Mi van a Margitszigeten túl?

Körbefutjuk a Balatont, amire javában készülünk: van, aki nem enged a saját jól bevált futóhelyszínéből, mások új útvonalakat is próbálgatnak. A hobbifutások és profi futóedzések alfája és omegája, az egyik leghangulatosabb futóhelyszín Budapesten még mindig a Margitsziget, de nem is gondolná, mennyi helyen lehet jókat futni, csak kísérletezni kell egy kicsit.

A szerkesztőségi Ultrabalatonra készülve a tíz kilométerhez megállíthatatlanul közeledő Szabolccsal is kilátogattunk egy új helyszínre, nehogy beskatulyázódjon, és majd Badacsonyban is körökben számolja a hátralévő távot.

Most pedig lássuk, hol futunk mi!

Kata

Útvonal: 5,3 km/kör

Pro:

Főleg mióta tavasz van, nem tudok úgy kimenni a szigetre futni, hogy ne örülnék meg neki, milyen iszonyú klassz helyen vagyok. Csend van, nyugalom van, szép a Duna, szépek a fák, a levegő (főleg a romok környékén) tele van virágillattal. A kedvenc részem, a kisállatkert környéke, az mondjuk pont büdös, de cserébe elég hangulatos sötétedés után a féllábon alvó gólyákat számolgatni a kerítés túloldalán. Tudom, hogy állítólag rossz a lábnak, de én szeretem a rekortán puhaságát, és szuperül lehet mérni az egyéni fejlődést azon, hány másik futót sikerül megelőzni. És akkor ott vannak még a cuki állatkák: a mókusok és az esténként irgalmatlan hangzavart csapó sünök.

Kontra:

A szigettel két nagy baj van: a tömeg és a hitvány rekortánpálya, sötétben futva minden bokaficam nélkül végződött kör ajándék. És a boka még hagyján, pár hete egy csúnyább vihar másnapján szemtanúja voltam, ahogy egy baromi vastag, súlyos faág egyszer csak leszakadt a futópálya fölött, és centikkel kerülte el az előttem futó lányt. Mindig kerülgetni kell a futópályán andalgó gyalogosokat, kisgyerekeket és kutyákat, ha pedig éppen nincs tömeg, késő este vagy kora reggel, akkor meg jönnek a szatírok.

Andris

Útvonal: az Újpesti vasúti hídtól a Megyeri hídig, aztán vissza – 14-15 km

Pro:

Végre egy hely, ahol anélkül lehet viszonylag nagy távot futni, hogy már sokadjára kellene az unalmas köröket róni egy rövidebb pályán. Madárcsicsergés, virágillat, Duna-part, ráadásul még a látkép változatosságára sem lehet panasz: a vendéglátós szakasz jobb napokon olyan, mintha egy vurstli közepébe futnánk bele, aztán a töltéssel hirtelen kinyílik a világ, végül pedig még az erdőbe is belekóstolhatunk – hosszabb távra edző futók pedig mehetnek is ki egyenesen Szentendrére. Ha véletlen, ha nem, eddig szinte mindig sikerült valahogy a visszaút végén régi ismerősbe botlanom, úgyhogy a nyújtás mellé egy kis nosztalgiázás is belefért. Én alapvetően frissítés nélkül szoktam edzeni, de sokaknak felüdülést jelenthet, hogy bőven vannak kutak is az út mentén.

Kontra:

A legborzasztóbb, amikor néhány potyabiciklis beáll mögém, és valamiért úgy gondolja, hogy egy futó szélárnyékában nevetgélve tekeri majd le a következő több száz métert. Hát, kösz. Aztán a fűben szaladgáló rengeteg kutyának is mindig megörülök, de volt már olyan, aki mindenáron velem akart játszani, ami hosszabb táv teljesítése közben nem olyan kellemes. Az utat is érdemes jól megtervezni, mert ha féltávnál elfogy az ember ereje, akkor nem lehet akárhol kiszállni, könnyen lehet, hogy jókora séta vár ránk a kiindulópontig.

Anita

Útvonal: körözéshez 1-2 km, teljes hossz kb. 20 km

Pro:

Nem egy Hudson-folyó, de a miénk. Rákoskeresztúrról indul és Zuglón át egészen Angyalföldig fut a Rákos-patak, én csak a Béke út és a Váci úti felüljáró közötti szakaszon szoktam körözni: így 2,5 km-re jön ki egy turnus, és csak egy kis forgalmú utcát kell kereszteznem. Viszont ismerek olyan elvetemülteket is, akik torkolattól forrásig végignyomták már az egész távot, ami egyrészt változatos, másrészt rengeteg pihenőre is lehetőséget ad, ugyanis több mint 20 piros lámpa szegélyezi az utat. Szóval bármilyen csábító is, hogy a zuglói részen még van rekortán is, én maradok Angyalföldön. Kavicsos földút fut a patak töltésének mindkét oldalán, ami az aszfaltnál mindenképpen jobb és kisebb esőben is simán futható, a patak pedig télen fűt, nyáron hűt, tavasszal és ősszel pedig simán csak élmény a zöldben a futni, a békák brekegnek, a kacsák hápognak, stb. Ami szintén pluszpont: van kút is. 

Kontra:

Világítás viszont nulla, sötétedés után esélytelen a pálya, ami azért is különös, mert engem is meglepett, amikor csatlakoztam, de óriási futóélet van a patak körül. A keresztező utakon az autósokkal ritkán, de előfordulhat konfliktus. 

Marci

Útvonal: 3-10 km

Pro:

A Városligetben mindenkinek keményen ki kell taposnia a maga útját. Nincs kijelölt vagy akár csak magától értetődően adódó futóútvonal. Bár a legtöbben egy középső kis körben szoktak futni, igazából az egész park szabad pálya, így futás közben folyamatosan meg kell küzdeni a döntés felelősségével. Van legalább hatféle borítás: beton, kétféle murva, kikopott föld, gyep, kockakő, és ezek néha percenként változnak a lábunk alatt. Századfordulós giccsromantikától a teljes lepusztulásig van sokféle néznivaló, és választható szintkülönbség is (a szánkózódomb). Talán a levegő is jobb a város szmogjánál, de ebben nem vagyok biztos.

Kontra:

A városligeti futók egy része szervezetten tiltakozik a gumis futópálya hiánya miatt, és azért, mert az útvonal harmadán koromsötét van éjszaka. Bár a főváros valószínűleg nem ezért nem foglalkozik panaszaikkal, de én sem értek egyet velük. Ha minden futót a rekortánpályára terelnének, akkor pont a városligeti futás lelke veszne oda: a folyamatos kiszámíthatatlanság. Engem két másik dolog zavar csak igazán. Az egyik a Kós Károly sétány nevű gyorsforgalmi út, ami kettévágja és telebüdösíti a parkot. A másik pedig nemrég történt. A mohó Állatkert bekebelezte a Vidámparkot, és így lezáródott a Varannó utca nevű átjáró, amin keresztül korábban még nagyobb kört lehetett futni az M3-as csomópont alatti pusztaság irányába.

Kata – városi futás

Útvonalak: változó, például rakpartok, nagykörút, Váci utca, Óbuda, Csepel – 3-20 kilométer

Pro:

Nem futók között futni végtelenül szórakoztató, soha, sehol nem kap az ember edzés közben annyi jó fej reakciót a teljesítményére, mint így. Az például mennyire menő, amikor a 12. kilométer után a szembejövő vadidegen belecsap a tenyeredbe? Aztán ott van az, hogy ha a házból kilépve egyből elkezdesz futni a saját utcádban, nem pocsékolod a drága idődet utazgatásra. Ha hirtelen elkezd szakadni az eső, húszméterenként van egy kocsma vagy étterem, ahová be lehet húzódni, és ha végképp reménytelen a helyzet, az ember csak felszáll a villamosra, és szépen hazamegy. A városi utcákon van egy csomó szép, érdekes vagy fura látnivaló a kivilágított hidaktól kezdve a Váci utcai kirakatokon át az elhagyott telep kutyáit a kerítésnél etető öreg néniig. Egyszer ráadásul találtam egy kétezrest a földön.

Kontra:

Sehol nem kap a futó annyi bunkó beszólást, mint itt, és rosszabb napokon baromi idegesítő, hogy megbámulják az embert. A legrosszabbak a piros lámpák, eleve hülyén nézek ki, ahogy lámpától függően rossz esetben percekig helyben futok, de az összes elhúzó tahó autós is úgy teszi a megjegyzéseket, mintha kötelező lenne. És hát az autók iszonyú büdösek is, a cigarettafüstre pedig még akkor nem is panaszkodtam. A térdem pedig betonon futás közben sokkal hamarabb kezd fájni, mintha rekortánon vagy földúton mennék.

Szabolcs

Útvonal: 1,6 km/kör

Pro:

Azért járok ide, mert közel van. A sarokról indulva a Vérmező 400 méter, már ezt is futva teszem meg. Én a végig külső betonkörön futok, amin a két kilométeres hiedelmekkel ellentétben egy kör csak 1600 méter. Van a helynek egy futó presztízse, de közben mindig kevesen vannak, jól el lehet férni, és még a kutyások is jó fejek, elengednek. Viszonylag jól szellőzik a hely, a délutáni dugó környékén is oké, ha van légmozgás. Az is előny, hogy a vérmezős körök könnyedén bővíthetők a vár felé lépcsőzésekkel, ha valakinek erre van kedve. A várba még nem mentem fel futni, valahogy azt gondolom, ott úgyis sok a turista, ha lépcsőzni akartam, akkor beértem azzal, hogy felfutottam a Lovas útig.

Kontra:

A fák alatt beljebb sokkal hangulatosabb lenne, mint a betonon, de nekem túl mély a gyöngykavics réteg, kipörög, lassít. Így viszont egy szakaszon a bicikliúton is kell futni, mondjuk szerencsére a kerékpárosok is jó fejek. A cigarettázók viszont tudnak zavarni, amikor át kell futni egy füstfelhőn. A Vérmezőn a terep nem teljesen sík, használták már kifutópályának is a háború alatt, de nekem ez még belefér síkfutásnak. A saroktól indulva három kör kb. egy szigetkörrel egyenlő, eddig max. 5 kört futottam le, ez már azért eléggé körözgetős fíling, unalmas is volt.

Anna

Útvonal: Vár, 4-10 km

Pro:

A vár legnagyobb előnye, hogy városi körülmények között is lehet szintemelkedéssel edzeni, ami nagyon jól jön, ha az embernek nincs ideje elkirándulni a környező hegyekbe. A vár ráadásul remekül kombinálható a környező sík, nem betonos futóterepekkel, mint a Városmajor vagy a Vérmező, ezért változatos, és lehet itt egészen keveset meg sokat is futni. Az ilyen praktikus előnyökön túl mindenképp kiemelném, hogy nagyszerű bennfentes érzés olyan helyen futni, amit mások csak turistaként éppen megbámulnak, nem is beszélve arról, hogy a kilátás még századszorra is lenyűgöző, ahogy a vár körüli kis utcácskák hangulatát sem tudja elrontani még az akkut oxigénhiány sem. 

Kontra:

Tényleg csodás érzés menő futónak érezni magad a sok turista között, viszont azzal is számolni kell, hogy ha nem késő este vagy kora reggel edz ott az ember, akkor óriási tömegben szlalomozva kell abszolválnia a távot, miközben nagyon sokan rendkívül fontosnak érzik, hogy fütyüljenek vagy bekiabálásokkal „biztassanak". További hátrány, hogy sok helyen még a betonnál is rosszabb macskakövön kell futni, ami sehogy sem kényelmes, és sötétben kicsit veszélyes is a bokákra nézve.

János

Útvonal: 400 méter/kör

Pro:

A futás egyik legnagyobb előnye, hogy szinte bárhol, bármilyen körülmények között lehet csinálni, de azért én is ragaszkodom pár helyszínhez. Nem annyira kap el a szabadságérzés, ha pályán körözök, sokkal jobban szeretek természethez közelebb, mondjuk a Zagyva-gáton futni, de mégis elég gyakran körözök pályán. Olykor mániákusan szeretem tudni, hogy milyen részidőkkel, hány métert futottam. Ezeket az adatokat meg elég könnyen megkapom egy 400 méteres szabvány atlétikai pályán. Megesik, hogy résztávos edzéseket is nyomok, akkor meg különösen jól jön a pontos 400, 800 vagy 1600 méter. A pályán persze nagyon ritkán vagyok egyedül, motiválhat is, hogy na, most akkor iksz kör alatt lekörözöm azt a csúnyán futó melegítőst. A körözésben a frissítést is könnyű megoldani, ha hosszabbat futok, a pálya mellé lerakott kulacsot bármikor fel tudom venni.

Kontra:

A pályán nagyon ritkán vagyok egyedül, így óhatatlanul előfordul, hogy valaki az utamba kerül, jó, nem nagy cucc kerülni fél métert, de ha sokszor van ilyen fél méter, az kizökkenthet a ritmusból. Aztán az is előfordul, hogy én vagyok a gyorsabbak útjában, és le kell ordibálni a sávról. Ez is csupa stressz. A körözéshez kell a monotóniatűrés, tényleg könnyű belebolondulni, és azon sakkozni, hogy akkor most 17-nél vagy 19-nél járok. Aztán a lábnak sem tesz jót feltétlen a rekortán, hiába gondoljuk ruganyosnak, majdnem olyan, mintha betonon futnánk, egy füvön futáshoz képest kifejezetten kemény.

Alexandra

Útvonal: Alsóvölgy, Völgy utcák, Páfrány és Pasaréti út legvége (Pasaréti térig) – 5-6 km

Pro:

A lakóhelyem közelében van, gondoltam, egy próbát megér. Előnye, hogy akár otthon is bemelegíthetek, és ahogy kilépek az utcára, rögtön elkezdhetek kocogni. Zöld övezet, szép környék, futás közben lehet nézelődni, szép házakat, vadregényes villákat lehet futás közben csodálni. Madárcsicsergés és orgonaillat szintén jellemző mostanában. Futókkal elvétve lehet találkozni, de talán pont ez a jó benne a Margitszigettel ellentétben, és még kóbor kutyák sincsenek. Van kis szintkülönbség is, ami az Ultrabalatonra való felkészülésben kifejezetten előnyt jelent.

Kontra:

Hátránya, hogy az út minősége helyenként nem teljesen kifogástalan, végig aszfalton kell futni, kátyúk, repedések gyakran előfordulnak, ezekre figyelni kell, nehogy hasra essünk. Hétköznap a Pasaréti út/Kapy út elágazásáig elég nagy a forgalom, de ha ezt letudja az ember, és eljut a futásra javasolt részhez, utána már fellélegezhet. Ahol nincs járda, ott bizony figyelni kell az elhaladó autókra. A 61-es villamos is elég gyakran jár itt, gyakorlatilag párhuzamosan futunk vele egy ideig, de ő sajnos gyorsabb.

Zsuzsa

Útvonal: 4,5-5,1 km

Pro:

Pomázon élek, és bár gondolkodtam, hogy a Margitszigetre megyek ki munka előtt vagy után futni, túl macerásnak tűnt a ruhacsere, meg izzadtan beesni a munkába. Így viszont akkor megyek amikor akarok. Nyugodt utcák, kevés autó, ráadásul mivel viszonylag közel lakom a város széléhez, így választhatok földút és beton között, amit attól függően váltogatok, hogy esett-e, vagy sem. Sőt, van emelkedős szakasz is, ha hirtelen átváltanék Ironman üzemmódba. Nagyon hangulatos, ha látom a naplementét, és nagyon menő, hogy föntről látom a Megyeri-hidat. A szomszédok köszönnek, a boltos integet, és lassan azt is tudom, hol melyik kutya fog rám ugatni.

Kontra:

Igazi hátrányát nem tapasztaltam, macskák és füvet nyíró szomszédság stresszel maximum. Aztán ott van, hogy egyes területen nincs közvilágítás, illetve a kóbor/csavargó kutyák száma viszonylag magas, de legalább nem kell a rekortánon kerülgetni a futókat, és rajtam sem kell senkinek átesnie. Azon azért tudnék hisztizni, hogy a földes szakasz mellett lovarda van, így a földút elég megviselt állapotú.