Önmagam előtt is titkolt vágyam vált valóra, amikor az alternatív városnéző túrákat szervező ImagineBudapest munkatársai vendégül hívtak a Titkos kertek és terek a belvárosban fantázianevű tematikus kirándulásra. Ez azért is jó, mert magától az ember nem megy be ilyen helyekre, főleg, mert nem tudja, hova érdemes, ráadásul be sem engednék a lakók. A titkoskert-túrában Szekeres Júlia tájépítész látott el minket érdekes információkkal, ebből néhányat megosztok.
Sétánkat az V. kerületben, a Gerlóczy kávéház előtti Kammermayer-szobornál kezdtük. Az akkor még barokk kisvárosnak számító Budapest gyönyörű állapotban fennmaradt házába nyertünk bebocsátást. A Vitkovics utca 12. alatti házat az 1780-as években építették, amikor még a Lánchíd sem állt. Az utcát Sarkantyú utcának hívták, mert sarkantyúkészítők lakták. A példásan karbantartott házban nincs túl nagy kert, csak pár nagyobb cserepes növény a belső udvar közepén, a ház előtt viszont Pest egyetlen nem vad szőlője található. Abban az időben sok háznak volt saját, ásott kútja, az itteni is megvan még, de felújított formájában csak alkalmi borkútként üzemel. Az udvarban anno fogadó működött a Sashoz, ma az utcafrontra egy kis üzlet nyílik.
Tömény csövesszaggal övezett utcákon haladtunk át a Kossuth Lajos utca régi luxusába, innen nyílik ugyanis a Dreher-palota. Az óriási bérpalota arról híres, hogy 1889-ben épült, 1893-ban pedig a város törvényt hozott a Kossuth Lajos utca kiszélesítésére. Ekkoriban kezdték építeni az Erzsébet hidat. Az útban álló kisebb házakat lebontották, de az öt méterrel belógó vadonatúj Dreher-palotát nem rombolhatták le, ezért kupoláját egy sínrendszer segítségével tolták beljebb, és a homlokzatot beljebb rakták. Ide azért jöttünk, mert az első emeleten, a gang felett van egy nagyobb terasz, ahol kiskertet hoztak létre a lakók. Bár itt is csak nagyobb cserepekben nő a zöld, kicsit tetves is némelyik, de legalább van. Főleg hortenziát, buxust és muskátlit láttunk.
A Kecskeméti utcában éppen járólapozzák a környéket, nagy a por. Ezért igazi megnyugvást jelentett belépni a múlt egyik rezervátumába, a pálos kolostornak épített papneveldébe a Papnövelde utcában, ami arról nevezetes, hogy itt forgatták az Abigélt. Júlia szerint Pest a XIX. században is ugyanilyen poros volt, hiszen a Duna ártéri homokjába épült. Emiatt kezdeményezte Széchenyi, hogy a városban fákat ültessenek, mert a fa alatt párásabb a levegő.
A volt kolostor egyszerre épült a mai egyetemi templommal, ami a Pálosoké volt, amíg II. József be nem tiltotta a magyar szerzetesrendet. Az egykori kolostorban láthattuk sétánk első igazán szép kertjét, a papi szeminárium kerengőjét. Nincsenek különleges növények, de a kert kialakítása, a középen lévő szobor (régen kút volt) nyugalmat áraszt. Rózsák, liliom, leander és tuják a jellemzőek. Régen herbakert volt, hiszen a papok egyben gyógyítottak is. A papnevelde nem látogatható, csak ritka alkalmakkor, például az örökségnapokon nyitják meg.
A Károlyi kertbe mentünk át. Budapest legszebben rendben tartott parkját bizonyára mindenki ismeri, de azon kívül, hogy szép, nem hinném, hogy sokat tudunk róla. Érdekessége, hogy ez a telek sose volt beépítve, Mátyás korában vadasparkként üzemelt. 1928-ig kőfallal elzárt kert volt Károlyi Mihály családjának reneszánsz elrendezésű magánkertje, ezután alakították át angolkertté, és nyitották meg a városlakók számára napkeltétől napnyugtáig. A Főkert ott létünkkor nagy erőkkel gondozta a virágágyásokat és a növénykülönlegességeket. Van ginkgófa, libanoni cédrus, egy hatalmas eperfa (a selyemhernyó fája), Irányi Dániel lábai előtt pedig rododendronok nőnek.
A kertből egy szintén nem túl ismeretlen helyre, az Unger-házba néztünk be. Jelenleg könyvudvar, urban outfit és a lemezbolt helyén home and fashion bolt működik az Ybl Miklós által 1852-ben tervezett, romantikus átjáróházban. Az Ungerek kovácsok voltak, akik jelentős vagyonra tettek szert, ebből építették a csodálatos bérházat. A fiatalabb generáció felhagyott a mesterséggel, mert a bérleti díjakból élt. A ház Magyar utca felőli oldalán ma is fakockás burkolaton jöhetünk be, ez volt a ház eredeti burkolata, hangtompító funkciót töltött be. Most tudtam meg, hogy a Magyar utcát tévedésből nevezték el Magyar utcának az Ungerekről, és azt is, hogy azért van ennyi gangos ház Budapesten, mert a régiek nem szerettek lépcsőzni, így a nagyobb alapterületű lakások is egy szinten tudtak lenni. No meg nagyszerűen lehetett hallani minden pletykára érdemes dolgot minden oldalról.
Kedvenc állomásom, a Giorgia bérpalota következett, amit az azonos nevű nevű mezőgazdasági biztosító cég építtetett az Astorián. A Rákóczi út 4. alatti házat (az órás ház, ahol a Duna felé menő 7-es busz megáll) az 1930-as években tervezte Barát Béla és Novák Ede. Az akkori híradásokba is bekerült, annyira fantasztikusan modern bérház volt. Sajnos a kert eredeti designját már csak képeken csodálhattuk meg, mert a Bauhaus-kertet az ötvenes években átépítették. A régi kertben óriási díszmedence volt, ami külön vizuális élményt nyújtott azzal, hogy visszatükrözte az épületet. Az V. és a VI. kerület legnagyobb magánkertje 2000 négyzetméteres, hangulatát most azok a be nem tervezett fák adják, amik a rigók által elpottyantott magokból nőttek ki. Van bálványfa (ismertebb neve: ecetfa), cseresznye, dió, ostorfa, úgynevezett madárpottyantotta fák ezek. Bent a házban csodálatos a körfolyosó, és a luxus ékes bizonyítéka, hogy a lakók liftje mellett vendéglift is üzemel.
A Dohány utcai zsinagóga előtt álltunk meg kicsit beszélgetni a csúnya és káros, invazív bálványfákról, amelyek Kínából kerültek hozzánk, és a növények pitbulljának csúfolják őket. Budapestet is ellepték, kiirthatatlanok, ahova beteszik a lábukat, más növény nem marad meg. A tájépítész szerint a legjobb városi fa az ostorfa, mert szép nagy lombot növeszt, az Andrássy út régi platánjait ilyenre cserélték ki. Mostanában divatos ültetett fa még a kőris. Azért a zsinagóga előtt álltunk meg, mert nemrég új kert épült ide az Új Magyarország Fejlesztési Terv "Zsidónegyed kapuja" projektjének keretein belül.
A soha meg nem valósuló Madách-sétány masszázsszalonja előtt áthaladva bambuszokat láttunk, lassan átértünk a Gozsdu udvarba, ami régen a zsidó negyed fontos épülete volt. Újdonság volt számomra, hogy Gozsdu Manó nem is zsidó volt, alapítványa a román ortodox egyházat igyekezett Magyarországon megerősíteni. A zsidók úgy jöttek a képbe a mai Belső-Erzsébetváros akkori területén, hogy régen nem lakhattak a városfalon belül. Ez a rész kívül esett, viszont közel volt az Erzsébet téri piachoz, ahol portékáikat árulták. A pavilonos kialakítású Gozsdu udvart raktárnak adta bérbe nekik a gazdag román ügyvéd.
A környék utcái (Akácfa, Nagydiófa, Kisdiófa, Kertész) onnan kapták tájidegen nevüket, hogy ez akkor kertváros volt, a Király utca volt az első dűlőútja ennek a multikulturális városrésznek. Már a múlt században a szórakozás fellegvárának számított pezsgő kereskedelmi és éjszakai életével, mulatókkal, kabarékkal. A VAM design center például a borkereskedő Jálicsék háza volt, alatta óriási pincerendszerrel.
Utolsó állomásunk a régi Király utca indító házában volt. A Király utca 9. egykor örmény kereskedőcsaládé volt, jelenleg egy francia és egy svájci bolt üzemel benne az utcafronton, hátul szép zöld a kert. Az utca legszebben felújított régi háza ez, a tulajdonosok rengeteg munkája van benne. Túravezetőnk segített rájönni, hogy az árvizek, a háborúk pusztításán kívül azért is maradt fel ilyen kevés igazán régi ház, mert ezek komfort nélküliek voltak, nem volt bennük wc, ezért egy idő után már csak olyan emberek lakták őket, akik túl szegények voltak a karbantartásához. A Király 9. jó kezekbe került, tulajdonosai olyannak újították fel, amilyen volt.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
