Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Életmód cikkek
Kezdjük akkor rögtön ott, hogy nem is biztos, hogy kilencvenéves a cézársaláta. Tény, hogy az a legelterjedtebb verzió, miszerint Caesar Cardini találta fel, éppen 1924. július 4-én, amikor az alkoholtilalom elől Mexikóba érkező és mulatozó amerikaiaknak nem tudott már kínjában mit kitalálni, ezért a maradékokból összedobott egy salátát. Az étel nagy újdonsága az volt, hogy Cardini a római saláta leveleit egyben hagyta, az éppen csak hogy megfőtt lágy tojás sárgájával, olívaolajjal, valamint fokhagymás pirított kenyérkockákkal keverte össze, ott helyben a vendégek előtt. Állítólag azonnal rendelt belőle mindenki. A siker annyira fergeteges volt, hogy a cézársaláta villámgyorsan elterjedt az egész világon, és az 1950-es években legjelentősebb amerikai gasztronómiai felfedezésnek választották meg.
Vannak persze más legendák is a saláta születésére, bizonyos történészek szerint a cézársalátát már 1903-ban feltalálta egy olasz származású szakács Chicagóban, eszerint tehát az étel már több mint 110 éves. Bármelyik történet is az igaz, az biztos, hogy a cézársaláta amerikai eredetű, és valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy ennyire népszerű lett.
Hogy a cézársaláta mennyire fontos étel, azt bizonyítja, hogy Amerikában luxuséttermek is az étlapon tartják, és szinte kötelező jelleggel a vendég orra előtt készítik el, mint annak idején Cardini is. Susánszky Ádám, több budapesti vendéglátóhely tulajdonosa elmondta, amikor 2003-ban megnyitották a Balettcipőt és felvették az étlapra a cézársalátát, akkor igen nagy bajban voltak, hiszen pont a legfontosabb alapanyagot, a római salátát nem lehetett itthon kapni. Márpedig ez az étel római salátából készül, ami sokkal ropogósabb, keményebb, a mifelénk elterjedt fejes salátánál, és az íze is más, enyhe dió aromával. Nemhogy tíz éve, de még öt éve is vadászni kellett itthon a római salátát, nagyobb szupermarketekben is luxuscikknek számított. Sajnos a római saláta jobban kedveli a miénknél melegebb éghajlatot, de azért szerencsére mára ez a kérdés nagyjából megoldódott.
Mégsem mondhatjuk, hogy most már mindenhol rendes, „eredeti” cézársalátát kapunk, hiszen a legtöbb étteremben ez az étel még mindig valami majonézzel jó alaposan leöntött katyvasz, sok helyen tesznek bele paradicsomot meg uborkát, és automatikusan teszik rá a csirkemellet. Susánszky Ádám szerint ennek is megvan az oka, a magyaroknak is fel kell nőni ugyanis egy olyan ételhez, ami bizony nem áll másból, mint salátalevelekből. Az ezredforduló környékén még lehetetlen volt egy tál levelet letenni a magyar fogyasztó elé, miközben Amerikában meg Franciaországban már évtizedekkel azelőtt megőrültek érte az emberek.
sem uborka, sem csirke, csak római saláta és a Cardini által feltalált öntet, ami azóta is a világ legelterjedtebb salátaöntete. Susánszky Ádám szerint cézársalátát a New York-i luxushelyeken a következőképpen készítenek, mindig a vendég szeme előtt: a pincér kihozza a fokhagymával kikent fatálat, abba teszi a szardellafilét és a nyers tojássárgáját. A tojást kikeveri az olajjal, tesz bele még mustárt, sót és bőven borsot, majd amikor az öntet besűrűsödött, először a krutont teszi bele, ami így egyrészt átitatódik az öntettel, másrészt beékelődik az utólag belerakott salátalevelek közé. A tetejére pedig parmezán kerül. Egyébként minden salátának alapszabálya, hogy előbb az öntetet készítjük el, és abban forgatjuk át a salátaleveleket. Mint mindig, itt is nagyon fontos az alapanyagok jó minősége.
Ki is próbáltuk gyorsan, milyen Budapesten a cézársaláta-felhozatal, először az Andrássy úton lévő Ring Café felé vettük az irányt.
A levelek frissek voltak és roppanósak, az öntet összetételét azonban nem árulták el, azt mondták, titkos. Volt benne balzsamecet, szerintünk a kelleténél több, ami főleg az aljára gyűlt össze, és a reszelt parmezán helyett is jobban szeretjük a parmezánforgácsot. A szardellát egyáltalán nem éreztük ki az öntetből, de összességében egy nagyon selymes, kellemes salátaöntet volt, ami finoman bevonta a leveleket. A kruton isteni volt, az adag kiadós. Ár: 1390 Ft
Második próbálkozásunk a Hegyvidék központban lévő Szervuszban volt, ahol rögtön megkérdezték, csirkével, vagy anélkül kérjük-e a cézársalátát. Simán kértük. Ez talán némileg kisebb adag volt, de a saláta ugyanolyan friss, és azonnal átütően érezhető benne a szardella.
A Szervusz séfje nem csinál titkot a receptjeiből, bármit kérdezünk tőle, mindig készséggel válaszolt, most is elmondta, hogy az öntetet házi majonézből (tojássárgája és olaj), mustárból, fokhagymából, Worchester szószból és szardellapasztából készíti (a salátaöntet-fanatikusok a tejben kiáztatott szardellafilére esküsznek). A szardella nekünk kicsit sok is volt, ami túl sóssá tette a salátát, és a majonéz is túl sok volt rajta, hiába házi, ha az alján szinte tocsogott. Jólesett viszont hozzá a fokhagymás, olajban pirított kenyér, és külön jó pont, hogy nem reszelve tették rá a parmezánt. Ár: 1400 Ft
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
