Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMegnéztük a fertőtlenített, bérelhető játszóteret
Végre játszóóóóó!
– ezzel a csatakiáltással rohant a kislányom a játszótérre több mint egy hónap nélkülözés után. A budapesti játszótereket a koronavírus-járvány miatt március 17-én zárták le, ugyanezen a napon több vidéki városban is így döntöttek. Aki kertes házban lakik, annak ez valószínűleg nem volt olyan nagy csapás, de aki egy belvárosi lakásban vagy egy pesti panelben él egy vagy több kisgyerekkel, annak innentől fel volt adva a lecke.
A helyzetet nehezítette, hogy néhány héttel később a városból könnyen elérhető zöld területek, parkok, kirándulóhelyek többségét is lezárták. (Hogy ez mennyire hatékony vagy éppen ellenkezőleg, kontraproduktív lépés a vírus elleni harcban, arról itt lehet elolvasni egy indexes véleményt.) Innentől tehát a lakásban kellene szórakoztatni egy (vagy több) olyan gyereket, aki eddig minden egyes délutánját vagy az uszodában, vagy valamilyen más sporttal, tánccal vagy legtöbbször a játszótéren töltötte. Budapest más, akár nyugat-európai városokkal összevetve egyébként elképesztően jól áll játszóterekkel, rengeteg változatos, kreatív, ötletes játszóhely várja a gyerekeseket. Már amikor nincs koronavírus ugye.
Ezek után nem meglepő, hogy azonnal lecsaptam arra az olvasói levélre, amiben azt írták az Indexnek, hogy Budapesten lehet bérelni fertőtlenített játszóteret. Az olvasó azt kérte, hogy nézzünk utána a lehetőségnek, úgyhogy fel is kerestük azt a budai szállodát, ahol a három rendelkezésre álló játszótér most kibérelhető. Ezek természetesen magántulajdonban, bekerítve a szálloda területén vannak, és óránként háromezer forintért adják ki őket.
A bérlés feltétele mindössze annyi, hogy egyszerre csak olyanok tartózkodhatnak egy játszótéren, akik amúgy is egy háztartásban élnek.
Tehát nem velünk élő nagyszülőkkel, unokatesókkal, barátokkal itt sem játszózhatunk együtt, de ez jelen helyzetben nem is baj.
A játszóteret a hotel honlapján olvasható tájékoztatás szerint fertőtlenítik minden használat előtt és után. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy egy, a kórházakban is használt fertőtlenítőszerrel permetezik és törlik át az eszközöket. De a lényeg, amiért az önkormányzati játszóterek zárva vannak, valószínűleg amúgy sem a mászókák és hinták fertőzésveszélye (persze ez is benne van a pakliban, hiszen a vírus elvileg ezeken a felületeken is életképes valameddig, és a gyerekek folyton a szájukba veszik a kezüket), hanem inkább a kis területen összezsúfolódott sok szülő és gyerek.
Zsúfolódásról a bérelt játszón szó sincs, amikor mi ott voltunk, mi voltunk az egyetlen vendégek.
De ha mind a három játszó foglalt, akkor is olyan messze vannak egymástól, ami bőven túl van a nem biztonságosnak tartott távolságon. A háromból az egyik a bölcsis korosztálynak felel meg, minicsúszdákkal és homokozóval, míg a másik kettő inkább ovisoknak való. A felszereltségük elég alap: hinták, csúszdák, mászókák, homokozó. Ami viszont szuper, hogy mindezt egy nagy zöld park veszi körül a Hárs-hegyen tenisz- és focipályával, így bőven van hely szaladgálni is.
Persze a játszótér csak másodsorban szól a mászókákról meg a hintáról. Elsősorban találkozóhely, ahol a klasszikus “Leszel a barátom?” kérdés bedobása után új haverokat lehet szerezni, vagy az ovistársakkal bandázni. Ahol a nagytesók leckét írnak, a szülők meg pletykálnak, ventillálnak, nasit osztanak, és végtelen alkudozást folytatnak a hazamenetel egyre későbbre csúszó időpontjáról. A kislányom is többször megkérdezte, hogy itt most tényleg nem lesznek más gyerekek, de végül egy hónap hinta- és csúszdaelvonás után így is remekül elvolt. A bérelt játszó megérte az árát, még ha furcsa érzés is, hogy teljesen egyedül vagyunk rajta, és hogy most még a játszóteret is bérelni kell.