Hornista puccs a Batthyány téren

Nézze meg a galériát, kattintson a képre!

Köcsögkalapos és fodros napernyős statiszták fogadták szerdán az Index felhevült riportereit az egyetlen klasszikus budai vásárcsarnok kapujában, ám az előtérben már inkább BNV-s, sőt élelmiszeripari szakvásáros hangulat uralkodott, köszönhetően talán a háttérben felhalmozott dinnyéknek és a középtérben trécselő Sáling József szakszervezeti vezérnek.

Az ismeretlen rendező zabolátlan ötlettől hajtva az előcsarnok jobb szélén egy csomóba terelte az intézmény összes fehér köpenyes eladónénijét, akik úgy álldogáltak ott, mint egy munkahelyi kórus, ami mindjárt énekel egy mezőségi népdalt a szárazáruféleségekről. Először hadseregnek néztük őket, de - talán a pillanat ünnepélyessége, talán a vállalati jókedv miatt - gyorsan megnyugodtunk. Tudták, hogy a bolti eladóknak is lehetnek rangjelzéseik?

Horn Gyula és a nem létező kevert

Nézze meg a galériát, kattintson a képre!

A politikusok és a Spar vezetőjének nyitóbeszédéről igazi nyári újságírók lévén lemaradtunk, mert rövid helyzetfelmérés után felmozgólépcsőztünk az emeletre, ahol döbbenetes hibát fedeztünk fel a Mátrixban. A csarnok felső szintjén körben kis üzletek sorakoznak, mi pedig - a töretlen technikai fejlődésbe vetett hittel - azonnal a szórakoztatóelektronikai boltba vetettük be magunkat. A küszöböt átlépve azonban földbe gyökerezett a lábunk: az üzletben található összes tévé képernyőjéről Horn Gyula nézett ránk.

"Én vagyok az Alkotó - szögezte le Horn, a világítás pedig fehérből vörösbe váltott - Nem létezünk. Az anyagi világ az imperialisták álnok illúziója csupán. Válaszd a kevertet." A bolt sarkában a jellegzetes flexhang kíséretében ügynökök jelentek meg, ezért jobbnak láttuk menekülőre fogni, ám a lépcsőn a nemzetiszín szalagot éppen átvágó Demszky Gáborba futottunk. Látszott a szemén, hogy nem tud a hornista puccsról, de nem tudtuk figyelmeztetni.

Elfuserált minipláza

Nem mindennapi élményünk után körbenéztünk az emeleten. Ezt a részt nagyjából úgy érdemes elképzelni, mint egy századfordulós vasúti pályaudvar központi csarnoka és egy pláza keverékét. A klasszikus szegecselt acél vázszerkezetet és a tetőt szépen újították fel, smakkolnak a színek (szürkészöld, fehér, barna), meglepően jól mutat a hajópadlószerű sötét lambéria. A sokrekeszes nagy üvegablakokon beárad a fény, a tér grandiózus, ehhez képest kétoldalt néhány jól ismert plázabolt húzza meg magát mindössze, a fantázia itt már elfogyott. Van Libri könyvesbolt, óra-ékszer, fehérnemű- és fotósbolt, virágos, kínai, Herbária, ruhatisztító és sportruházati bolt, de mindegyik elég kicsi. Mintha kivágták volna valamelyik ismert üzletközpont egynyolcadát, és átköltöztették volna a Batthyány térre. Az érzés mégsem plázás, a napfény, az acéloszlopok és a tágas tér miatt.

Szebb, de értelmetlen

Nézze meg a galériát, kattintson a képre!

Nehéz elképzelni, hogy miért járnának éppen ide tömegek, amikor a konkurenciánál pontosan ugyanilyen kereskedelmi egységekből sokkal nagyobb a választék, igaz ott nincs fény meg szép tetőszerkezet. A tulajdonos Sparból hiányzott a minimális merészség ahhoz, hogy kihasználja a helyszín adottságait és ahelyett, hogy sok pénzből csökött álplázát építsen, a hatalmas belmagasságú emeleten kialakíthatott volna mondjuk egy szórakoztató központot vagy óriás luxusbutikot vagy csecsemőjóga-központot, vagy akármit, aminek van karaktere. (És nincs játékbolt! Csúnya dolog.)

Back to Gyula

Megtettünk egy kört és visszaértünk a szórakoztatóelektronikai bolt elé. Eltelt vagy tíz perc, de még mindig a 137 kisebb-nagyobb Horn Gyula uralta a látványt. Sajnos nem mindenki volt olyan edzett, mint mi: többen a képernyők rabjai lettek. A virtuális lény kisebb szabotázsfeladatokkal trenírozta őket, szerezzétek meg az összes sárga sütit, nem nehéz elképzelni, hogy napokon belül hadsereget lesz képes felállítani a zselésedő csatlósokból.

Lent szuper

Nézze meg a galériát, kattintson a képre!

A földszintet egy Spar-szupermarket foglalja el, ami pont úgy néz ki, mint bármelyik jól felszerelt, erős középméretű szupermarket, kivéve egyetlen látványelemet, a beltér tervezőjének kikacsintását a pszichedelikus szubkultúrákra, ami nem más, mint a zöldség-gyümölcs osztály mellett látható hatalmas műalmafa, ágain hatalmas, érett műalmákkal.

Lent szuper

Elértük a kijáratot. "Biztos pusztulás vár rá - mondta alkalmi urbanisztikai szakértőnk, Jackyll, az épületre célozva. - Jól fog kinézni a random betört üvegeken beszállingózó hó." Nem volt rossz meglátás. A Batthyány téri vásárcsarnoknak két lehetősége van a túlélésre: ha heteken belül hornista kultuszhellyé válik vagy ha kibekkeli azt a harminc évet, ami alatt kellemesen szétrohad, aztán az emeleten meg lehet nyitni a várva várt alternatív kávézókat.

Nem sikerült kinyitni Hiába Budapest főpolgármesterének szép szavai, csütörtökön reggel, a meghirdetett nyitás helyett egy tábla várta a vásárlókat a vásárcsarnok előtt, miszerint technikai okok miatt mégsem nyitja meg kapuit a Spar Magyarország Kereskedelmi Kft. Az MTI a helyszínen megtudta, hogy szerda este 11 órakor már a helyszínen voltak a vásárlók, akik sorszámot osztottak egymás között a reggeli nyitásra. (Mert nem olvasták a kritikánkat, jegyezte meg egyik riporterünk.) Az épület biztonsági őrei felszólították a mintegy száz embert, hogy ne várakozzanak az épület előtt, mindenki térjen haza. Fehér István, a Spar marketingigazgatója elmondta, hogy nincs még használatbavételi és működési engedélyük. A marketingigazgató sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta az a lapinformációt, hogy péntek reggel megnyitják az épületet. A Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese közölte, hogy a Spar vezetősége nem kért intézkedést, így rendőrök nem tartózkodtak a helyszínen.