Frei Tamás és a pornómániás japánok

Közleményben vádolta meg félretájékoztatással a Frei Dosszié Japánnal foglakozó adását a képregény- és rajzfilmrajongók szervezete, a Magyar Anime Társaság. Nem a szexről és erőszakról szólnak a japán képregények - mondják az animésok. A szigetországban elképesztő népszerűségnek örvendő, itthon egyelőre azonban csak szűk réteg által bálványozott műfajok a társaság állítása szerint ugyanis hamis színben tűntek fel Frei Tamás műsorában. A rajongók közleményükben kifogásolják, hogy a műsor az anime (a japán rajzfilmek összefoglaló neve) és a manga (a japán képregény) egy szeletére, az erőszakos és erotikus típusokra volt kihegyezve, ezzel gerjesztve az erős hazai előítéleteket.

Az adás szerkesztője szerint Frei Tamásnak nem célja, hogy műsorával átfogó képet nyújtson, mivel az egyórás Frei dosszié erre nem alkalmas. Ezért inkább a "különös" és "túlzó" dolgokat emelték ki. A műsorban megszólaló Vágvölgyi B. András újságíró Frei szerkesztési elveivel magyarázta a műsor felemás megközelítését.

Erőszak, szex, gyerekek

A téma súlyát az adja, hogy az anime néhány éve a gyermekek számára készült erőszakos rajzfilmek szinonimájaként került be a köztudatba. 1998-ban az ORTT ugyanis megtiltotta, hogy az RTL Klub a reggeli vagy délutáni műsorsávban vetítse a Dragon Ball című japán rajzfilmsorozatot. Az ORTT indoklása szerint a sorozat lényege a folyamatos öldöklés.

Klikk a képre!

A médiahatósági szakértői szerint a széria" tartós folyamatossággal ömleszti a tömény és legdurvább agressziót a gyermekműsor nézőre", és abban "egymás hatását felerősítve, egyszerre vannak jelen az agresszió különböző, de egyenként is károsan ható formái".

Az akkori botrányt fokozta, hogy gyerekek aláírásgyűjtést kezdtek a folytatásért, és valaki állítólag öngyilkossággal is fenyegetőzött, ha nélkülöznie kell a Dragon Ballt. Mindez úgy csapódott le a közvéleményben, hogy a távoli országból érkezett rajzfilmeknek valamiféle addiktív hatásuk van. Mindeközben azonban nem esett szó arról, hogy az animénak és a mangának ezen kívül léteznek romantikus, filozofikus, kalandos, partraszállós, sci-fi és mutánsos verziói. Így történhetett, hogy például az Oscar-díjjal vagy a Berlini Filmfesztivál Aranymedvéjével is kitüntetett Chihiro szellemországban című, családi felhasználásra készített animéról a magyar sajtóban olyan fanyalgó írások jelentek meg, amelyek a Dragon Ball-sorozatra alapozva fogalmaztak meg kritikát.

A műfaj legalja

"Ami ide eljutott eddig, az a műfaj legalja" - említette a Pokemon-sorozatot és a Dragon Ballt a Magyar Anime Társaság elnöke, Kertész Kármán. A társaság nyilatkozatában kifogásolja, hogy Frei Tamás meg sem kísérelte eloszlatni a tévképzeteket. Szerintük Frei műsorában "a legfelháborítóbb általánosítások azok voltak, melyek szerint a japán képregények szinte mindegyikében van szex, illetve hogy a japán rajzfilmek általános jellemzője az erőszakosság. Ez olyan, mintha azt mondanánk: az élőszereplős filmek szinte mindegyikében van szex, illetve mindegyik erőszakról és durvaságról szól."

"Szomorú, hogy a magyar köztudatban él az a tévhit, hogy a mangák mind pornográf képregények, az animék pedig mind rendkívül erőszakosak" - folytatja a Frei Tamásnak és az Indexnek eljuttatott levél.

"Legújabb rajzfilmjeik már annyira erőszakosak, hogy nemrégiben Magyarországon elsötétítésre ítélték az egyik tévécsatornát, mert véres japán rajzfilmekkel rombolta a gyermekek lelkivilágát" - hangzott el a Frei dossziéban. Az Anime Társaság nyilatkozata emlékeztet arra, hogy az elsötétítést az ORTT nem a film brutális képsorai miatt rendelte el, hanem mert az adó elmulasztotta a képernyőn feltüntetni az előírt "tizenkettes karikát".

Érdekes túlzások

"A mangának több évszázados története van. Az egyórás műsortól nem várható el, hogy átfogó legyen" - indokolta a súlyozást és a hangvételt Kertész Éva, aki az Afrikában forgató Frei Tamás helyett válaszolt kérdéseinkre. A Frei dosszié szerkesztője szerint műsoruk olyan témákkal foglalkozott, amik "különösek a magyar néző számára".

Klikk a képre!

"Ezek a túlzások teszik érdekessé az adást" - fogalmazott Frei munkatársa. Ezek szerint az egyoldalú műsorszerkesztés tudatos volt? - tettük fel hasonló nyíltsággal a kérdést. Kertész azonban csak megerősítette az előbbieket: "nem feladatunk, hogy teljes mélységben mutassuk be a témát". Igaz, a szerkesztő szerint a szélsőségekre kihegyezett műsor is hozzájárult a nézők okulásához, hiszen "ráirányította a figyelmet egy érdekes témára".

A műsor nem mulasztotta el figyelmeztetni a nézőket, hogy a manganézegetés függőséget okoz. "Jelenleg majdnem kétszáz magyar diák tanul Japánban és szinte gyerekes módon ők is mangát olvasnak" - hangzott el a Frei dossziéban

Ghost in the Shell

Vágvölgyi B. András, a Magyar Narancs egykori főszerkesztője, a kortárs japán kultúra sajátosságaival foglalkozó könyv, a Tokyo Undergorund szerzője Kertész Kármán szerint a műsorban úgy nyilatkozott, "Japánban minden mangában kell lennie szexnek". Vágvölgyi az Indexnek elmondta, "léteznek műsorok, amik a furcsaságra mennek rá". Vágvölgyi szerint Frei Tamás a saját szája íze szerint vágta össze a megszólalásait. "Kértem tőle, hogy még a sugárzás előtt megnézhessem a műsort, de megállapodásunk ellenére ez nem történt meg" - mondta az Indexnek Vágvölgyi. "Nekem ráadásul nem volt beleszólásom abba, hogy Frei mit olvasott ki a 400 oldalas könyvemből".

"Valószínűleg kevésbé ismerem az animékat, mint az, akik mást sem csinálnak, csak ezzel foglalkoznak, de a könyvemben is írtam, hogy a manga több, mint a hentai (az erotikus képregény)" - mondta az újságíró, példaként megemlítve a Magyar Televízióban is bemutatott, filozofikus Ghost in the Shell című klasszikust.