáj relációban?
Egyelőre az a helyzet, hogy a hízott libamáj többe kerül, mint a hízott kacsamáj. Viszont előfordulhat, hogy kacsamájat kapunk libamáj helyett, persze libamájárban. Erre akár azt is mondhatnám, hogy örvendezzünk, ha így történt, mert mértékadó vélemények szerint a kacsamáj jobb ízű, mint a libamáj.
Szóval ha hízott máj, legyen az liba vagy kacsa, a méret rendkívül fontos, de a határ nem a csillagos ég, hanem éppen ellenkezőleg. Érdemes tudni, hogy a liba vágósúlyának általában tíz százaléka a máj súlya. A kereskedő úgy vásárolja, mintha nyers gyémántot venne, többnyire ránézésre megmondja, szinte grammra pontosan, hogy mekkora máj rejtőzködik a libában. Ha a hentes nem a barátunk, akkor azt fogja sugallni, hogy vegyünk egy jó nagy májat, mert minél nagyobb, annál jobban járunk. Nem így van, jelentem alássan.
AZ IDEÁLIS MÁJSÚLY 450–750 GRAMM KÖZÖTT MOZOG.
Ez azért fontos, mert a máj e feletti súlyban már nagyon zsíros, lényegében a többletet a zsírtartalom adja. Az meg kiolvad, nem beszélve arról, hogy a máj beltartalma kérgesítés után kásássá válhat.
Történelmi időkben hízott májak
A hízott kacsamáj valószínűleg már ismert volt az egyiptomi 5. dinasztia idejében is, bár erre csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre: sírköveken talált, kacsatömést ábrázoló reliefek formájában. Hasonló libaábrázolások is fennmaradtak a korból. Kr. e. 400-ban Egyiptomban a hízott libamáj ismert és rendkívül drága ínyencség volt. Fennmaradt írások szerint Spárta királyának adományoztak hízott libamájat ebben az időben.
A görögök is ismerték a trypheron sykotont, vagyis a hízott májat. Idősebb Cato, a római államférfi is említi a De agri cultura című könyvében a kényszertömött libákat. Zsidó rabszolgák tömték a libákat, ezt a gyakorlatot később átvitték Palesztinába is, ahol a hízott máj igen kedvelt volt arisztokratakörökben.
Idősebb Plinius szintén írt Naturalis Historia című könyvében arról a római szokásról, hogy a libamájat tejben és mézben áztatták, hogy növeljék a méretét. Plinius szerint Szíria kormányzója alkalmazta először ezt a praktikát. A szigorú diétás előírások miatt a zsidó konyhákban hamar meghonosodott a liba- és kacsazsír használata, és a libatömés szokását is életben tartották. A X–XI. században francia és német területekre települt zsidó közösségek ismert gyakorlata volt a liba-kacsa tömés. Megvakították az állatokat, odaszegezték a lábukat a földhöz.
Elzász kormányzója 1788-ban egy hízott májból készült pátéért cserébe egy picardiai földbirtokot kapott XVI. Lajostól.
Állítólag a Titanic fedélzetén az utolsó vacsora hízott máj volt zellerrel. Azt nem tudjuk, hogy kacsa vagy liba, de az biztos, hogy szarvasgombával pácolták és hájas tésztában sütötték.
Azt mondják, hogy a libamáj esetében szinte közömbös, hogy milyen fajtájú a liba, vagyis nem tartják számon, mint a kacsánál, hogy teszem azt barbarie vagy mulard az illető. Pedig nem így van, ahogyan olvasható a Magyar Konyha 2014-ben megjelent cikkében is: amellett, hogy a máj nagyon kényes termék, minősége rendkívül sok környezeti tényezőtől (tartás, takarmányozás, bánásmód) függhet, a fajta sem közömbös.
A libamájtermelő fajták őseként a toulousi fajtát tartják számon. Ebből a fajtából hozták létre a szürke és a fehér landesi fajtákat. A két fajta májtermelő képessége 650–750 g között igen jónak mondható. Magyarországon 1963 óta vannak jelen. Van még a babati hibrid liba, amelynek figyelemre méltó a mája, tömege 600–700 gramm, amely teljes mértékben megfelel a piaci igényeknek. Ez is keresztezett fajta: landesi és magyar nemesített gúnár a szülőpár.
A barbarie kacsáknál a gácsért tömik májra. A mulard mindkét ivarát tömhetik. Hogy ne legyen olyan egyszerű az eligazodás, Magyarországon a pekingi és a barbarie fajták az elterjedtek, és ezek kereszteződéséből jött létre a mulard fajta, amely májszempontból a legjobb. Bár mondják, hogy a barbarie-máj talán jobb. A mulardnak elég 13-14 napi tömés, hogy az ideális májsúlyt elérje, a barbarie 16–18 napos tömést igényel.
A pekingiek már a tyúkudvarban vannak
A mulardkacsákat általában három vonal keresztezéséből állítják elő. Az anyai szülőpár kinyeréséhez két pekingi vonalat használnak. Egy kisebb testű, jó tojástermelő képességű tojóvonalat párosítanak egy nagyobb testű, sok értékes húsrészt tartalmazó, erős izomzatú nagyszülői vonallal. Az így nyert ivadékok tojóit (ez az anyai szülőpár) keresztezik a kiváló májtermelő tulajdonságú és jó húsformájú, fajtatiszta pézsmarécegácsérral.
Az sem mindegy, hogy a szárnyast naponta hányszor tömik: az említett kacsafajtákat elég naponta kétszer-háromszor. Ezzel szemben a libát naponta ötször, hatszor is tömni kell. A kacsa rövidebb tömési ideje óriási előnyt jelent a libamájjal szemben, és magyarázatul is szolgál a libatömés (főleg franciaországi) visszaszorulására.
Tehát a májnál lényeges a súly, a származási adat, és csak ezután jön a tüzetes vizuális vizsgálat – bár színe alapján nemigen különböztethető meg egyik a másiktól, és a súlya szerint sem. Vagyis marad a forma. Ez a lényeg. Miközben ez is nehezített pálya, mert a legtöbb máj feszes fóliában virít, és majdhogynem egyformának mutatkozik. Indokolt a fólia, mert nem szerencsés, ha a máj oxidálódik, elszíneződik. Viszont a fóliával formázható, és ez lehet tévedések forrása, még úgy is, ha megnézzük a visszáját, ahol láthatóan befelé görbülnek a lebenyek.
- Ha újból a sima felső felületet nézzük, látható, hogy a kacsamáj két lebenye közül az egyik nagy lapos papucsot formáz, tompa, kerek. A másik határozottan kisebb lebeny, az egész máj laposabb, terjeszkedőbb.
- A libamáj lebenyei majdnem egyforma méretűek, hegyesebbek is és magasabb is az egész. A halványvöröses nyomok enyhe véraláfutások, amelyek a borda nyomai valójában. Ha teljesen homogén a felület, még akkor is előfordulhat, hogy bordanyomásnak volt kitéve a máj, hiszen aránylag gyors növekedésnek van kitéve, csak éppen egy kis jegeléssel eltüntették a nyomát. Ez a kis rozácia nem veszélyes, vállalható.
Tehát itt állunk a nagy élvezetek kapujában, legyen az libamáj vagy kacsamáj. Az biztos, hogy libamáj nélkül nincs magyar gasztronómiai múlt, viszont a kacsamáj a jövő. A kacsamáj íze markánsabb, gyorsabban előállítható, kevesebb a zsírja, ezáltal megőrzi eredeti súlyát. Sima felületű, tapintásra szilárd, de mégis rugalmas.
Rovataink a Facebookon