Miért issza mindenki ezt a narancssárga löttyöt?

 Végre valami, ami fordított irányban megy: 2018-ban az Egyesült Államok háztetőin, teraszain, tengerpartjain a tehetősebb középosztály felfedezte magának az Aperolt, egész pontosan annak proseccósított, szódásított, jéggel és narancskarikával felszolgált fröccsváltozatát, az Aperol Spritzet. És az amerikai sajtó most egyrészt hálálkodik, hogy végre náluk is hódít az ital, ami letarolta Európa Instagram-fiókjait, másrészt pedig pontosan tudják, hogy ez minek köszönhető: a céget birtokló Campari bivalyerős kampányának, ami azt sugallta az embereknek, hogy spritzet inni olyan dolog, amit fiatal, jómódú nők művelnek az ismerőseikkel – úgyhogy fiatal, jómódú nők elkezdték ezt művelni az ismerőseikkel.

Nem nehéz egyébként, az Aperol Spritz (tök vicces, hogy ez egy olyan koktél, amelynek nevébe muszáj beleírni a gyártót is) egy finom, kesernyés, de teljesen nyári ital, lehet lögybölni hatalmas borospoharakban, a rikító színei miatt remekül néz ki fotókon, és ahogy a kraftsörözés is megtörte az unalmas és egyhangú magyar sörök egyeduralmát, úgy ez a koktél is jó arra, hogy felváltsa a fröccsözést. A Campari pár évvel ezelőtti sajtóanyaga szerint az olaszországi Veneto régióban, ahonnan az Aperol származik, 300 000 spritzet isznak naponta. Azt sajnos nem tudni, hogy 2018-ban mekkora ez a szám.

Az Aperol története 1919-ig nyúlik vissza, a Barbieri testvérpár ekkor hozta létre az italt egy olyan recept alapján, ami a mai napig titkos és változatlan. A felvizezett és kevert változata már az ötvenes években elkezdett terjedni Olaszországban. Aztán 1995-ben piacra dobták az Aperol Sodát, ami magyar szemmel egy röhejesen pici üvegbe csomagolt, 1,25 decis alkoholos üdítő volt.

A céget 2003-ban megszerezte a Gruppo Campari – és nagyjából ekkor kezdődött az először Európát, majd lassan az egész világot ledózeroló reklámkampány. Ez jutott most el az Egyesült Államokba. A spritz, azaz a fröccs feltehetőleg büszke nemzeti történelmünk egy részéből ered, az Osztrák–Magyar Monarchiában az osztrákok előszeretettél vizezték fel az erősebb északolasz borokat, és hát gyakorlatilag az Aperollal is ez történik.

A New York Times szerint a kampány 2017-ben ért oda, először úgy, hogy a Campari kis aperolos strandokat állított ki egy csomó New York-i szabadtéri eseményen. És itt most nem a block partykra kell gondolni, hanem például a Governors Islanden tartott Jazz Age Lawn Partyra, aminek a nevét is elég lefordítani, hogy pontosan tudjuk, miről van szó: egy jazzkorszaki beöltözős bulin mindenki úgy tesz, mintha a húszas-harmincas évekből érkezett volna egy komppal.

Hasonlóan rámásztak a Hamptons – kábé a New York-i gazdagok Dunakanyarjának – közönségére is. Ott ingyen osztogatták a spritzet egy robogóról, majd nem sokkal később egy egész arrafelé tartó buszt takartak be a szlogenjükkel.

Szóval egyszerre narancsos és bubis. Ráadásul szuper népszerű Olaszországban, szóval tudhatod, hogy jó.

A Campari aztán támadásba lendült a nyugati parton is, és a New York Times információi szerint egy év alatt az Aperol fogyasztása 48 százalékkal nőtt Amerikában. A népszerűsége eljutott odáig, hogy New Yorkban egy helyen már nem keverik, hanem csapolják egy 35 literes hordóból.

Tudtommal Magyarországon még nem csapolják sehol, de láttam már olyat egy belvárosi kézműves sörözőben, hogy a pult felett egy nagy tábla hirdeti áthúzva: itt nem kap senki Aperol spritzet. Amikor a pultost kérdeztem, elmondta, hogy nem magával az itallal van bajuk, hanem csak azt szeretnék egyértelműsíteni, hogy itt nem kap senki koktélt. Ami azt is jelenti, hogy ennek a spritznek a neve, és a koktélok intézménye között egyenlőségjelet lehet tenni. Ezt valószínűleg már az is észrevette, aki az utóbbi nyarakon kicsit puccosabb szabadtéri szórakozóhelyek vagy bárok mellett ment el.

Mivel kíváncsi voltam rá, hogy pontosan hogyan is alakult az Aperol térhódítása Magyarországon, megkerestem a Coca-Cola HBC Magyarország Kft.-t, ami 2016 júniusa óta a Campari-termékek kizárólagos forgalmazója az országban.

Az Aperol először 2010-ben jelent meg itthon, előtte a magyar Coca-Cola szerint „először a külföldön nyaralók között vált népszerűvé”. Ezt meg tudom erősíteni, mivel először én is majdnem 15 éve találkoztam vele Udinében, és hoztam is haza egy üveggel belőle. Olaszország viszonylag közel van (a dél-olaszországi Bari repülővel másfél óra), és bár az Aperol inkább északolasz ital, azért az egész országban lehet találkozni vele. Azt sajnos nem tudták megmondani, hogy mennyi fogy belőle átlagosan, akár napra/hónapra/évre lebontva, csak azt, hogy az utóbbi években megháromszorozódott az eladás, idén pedig 50 százalékos növekedésre számítanak, bár ebben a félmondatban több a titkolózás, mint a kézzelfogható adat.

Bevallom, 2010 óta nem annyira találkoztam Aperol-reklámokkal, legalábbis beburkolt buszokkal, bódékkal meg tervezett kampánnyal, pedig volt, sőt, „az ital arculatához illeszkedő" rendezvények szponzorációjaként jelentek meg (Glamour Women Of The Year Gála) vagy akár bódéval fesztiválokon (Gourmet, Balaton Sound, Sziget). Dolgoztak együtt influencerekkel is, sőt, aztán elmozdultak a klasszikus fogyasztói reklámozástól, és szponzoráltak ruhakollekciót (Szegedi Kata), és a római-parti Fellini Kultúrbisztró moziestjeit is megtámogatták.

A Gourmet Fesztivált, az Aperolt magát és az influenceri kampányokat elég jól kombinálja ez az egy darab Instagram-fotó Epres Pannitól:

Érdemes rákeresni az Instagramon az aperolspritz hashtagre, a cikk írásának pillanatában 880 ezernél is több posztot ad ki, kétszer annyit, mint a majdnem ekkora népszerűségnek örvendő #negroni. És a legtöbb képben tényleg van valami közös, ha más nem annyi, hogy úgy tűnik, vakáción készültek. Homokos tengerpartokon, jachtokon, napágyakban, ismeretlen utcák kávézóin, de mindegyiket ott virít ugyanaz a szín, amit ezek szerint egy csomó filter képtelen kinyírni.

Na jó, de mégis mennyi fogy? Engem ez érdekelt legjobban az egészben, mert valahogy tényleg minden csatornán azt kommunikálja a Campari, mintha az emberek lassan a reggeli kávé és a csapvíz helyett is ezt innák. Harsányi Gábor, a Gozsdu Udvarnál található SpritzBar tulajdonosa szerint havi szinten – az eseményeket járó felújított Citroën járgányaik forgalmát is beleszámolva – „többezres nagyságrendről lehet beszélni".

Harsányiék 2017-ben nyitották meg a helyüket, mert azt vették észre, hogy mindenfelé népszerű ital, isszák hüttékben és tengerpartokon is, és kezd eltűnni a szezonalitása. Nyitás előtt elmentek több hivatalos, Campari által üzemeltetett Spritz Bárba, hogy megnézzék, mit is akarnak. A nyitás előtt pontosan azt csinálták, amit az amerikai reklámkampányok során: átalakított és színre festett járművekkel járták a rendezvényeket. Harsányi azt látja, hogy még mindig egyértelműen népszerű a spritz, és szerinte az is fog maradni. A rendezvényeken már azt veszik észre, hogy nem az a kiindulópont, hogy „mi az a narancssárga?".

Szóval mi a megoldás? A kitartás, illetve az, hogy Magyarországról még teljesen elérhető távolságban van Észak-Olaszország és Ausztria, ahol a spritzet már réges-rég árulják és népszerűsítik. Az is biztos segít, hogy az ára sem annyira horribilis, a belvárosban már 1500 forint körül lehet kapni a hatalmas kübliben felszolgált italt. Színes, nyugati eleganciát sugároz (a magyarok vonzódását Itáliához Staller Ilonától kezdve az olaszból a szocializmus idején idejáró nőcsábászokon át temérdek példát találni), és lépten-nyomon bele lehetett ütközni, ha az ember valami nagy nyilvánosságot kapó esemény közelébe ment. Ennyi is elég.