Bence
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Kicseleztem a teljes magyar joghurtipart

joghurt2
2019.08.07. 23:17

A műanyag elleni harcban a legkisebb katonákat nehéz észrevenni: egy rendes család elmossa, és elteszi magának az óriás tejfölös vödröket és a jégkrémes dobozokat, hiszen semmi másban nem lehet olyan jól maradékot szállítani az éthordók feltalálása óta. De mit lehet kezdeni a kis tejfölös és joghurtos poharakkal, amiknek szükségszerűen a tetejüket is le kell szedni, ráadásul úgy, hogy vissza sem tudjuk ragasztani?  Lehet bele növénypalántákat ültetni, vagy extrém esetben kávéscsészének használni, de valójában feleslegesek, mennek a kukába. Ha a cukorral megtömött Landliebe-joghurtokat vesszük, akkor legalább a befőttesüvegeket megtarthatjuk, de legtöbbször ott maradunk a műanyagszeméttel. Persze járhatunk befőttesüveggel a piacra is, a termelőtől kimért joghurtot venni, de mindennél van egy sokkal, de sokkal érdekesebb megoldás: sajátot kell főzni.

Ez már rengeteg embernek eszébe jutott, The Guardian adatai szerint a brit bolthálózatoknál jelentősen megugrott a joghurtkészítő szerkezetek eladása. Első online blikkre Magyarországon is legalább 15 különböző fajtát lehet kapni, de a legtöbbje olyan, egy feladatra használható gépezet, amivel felesleges eldugítani a konyhaszekrényt. Nagyjából hasonló elven működnek, mint a párolók vagy a tojásfőző konyhai gépek, stabil hőmérsékletet biztosítanak órákon keresztül, hogy a lehető legideálisabb, szinte klinikai feltételeket nyújtsák a joghurtkészítéshez. Ezek a gépek egyébként messze nem csúcskategóriásak, az áruk általában 8 és 15 forint között mozog. A Guardian szerint az brit EasiYo nevű online boltban 26 százalékkal nőttek meg tavaly a joghurtfőzők eladásai, sőt, egy bizonyos, 80 fontba kerülő, joghurtkészítést is támogató elektromos főzőedényből háromszor annyit adtak el a John Lewis-hálózatban. A Lakeland-boltok felmérése szerint a vevők leginkább azért vásárolnak ilyen eszközöket, hogy csökkentsék a felesleges műanyaghulladékot.

A Nielsen adatai szerint 6 százalékkal csökkent 2017-ben az eladott joghurtmennyiség a világon, az egyik legfőbb oknak pedig azt nevezték meg, hogy a vevők egyszerűen képtelenek dönteni. A Wall Street Journal értelmezése szerint egy átlagos amerikai szupermarketben több mint 300 fajta joghurtváltozattal találják szembe magukat a polcon, és inkább hagyják az egészet a francba.


A Központi Statisztikai Hivatal sajnos nem számolja külön a joghurtokat (a fogyasztási statisztikák a “Joghurt, kefir, tejföl” címke alá esnek), de az biztos, hogy Magyarországra ez a fogyasztói magatartás még nem érkezett meg. Az adatok szerint 2014 és 2015 között volt egy nagyobb ugrás, amikor a kategória egy főre jutó fogyasztása évi 11,4 literről 13,2 literre lőtt ki, és azóta apróbb hullámzásokkal, de ezt a szintet tartja. Ennek az is köszönhető, hogy a joghurt ára nem nagyon változik, a gyümölcsös 1 százalékkal, a natúr 2 százalékkal drágult 2018-ban az év végi, tej és tejtermékekről szóló agrárpiaci jelentés szerint. Én egy percig sem gondoltam azt, hogy joghurtot bármikor készíteni kellene otthon, ahogy felvágottat, sajtot, vajat sem fogok csinálni, hiszen ezért léteznek boltok, közértek, piacok, hogy ne menjen el több óra azzal, hogy egy olyan terméket állítok elő, amit sétával együtt nagyjából 5-10 perc megvásárolni.

De azt sem gondoltam egy percig sem, hogy joghurtot készíteni ennyire kielégítő élmény.

Az ötlet egyébként onnan jött, hogy a The Guardian egy hónap alatt két különböző, otthon elkészíthető joghurtreceptet publikált (kicsit visszapörgetve, 2018-ban is írtak már erről), és mindegyik recept tulajdonképpen annyira volt bonyolult, mintha kakaónak álltam volna neki. Csak pár dolog kell hozzá, ami nagyjából minden háztartásban megtalálható: egy edény, egy fedő, egy fakanál, egy kistál, egy adag tej és joghurt.


Igen, ahhoz, hogy megcsináljuk életünk első joghurtját, nem árt, ha van otthon joghurt, ami olyan, mint egy példamese kezdete arról, hogy amit mindig kerestünk, ott volt végig az orrunk előtt, de vagy szerzünk laboratóriumból baktériumkultúrát, vagy bele kell lapátolni pár kanál boltit, hogy a már bizonyított élőflóra tutira működjön. A két hozzávaló joghurt és tej, én direkt nem a termelői felé mentem, amikor először kipróbáltam, hanem a legbénább lehetőség felé: az egyik alapanyagom egy 1,5 %-os Tesco UHT dobozos tej volt, a másik pedig egy Aldis zsírszegény joghurt.

A joghurtkészítés lényege, hogy jó pár deci tejet fel kell melegíteni annyira, hogy már forró legyen, de ne forrjon.

Itt jöttem rá, hogy a legközelebbi karácsonyi kívánságlistára fel fogom írni a maghőmérőt, mert kifejezetten idegtépő várni azt, hogy a tej 90 fokos legyen, ne égjen oda, de még ne is jelenjenek meg szakmányban buborékok a tetején. Egyébként meg lehet nagyjából saccolni, csak éppen olyan, mint egy fekete-fehér japán filmdrámát nézni feliratosan, félő, hogy ha percre is levesszük a szemünket, akkor az egész élménynek annyi.

Amikor a tej már kellően meleg lett, nagyjából egy decit kiöntöttem egy tálba, ahol összekevertem a bolti joghurtból szedett két kanállal, annyira, hogy teljesen feloldódjon a cucc. Közben az addig tűzön lévő edényt egy tál hideg vízbe raktam, hogy gyorsabban lehűljön. A receptek amúgy 40 fokot írnak, de mint már egészen nyilvánvaló lehet, lövésem sincs, hogy az mit jelent. Visszaöntöttem bele a joghurtos meleg tejet, elkevertem rendesen, rátettem egy fedőt, és betettem a sütőbe legalább négy fél órára.

Hála a jó istennek olyan sütőm van, amire viszont már egyértelműen ráírták, hogy hány fokot tudok vele előállítani, a joghurtnak pedig órákig érdemes nagyjából 35 és 50 fok között állnia, bár egyesek szerint elég egy termoszba önteni és meleg helyre rakni, de ez azt jelenti, hogy nekem öntögetnem kell egy edényből egy másikba, ami végtelen veszélyforrás. Nekem bevált az, hogy a kicsit melegített sütőben hagyom, de az is megoldás, ha amikor elkezdjük a tejet melegíteni, bekapcsoljuk alapfokozatra, aztán ha felmelegedett, kikapcsoljuk.

Legalább négy és fél óra után érdemes ránézni, és meglötyögtetni. Én rég nem voltam olyan boldog a konyhában, mint amikor megláttam, hogy a kis melegített, beoltott tejem elkezdett majdnem szilárddá összeállni, és közben joghurtszagot is árasztott hozzá. Ha ez esetleg nem történik meg, akkor még lehet hagyni állni, esetleg rá lehet még küldeni egy finom melegítést a sütővel harminc percre. Ha már tényleg úgy néz ki, mint amit szívesen kanalaznánk reggel, és nem úgy, mint egy fél liter langyos tej, akkor meg is vagyunk, érdemes átönteni egy másik edénybe, mondjuk egy befőttesüvegbe, és pár órát hűteni a hűtőben.

A végeredmény minden várakozásomat felülmúlja, mondjuk a várakozásom az volt, hogy egy fémízű, befőttesüvegnyi tejet fogok reggel kapni. De nem, az egyébként nem a tejipar minőségi csúcsát jelentő termékekből sikerült olyan joghurtot csinálni, ami simán bármelyik boltival felveszi a nyerset: folyékony, selymes, nagyon jó ízű, reggelire tökéletes. Egyesek szerint még ha egy pár órát átszűröm konyharuhával, szobahőmérsékleten, akkor a görög stílusú, sűrűbb, akár labneh készítéséhez is felhasználható változat a vége, de ezt egyelőre még nem mertem meglépni. Elvileg két hétig eláll a hűtőben, de a 48 óránál tovább még egyik befőttesüveg sem bírta ki.

Ami viszont jó hír, hogy ha az első joghurtfőzéssel végeztünk, és végtelen időnk van, akkor gyakorlatilag sosem kell leállnunk vele: ha marad 1-2 kanálnyi a doboz vagy a befőttesüveg alján, akkor lehet addig főzni az új adagot, amíg összeáll. A második adagomat már az elsőből csináltam, de állítólag egy idő után el tud fogyni az ereje. Kíváncsi vagyok, az mikor lesz, mert el akarok jutni odáig.

(Borítókép: Szombat Éva)