Idén tavasszal felpezsdült a benzinkutas szendvicsek piaca. Ez örvendetes, mert van hova fejlődni: aki sokat ingázik autóval az országban, jól tudja, hogy ilyenkor benzinkutakon nem könnyű jót enni. Az OMV után a Shell is új termékekkel száll be a piacra, amihez kerestek egy sztárséfet is arcnak. Ez nem lett más, mint Fördős Zé, aki hónapokig kísérletezett a szendvicsekkel, amiket májustól lehet megvenni a Shell-kutakon.
Az új termékeket egy budapesti benzinkúton rendezett sajtótájékoztatón mutatták be, de kimentettünk a szendvicsekből párat az Index szerkesztőségébe is, hogy tesztelhessük őket.
A szendvicsek azonban az új kínálatnak csak egy részét jelentik. A shopokban kapható hat újfajta szendvics mellett három előre csomagolt szendvics is készült Fördős Zé bevonásával, amiket nem tudtunk kipróbálni. Szintén újdonság, és talán az egész megújulás legpozitívabb fejleménye, hogy a megújult kutakból minipizzéria lett, ugyanis mostantól három különböző feltéttel pizzát is lehet enni azokon a kutakon, ahol elérhető az új almárka kínálata. Van klasszikus margarita, sonkás-rukkolás, és szalámis-pepperonis változat is. Ezzel pedig gyorsan lehet egy rendes főételhez jutni a benzinkúton, ami elég nagy előrelépés.
A pizza mellett a hot dogok is megújultak, ezeket szintén nem volt alkalmunk tesztelni, de kapható a klasszikus változat mellett csípős majonézes pirított hagymával, baconös majonézes, illetve currywurstos is. Szintén került a kínálatba kétféle gyümölcslé. A klasszikus narancslével, amiből két decit 480 forintért árulnak, nem is volt problémánk, a másik viszont egy sárgarépa-alma-ananász-gyömbér keverék, ami viszont kifejezetten rossz volt, Klág Dávid kollégánk szerint azért árulják kétdecis kiszerelésben, mert ennél többet senki sem tudna meginni belőle.
Összesen hat szendvicset dobtak piacra, ezeket igyekeztünk a rovat tagjaival megkóstolni, de legtöbből csak néhány falatot ettünk, így nem minden esetben tudjuk megítélni, hogy mennyire lehet velük egy teljes étkezést kiváltani. Érzésre a legtöbb inkább két étkezés közötti áthidaló megoldásnak jó,
ha az ember csak egyet eszik, a 700-900 forintos árral ennek a felső kategóriájánál tartunk,
de ha a benzinkutas árakból indulunk ki, akkor ez az árképzés reálisnak tűnik. Remélhetőleg itt nem lesz az, mint az OMV-szendvicsek esetében, amik a budapesti kutakon 1000 forintba kerülnek, az autópálya mellett viszont 1300 forintba.
Kóstolás után úgy lehet összefoglalni a szerkesztőség véleményét, hogy csak egy kiemelkedő szendvics volt, de az is negatív értelemben.
A pulled pork szendvicsek senkinek sem ízlettek: gondunk volt a hamburgerzsemlével, ami állagát tekintve az a fajta volt, ami ráragad az ember szájpadlására. De az igazán nagy csalódást maga a hús okozta.
Kovács Bálint kollégánk így foglalta össze élményeit:
"Undorító löncshúsos szendvics, ami kinézetre úgy néz ki, mint a sarki McDonald's-utánzatból tegnap elhozott és az asztalon felejtett hamburger, és ízre is hasonló.
A többi szendvicsről jobb véleménnyel voltunk, de nem tudtunk egyikben sem megegyezni, hogy kiemelkedő lenne.
Ami kicsit furcsa volt, hogy mindegyik szendvics eléggé húsközpontú lett, így ha valaki húsmentes opciót keres, akkor ezek közül nem tud választani.
A pulled porkot leszámítva egészen kellemes meglepetést okoztak az alapanyagok, a mediterrán szendvicsben található csirkemell, a chorizo és az olasz szalámi is olyan volt, ami utólag is emlékezetes tudott maradni. Viszont ez arra is felhívta a figyelmet, hogy sokkal jobban sikerült eltalálni a szendvicsekbe kerülő hozzávalókat, mint a pékárut, ami összefogja őket. Kalas Györgyi kollégánk erről azt monda:
Úgy tűnik, abba a hibába estek, hogy a szendvicsnél csak az számít, ami belekerül. Pedig a pékáru ugyanolyan fontos lenne, és a Shell-szendvicsek ezen a téren sajnos alulteljesítenek, és őszintén szólva a szendvicsbe kent szószoktól sem voltam elájulva.
A szószokról megoszlott a vélemény, Kovács Dávid kollégánk a pastramis szendvicsben kifejezetten szerette a mustáros-BBQ-s szószt, amivel én is egyetértek. Nekem a croissantos sonkás szendvics volt a kedvencem, amiben szintén jól működött a pestós majonéz.
Kollégáink így foglalták össze benyomásaikat a kóstoló után:
Kalas Györgyi:
Sajnos már az OMV esetében is az derült ki, hogy nagyüzemi szinten jó minőségű szendvicseket készíteni teljesen lehetetlen. Ettől függetlenül, ha egy hosszú autóút során bármikor szembejön majd a csirkemelles, vagy akár a chorizós szendvics, nagyon boldog leszek.
Kovács Dávid:
Összességében örvendetes és szuper, hogy a benzinkutak érezhető módon próbálják megreformálni az étkezést. Az ember az autópályán nagyon ki van szolgáltatva, és kénytelen azt enni, ami éppen kapható, majd utána még rosszabbul érzi magát, mint korgó gyomorral.
Kovács Bálint:
A legtöbb szendvics egyszerűen csak átlagos: nem érződik rajtuk, hogy a szokottnál minőségibb összetevők lennének bennük, és ötletességet is annyit lehet felfedezni bennük, amennyit egy autópálya-pihenőtől vár az ember (semennyit). A legtöbbre nincs miért panaszkodni, de a gyorskajareform távolabb van még innen, mint a kátyú nélküli M1-es.
A szendvicsek önmagukban nem lettek olyan nagy durranások. Persze így is jobb az átlaghoz képest, de amikor egy új almárka indul, ami a prémium jellegét hangsúlyozza, akkor ennél azért nagyobbak az elvárások. A Shell új kínálatában pedig nekünk csak a pulled pork tűnt menthetetlennek, a többin jobb minőségű pékáruval már rengeteget lehet fejleszteni.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
