Egy szülőnek sok dolga van, köztük az is, hogy megmondják, mit csináljunk. Ha viszont ezt egy szülő túlzásba viszi, tapasztalatból mondom: az nagyon idegesítő tud lenni.
Amikor még kicsi gyerek vagy, akkor még érthető, hogy mindenről megmondják, hogy hogy csináld, mit csinálj, vagy mit ne csinálj. Mondják, hogy "ahhoz ne nyúlj hozzá!", vagy "azt ne vedd a szádba", ez teljesen érthető. De amikor arról van szó, hogy mit mikor, és mit hogyan csinálj, az felettébb idegesítő tud lenni.
Ha már 13 éves vagy, és a szüleid be akarják osztani az idődet, úgy érzed, szétdurran az agyad. Azt, amikor a szüleid megmondják neked, hogy az iskola után hova menj, vagy hogy bennmaradj napköziben, vagy sem, az az én véleményem szerint nem jó.
Sokkal jobban jössz ki az idővel is, ha magadnak osztod be a napodat. Te döntöd el, hogy suli után hova mész, te döntöd el, hogy mikor írod meg a leckét és még folytathatnám a sort, ha akarnám. De nem akarom :)
Ha sportolsz, vagy zenélni jársz, és nem feltétlenül kell elindulnod az iskolából, amint vége a tanításnak, biztos te is örülsz neki, ha te döntheted el, hogy mikor indulsz.
Vannak dolgok, amiket megmondanak és amikre megkérnek. A kettő között óriási a különbség.
Nézzünk is egy példát. Ha azt mondják "légy szíves pakold le az asztalt!", az teljesen más, mintha kulturálatlan módon oda kiabálnának neked, hogy "pakold már le azt a rohadt asztalt!" Remélem te is érzed a kettő között a különbséget! :(
A szülők vigyáznak ránk, felnevelnek minket, de ha mindig meg akarják mondani, hogy mit csináljunk: az NEM jó!
A cikk szerzője hetedikes általános iskolás. November 20. a gyermekjogok világnapja. Ez az írás az UNICEF Gyerekhang kampányának részeként született az Index kezdeményezésére.