A milliárdos projekt magyarosan frappánsra sikerült: nagy tervek, ötletek, aztán kínosan kitolódó határidők, végül sikerült kicsúszni a 2003-mas szezonból, ami nyilván több százmilliós veszteséget jelentett (bankhitelek ketyegnek), a tavaly augusztus végi nyitáskor pedig nagyjából úgy nézett ki a park, mint egy frissen átadott lakótelep: a csúszdák mellett a frissen levert zsalutól még sorjás nyers betonlépcső, kikandikáló kábelek, betonvasak, csőcsonkok.
Olajtanú a vizes linóleumon
 |
| Tekintse meg képeinket! |
Idén az első vállalható, tizenhét fok fölé merészkedő (június közepi, hogy verje meg a globális fölmelegizé!) hétvégén újabb teszt: a terep nem sokat változott, talán több a fű, már minden csúszda működik, de a lépcsők még mindig sorjás nyers betonból, itt-ott betonvasak.
Egy demokratikus csúszdapark
De hát, ugye, ez a rock and roll. A hasonló nyugati (és keleti, de főleg nyugati vendégekből élő) parkok idegesítő aprólékossággal figyelnek minden részletre, hogy megóvják a vendéget a legjelentéktelenebb sérüléstől is. A dekadens nyugati vendégek ugyanis hajlamosak súlyos kártérítési perekkel megtorolni sérüléseiket. Ezért aztán az ilyen parkokban a legsúlyosabb nácizmus uralkodik: úszómesterek, biztonsági emberek mindenfele, mindenütt csak úgy szabad csúszni, ahogy ki van írva, pedig úgy biztosan unalmas, és sokkal jobb lenne, mondjuk, hason.
A mogyoródiak tökösebb csávók azért: úszómester, vigyázó adóvevős mindenhol van, de rettenetes szigorúság nincsen, csak egyetlen, kifejezetten rossz modorú felvigyázót sikerült kifogni, aki a kelleténél sokkal udvariatlanabb hangnemben figyelmeztet, hogy a csúszólapokat csak egy medencében szabad használni. Ehhez képest a burkolat nélküli, éles szélű lépcsők, a fakorlátok és kikandikáló vasdarabok - merész.
A villanyzene esszenciája örök és elpusztíthatatlan
Mikor az izgatott gyermekkel a hátsó ülésen leparkoltunk a létesítmény előtt, előtűnt egy Cinetrip feliratú autó, benne Laki, aki terepszemlézni jött, partit rendez, és ő már csak vizes létesítményekben szeret. Mondani sem kell, nagyon lelkes saját line-upjától, a villanyzene esszenciája lesz, mondja. Biztos igaza van, de szerintem a elektronikus tánczene halott (Etele viszont a breakbeat Schuszter Lórántjaként azt vallja, hogy Az Elektronikus Tánczene Örök és Elpusztíthatatlan).
Az Aquaréna külalakilag kétségtelenül hibátlan helyszín egy ilyen jellegű bulira. Pszichedelikusabb díszletet a leggombásabb vizuálbrigád sem tudna kiötleni. Az egész parkot mintha Timothy Leary és William S. Burroughs együtt tervezték volna: nagy, színes műanyagfelületek, sárkányok, polipok, gombák, húszméteres óriáskígyóként tekeredő csúszdák több hektáron, sötét alagútban, zuhanáskor stroboszkópszerűen bevillogó színes fények, ufószerű alakzat, zubogó vizek.
Csúszdázni meg remek dolog. Különösen remek, ha nem több szempontból is idegesítő állagú homokba kell érkezni, hanem jó langyos vízbe.
A vízicsúszdázásban két ontologikus gyermeki tevékenység kapaszkodik függőséget okozó szinergiába: a csúszdázás és a vizezés.
Vadvízi folyó és hungarikum-ufócsúszda
 |
| Klikk a képre! |
De ilyen csúszda minden valamire való aquaparkban van.
Sokkal eredetibb játék a megunhatatlan Vadvízi Folyó: nagy gumival kell lecsúszni a viszonylag széles pályán, rohanó vízen, és a kanyarok ravasz áramlásai csúszásról csúszásra próbára teszik a manőverezőképességünket, és versenyezni is lehet, a zúgókban pedig dodzsemszerű lökdösődés alakulhat ki, aholis bátran szájbarúghatjuk (véletlenül) ellenfeleinket, ők boldogan mosolyognak majd ránk.
Az állítólag teljesen egyedi, ide kifejlesztett ufó csúszda a másik nagy truváj: meredek nekicsúszás után egy olyan óriásbögrébe zuhanunk be, aminek lyukas az alja. Az a király, aki minél több kört tud megtenni a bögrében, mielőtt kipottyan az alján. Nagy kezdőlendület, hanyattfekvésben teljesen bemerevített test, hogy csak a sarkak és a lapockák érjenek le, azokon csússzunk. A rekordot alighanem Laki egyik szervezőtársa, a százhúsz kilós testsúlyával nem kis gyorsulási előnyt élvező Felhő tartja négy körrel.
Élményfürdő és minimálbér
A magamfajta ultrainfantilis szülőnek veszélyes hely az Aquaréna. Villámgyorsan átragadt a gyerek csúszdaeufóriája, és hiába az achilles-gyulladás, ami miatt eltiltottak a lépcsőzéstől, hiába a tizenhétfokos külső hőmérséklet, muszáj volt vagy ötvenszer fölrohanni az ufóhoz, a vadvízhez meg a csobbanáshoz, muszáj volt kicsit összeverni bokát, térdet, vállat, és élményfürdőzni ínszakadtáig, takonyig, izomlázig.
Ha nyelvrendőr vagy egy fogyasztóvédelem volnék, csak az Aquarénára engedélyezném az élményfürdő elnevezés használatát. (Manapság így hívnak minden bágyadt termálmedencét, meg túlméretezett szállodai jakuzzit.)
A mogyoródi csúszdaeufória persze nem az MSZP által megszólítani kívánt rétegek szórakozása: egy négytagú család simán otthagyhatja a megemelt minimálbért, ha nem figyel. A felnőtt jegy 4200, a diák 3400, a kisgyerek 2100. Három után harminc százalékkal olcsóbb.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
