Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMCsernus nem veszi le a kezét az olvasóról
További Életmód cikkek
Már-már Magyarország néptanítójává, lelki vezetőjévé vált a valaha a különleges stílusával a Lipóton nagy tekintélyt szerző Csernus, aki mára a tévében és a futballpályán is nagy hatékonysággal gyógyít. Ő magát nem nevezi annak, miért is tenné? „Sokkal fontosabbnak tartom, hogy ajánlatokat adok, de onnantól kezdve az illető döntése, hogy mit választ.”
Ha kész a könyv, leveszed az olvasóról a kezedet, és nincs semmi felelősséged a továbbiakban?, kérdeztem.„Nem az olvasóról, a könyvről veszem le a kezem. Nem felelősségről, hanem ajánlatról beszélhetünk. Ha megfogalmazom, hogy lehet ezt csinálni vagy nem csinálni, akkor az olvasón múlik, hogy mit választ.”
A nőt százötvenezren olvasták, amiben semmi rossz nincs: nem szabad hazudni és gyávának lenni, talán ez a kulcsa a könyveinek, ennél bátrabban azért még nem állított, és ezt is tudja mindenki.
Gyávák és nem igaziak
Mostani nagy mondása a következő: vannak gyáva férfiak, akik nem is igazi férfiak így, és vannak az erősek. Komoly megállapítás, tegye a szívére a kezét az olvasó, hogy 1. melyik csoportba tartozik, 2. melyikkel járna szívesen. Ha mindkettőre az erős volt a válasz, mehetünk tovább.
Viszont ezzel a megkülönböztetéssel nem konfliktust kezel, hanem különböző identitásproblémákat mélyít el. „Működik életvezetési tanácsadó-könyvként is. Nem vágtam volna bele, ha nem vállalnám a felelősséget. Én orvos vagyok, akinek vannak kirándulásai a médiába, vagy írtam könyveket, de azt csinálom, amire felesküdtem. Rendelők, klinika, konfliktuskezelés.”
A könyv címében azt sugallja, hogy egyfajta férfi létezik, ami nem igaz, hiszen mindenkit meghatároz a környezete, a szocializáció, a családtörténete, de még az iskolai padtársa is. Az általános, csernusi férfit a közhelyes hármaság érdekli: a pénz, pia, pina.
„Gondolkodásban, foglalkozásban vannak különbségek. Konfliktushoz való hozzáállásokban nincs különbözőség – magyarázta a részleteket. – Egy nyitottnak látszó taxisofőr azt mondta: »Rekedt a hangom.« Megkérdeztem, miért? Valami gégelerakódás, műtéte is volt. Mondtam neki, hogy a lelki dolgok testi elváltozásokat eredményeznek. Öt perc után kiderült, hogy iszonyúan meg van ijedve a haláltól és az öregedéstől. Senkivel sem beszélt erről. A férfiak a mély érzelmi tölteteikről és félelmeikről nem beszélnek senkivel. Amit ők intellektualizálva úgy racionalizálnak, hogy nem tudok, nem akarok. Miért lógatja a vállát egy pasi az utcán, szimbolizálva, hogy nincs önbizalma? Miért nem merik kihúzni magukat?”
Ezekre a kérdésekre lehet pszichológiai és társadalomtudományi kérdést is adni, beszélgetésünkben ez a két nézőpont erősen ütközött. „Két típusú ember van, nem csak férfi és nő: az egyik hagyja, hogy az életének valamely területén a félelmei legyőzzék, a másik nem.” A másik szempont, amit mindenképpen figyelembe kell venni egy ilyen könyvnél, hogy milyen társadalmi környezetben, milyen történeti szempontból közelítjük a férfit. Ki gondolja, hogy ugyanazok a jellegzetességei egy magyar, egy japán és egy szomáliai férfinak?
Rengeteg változó, sok elemzési szempont, amiket akkor is figyelembe kell venni, ha nem szaktudományos dolgozatot írunk. Mert maradnak az általánosítások és a közhelyek, amiket a férfiak és a nők félhangosan maguknak és egymásnak tudnak mormolni, hogy bezzeg a Csernus megírta ezt is.
Macska, egér
Ezek után szinte vártam a pillanatot, amikor én kerülök az elemzés tárgyává, és megtudhatok magamról ezt-azt, így most az olvasó is.
– Mi volt a könyv háttérkutatása?
– Húszévnyi munka.
– De húsz évig nem specifikáltan ezzel a témával foglalkoztál.
– Szerinted, ha bejön hozzám egy depressziós, akkor mennyi idő után derülnek ki a nemiségével kapcsolatos problémák?
– Gyorsan.
– Akkor foglalkoznom kell vele vagy nem?
– Természetesen kell, de akkor sem lehet pótolni a kutatási részt, meg a szakirodalmat.
– Szakirodalom az élet, amit látok és tapasztalok. Figyelj, kérdezhetek valamit? Úgy érzem, prekoncepciókkal közelítesz, és a kérdéseid nem őszinték, és folyamatosan kekeckedsz. Ez a baszogatós stílus, és én nem bántottalak téged.
– Nem hiszem, hogy én bántottalak volna, elolvastam a könyved, és annak alapján kérdezek, mert sok minden nem tetszett.
– Ha prekoncepcióm van, akkor nem kérdezek, csak felvetek, hogy beigazoljam. Nem érzem az érdeklődést, mert mondok valamit, és folytatod a kekeckedést. Ezt úgy hívják, hogy érzelmi manipuláció stratégiája, amit most használsz, és ebben fejlett vagy. Ez a játszmák alapja, és ha játszmázol velem, akkor én is fogok, és én gyorsabb és erősebb vagyok, és te nem fejlesztetted az érzelmi intelligenciádat olyan régen, mint én. Mivel az egyik oldal nem fejlett, és ezt lehet látni a testtartásodon, anélkül, hogy tudnék rólad bármit is, tudom, milyen vagy. Az előbb elpirultál, lehet, hogy nem vetted észre. És akkor pirul el az ember, ha valami információ nagyon betalál.
– És mi volt az az infó?
– Nem tartozik ide.
Csernus a pszichiátriai szempontból úgy nézi a férfiak világát, hogy valakiben megvan-e az egyensúly emocionális és racionális szinten, vagyis megvan a belső nyugalom az illetőben, vagy nincs. „Az emberi kisugárzás szempontjából vizsgálom az illető pasit. Ma Magyarországon racionális intelligenciáért nem kell a szomszédba menni. Az emberek búval béleltek, és ahhoz is gyávák, hogy oldottan tudjanak mosolyogni. A mentálhigiénés kutatások is ezt támasztják alá. Magyar serdülők egyharmada súlyos mentális problémával volt már pszichológusnál vagy pszichiáternél, akkor felmerül bennem, mi az, ami hiányzik az itt élő populációból.”
Bőrfotel
Valahol itt kellett volna elkezdeni a könyvet, megfejteni, mi a bajuk a magyar férfiaknak (végig többes számban), a rendszerváltás utáni parákra valami magyarázatot adni, mert húsz évük volt a férfiaknak feldolgozni, hogy elveszítették kiemelt jelentőségüket a munkában és a családban is. A témát nehéz nem interdiszciplinárisan kezelni, de – amennyire meg tudom ítélni a birtokomban lévő százhúsz oldalból – Csernusnak sikerült. Változatlanul azt gondolom, hogy iszonyúan fontos lenne közérthetően többet beszélni a problémáról, mert sokat segítene.
Összességében a beszélgetés alatt nem sokat tudtam meg a férfiakról, magamról annál kevesebbet, de megtanultam, hogy soha többet nem ülök kényelmesen bőrfotelben a Rétesházban, hanem kackiásan egyenes háttal, hogy ne tűnjek léhának.