Húsz perc alvás ebéd után csodákat tesz
További Életmód cikkek
A slow-nak, mint mondja, nem az a lényege, hogy az ember boldogan bámészkodik egy padon, és semmivel sem törődik, hanem inkább az, hogy jobban át tudja gondolni a döntéseit, és magabiztosabb lesz.
„Nekem a slow egy nagyon erős belső motivációból fakad. Majdnem hat évig reklámügynökségnél dolgoztam, ami egy elég hektikus világ, és nem bírtam a túlhajszoltságot. Amikor a slow-mozgalomról olvastam, egyféle megvilágosodás éreztem, és ezt mindenféle misztikum nélkül mondom. Rájöttem, hogy ez az életforma, amit éltem, azt eredményezi, hogy az ember soha nem lesz elégedett magával és az életével.”
Mi a slow-mozgalom?
A slow-mozgalom legrégebbi ága a slow food, ami 1986-ban indult Olaszországból, és tulajdonképpen egy tüntetésből nőtte ki magát. Rómában, a Spanyol lépcsőnél terveztek egy McDonald’sot nyitni, ami ellen a helyi lakosok tiltakozni kezdtek. Olaszország egyébként ma is a slow food és a slow life legaktívabb képviselője, náluk központosított egyesülete is van a mozgalomnak. Ha arra gondolunk, hogy az olaszok a mai napig nagyon erősen ragaszkodnak a sziesztájukhoz, nem is lehet ezen csodálkozni. A slow food lényeg az ízek és az étkezés élvezete, azaz, hogy adjuk meg az evésnek a módját és élvezzük ki alaposan az ízeket. A slow food mozgalmat már itthon is sok csoport képviseli.
Nelli nem mondott fel, és hangsúlyozza: a slow-tól távol állnak az ilyen radikális és drasztikus döntések, hiszen az sosem fenntartható. A lényeg itt pont az, hogy az ember olyan apró változtatásokat iktasson be az életébe, amik hosszú távon is folytathatók. Ő is kis lépésekkel kezdte, először az étkezésére kezdett odafigyelni, nem evett gyorsételt, rákényszerítette magát a reggelire, még akkor is, ha ehhez egy kicsit korábban kell felkelnie, és megtiltotta magának, hogy a monitor előtt egyen. Elkezdett biciklivel járni, mert szerinte mind az autó, mind a tömegközlekedés elválasztja az embert a várostól.
Egy főállású slow
„Biciklivel vagy gyalog járva sokkal szorosabb kapcsolatunk alakulhat ki az életterünkkel, és megláthatjuk a városban azokat a kis dolgokat, amik például szerethetővé teszik Budapestet. Előtte én is az okostelefonommal keltem és feküdtem, de ezen is változtattam, visszaváltottam hagyományos, régi telefonra. Aztán a barátaim bátorítottak, hogy álljak a nyilvánosság elé a slow-gondolataimmal, csatlakozott hozzám egy grafikus lány is, és így indult el a Slow Budapest 2012 nyarán. Az én személyes ügyemből tehát lett egy nyilvános és aztán egy közös ügy, most már egyesületünk is van.”
Krajcsó Nelli a Kreateren keresztül már csak a Slow Budapest ügyeit intézi, konferenciákra jár inspirációs előadásokat tat, kommunikációs projekteket és eseményeket szervez, mondhatjuk tehát, hogy főállású slow, és ebből meg is él.
A Slow Budapest első eseménye egy slow-piknik volt, 2012-ben pedig már slow-hetet tartottak, ami az első ilyen jellegű rendezvény volt az egész világon. A tematikus slow-napok keretében lehetett jógázni, biciklizni, volt városfelfedezős, semmittevős és olvasós nap is, amelynek keretében az Utazó Olvasóval együtt könyvet osztottak a Kálvin téren. Több száz könyv fogyott el pár perc alatt, szinte megrohamozták őket az emberek.
Vidd el a nagyit cukiba!
„Tavaly karácsonyra csináltunk egy' Ajándékozz időt!' kampányt, amivel azt próbáltuk sugallni, hogy ajándékozzuk azt a szeretteinknek, ami a legfontosabb és egyben legdrágább: időt. Élményeket, olyan dolgokat, amikre nem is gondoltunk. Ez végül egy országos programmá nőtte ki magát, sokan eljöttek, hogy a saját ötleteikkel fényképezkedjenek.”
A weboldalon is minden héten megosztanak egy slow-tanácsot, amit a MOME-s és képzős hallgatókkal együttműködve meg is rajzolnak, ezekből a munkákból terveznek egy kiállítást őszre. Heti jó tanácsuk például, hogy vigyük el a nagymamánkat cukrászdába.
„Folyamatosan próbáljuk inspirálni és jó tanácsokkal ellátni az embereket, hogy hogyan lehet a slow-életet fenntartani. Sok jó személyes élményem van, a TEDx Youth Budapest előadásom után például odajött hozzám egy fiú, és elmondta, hogy ő mennyire stresszes életet él, gyomorbeteg és rosszul érzi magáét. Egy év múlva újra találkoztunk, addigra meggyógyult, azt mondta, sokkal jobban érzi magát, és ennek én is részese vagyok. Sokan vannak, akik ugyanolyan úton mentek végig mint én.”
Krajcsó Nelli sokszor megkapja, hogy próbálna csak meg 2-3 gyerekkel slow-nak lenni, de szerinte pont a gyerekektől nagyon sokat lehet tanulni, hiszen ők még tipikusan slow-felfogással rendelkeznek. Ők azok, akik minden lépésnél megállnak, és lehajolnak valamiért, megfognak mindent, a szüleik meg közben tépik a hajukat.
Aludjunk minden délután!
Persze az életvitelünkön változtatni és igazán lelassulni csak úgy lehet, ha ebben a munkahelyünk is valamilyen szinten partner, ez azonban a legtöbb itthoni munkahelyen még elképzelhetetlen. Krajcsó Nelli, Slow Budapest-es társával, Sudár Györgyi life és business coachcsal slow-work tréninget dolgozott ki, mert hiszi, hogy ha egy munkavállaló stresszes, az könnyen alulmotiváltsághoz és kiégéshez vezethet.
Ha ez bekövetkezik, a vállalatnak sokkal többet kell költeni az alkalmazottjára, hiszen nem lesz hatékony, sokat lesz betegszabadságon – sőt lehet, hogy a végén el is megy. A fluktuáció pedig sokkal többe kerül egy cégnek, mint a megtartani az alkalmazottakat.
Ez leginkább a jobb agyféltekés működést elváró cégnél lehet előny, ahol a vállalat hosszú távon tervez és nyitott. Olyan javaslatokat ajánlunk a cégeknek, amik csak kis változtatásokat jelentenek, igen kis lépéseket, amiken keresztül javulhat a munkavállalók jólléte.”
Például az időmenedzsment, a személyes kapcsolatok növelése, az e-mail kultúra fejlesztése, hogy elkerüljük például a fölösleges indulatos e-maileket, hiszen sokkal hatékonyabb személyesen, négyszemközt megbeszélni a dolgokat ahelyett, hogy nagy csoportos gyűléseket tartanánk. És bár itthon még radikálisnak tűnhet délutáni alvásról beszélgetni, húsz perc alvás délutánonként csodát tesz a munkaerővel. Sokkal hatékonyabb lesz, mintha állandóan kávéért mászkál és cigizik, amivel húsz percnél még jóval több is elmegy naponta. „Legyünk egymáshoz őszinték, mindenki tudja, hogy
senki nem dolgozza végig a napi 8-9 órát, csak az Index olvasásával rengeteg idő elmegy.”
Budapesti slow- helyszínek
- Pad a Derkovits Gyula iskola előtt a Városligeti fasoron
- A pesti rakpart lépcsői a Margit híd fölött
- Mansfeld Péter park és kilátó a Margit híd budai hídfőjéhez közel
- Lépcső a Krisztina téri templom mögött
- Döbrentei utca – Mese Múzeum előtti park-Elek apó kútja
- Jókai kert a Svábhegyen
Krajcsó Nellinek ma már rengeteg slow-követője és még több terve van. Elkészült például a budapesti termelői piacok térképe, és készül a Slow Budapest-térkép, ami azt mutatja meg, hogy hol vannak a városnak azok a részei, ahol a budapestiek a város zajától kicsit elvonulva, de ingyen kipihenhetik magukat és kikapcsolódhatnak. A slow-térképet a Slow Budapest honlapján lehet majd megtalálni, mindegyiket kis fotóval és leírással, személyes élményekkel. A térkép elkészítésével leginkább azt szeretnék hangsúlyozni, hogy a közhiedelemmel ellentétben, nem kell elhagyni a várost ahhoz, hogy egy kellemes tavaszi vagy nyári hétvégét szervezzünk.
Mennyit dolgozunk valójában?
Pontosan ezért érvelnek egyre többen amellett, hogy a 40 órás munkahét elavult, és fölösleges dolog. A New Economics Foundation (NEF) népszerű tanulmánya szerint a jelenleg bevett 40 órás munkahét radikális lerövidítése egy csapásra megoldaná a fejlett országok lakóinak számos problémáját, javítaná az életminőséget és csökkentené a munkanélküliséget is.
A francia statisztikai hivatal adatai szerint például amikor a franciák 2001-ben átálltak a 35 órás rendszerre, 300-350 ezer munkahely jött létre, míg a termelékenység 4-5 százalékkal növekedett. A skandináv országok közül Norvégia, Dánia és Svédország is 33-36 óra közelében van, de Írországban és Svájcban is csak 35 óra az átlag. Hollandia volt viszont a világon az első ország, ami elérte a harmincórás heti átlagot. Nyugat-Európában tehát egyre inkább tendencia a 40 órás munkahét lerövidülése, és ez úgy néz ki, rövid távon legalábbis, nem csökkenti a hatékonyságot.
A hosszú távú tendencia egyébként mindenképpen a munkaidő rövidülése. A 19. században az iparosodó országban a 60-70 óra munka sem volt ritka, ez ötvenre csökkent a század elején, majd 1926-ban jött el a Henry Ford által bevezetett 40 órás munkahét.