További Életmód cikkek
Tekintse meg fotóinkat |
A buszpályaudvarnak kinevezett szerájudvaron esett le, hogy a Karola voltaképpen Toyota Corollát jelent, valamelyik taxiscég rásózott az afgánokra több száz leharcolt Corolla taxit, evvel száguldoznak Kabul és a paki határ között. Korábban a dzsalalabadi - kb. 150 kilométenyi - útszakaszt tíz óra alatt tettük meg egy lerobbant Toyota kisbusz tetején, csomagrögzítő madzagokba kapaszkodva, az oroszok által szétbombázott úton. Megesett, hogy rálőttek a buszra, a sofőr megállt, körbenézte a karosszériát, kapott-e találatot, majd továbbmentünk.
Puskaporos emlékek tizenkét évvel ezelőttről
Egy másik részen harckocsi biztosította géppuskatűzzel a szabad áthaladást egy szurdoknál. Akkoriban Dzsalalabad mellett húzódott a demarkációs vonal Nadzsibullah katonái és a lázadó mudzsahedek között. Nadzsibullah titkosszolgálata ránk is szállt Dzsalalabadba érkezésünk után, nem akartak átengedni, kirabolnak, megerőszakolnak, megnyúznak lehetőségekkel ijesztgetve minket. A katonaság elszállásolt a Hotel Arianában berendezett főhadiszállásra, és egy francia ellenálló kinézetű titkosszolga figyelte minden lépésünket. Ha bementünk a központba, hárman eredtek a nyomunkba, ha hátranéztünk, rafináltan elbújtak egy pálmafa mögé, mint Bagaméri a Keménykalap és krumpliorrban. Amikor datolyát akartunk levarázsolni a pálmafákról a hotel kertjében, azt sem engedték, kiskatonákat vezényeltek datolyát dobálni, ekképpen is vigyázva testi épségünkre.
Mudzsahedek közt
Harcias pedagógus
Miközben elkísértek a törzs vezetőjéhez, az egyik mudzsahed megkérdezte, mit mondtak róluk odaát. Én felsoroltam a felvázolt rémségeket, amivel ijesztgettek bennünket, erre a mudzsahed bepöccent, és átlőtt egy sorozatot a túloldalra, majd a kezembe nyomta a golyószórót, lőjek én is magamnak kormánykatonát. A lehetősséggel csak korlátozottan éltem, a levegőbe függőlegesen lőttem egy sorozatot, a mudzsahednek ez nem tetszett, sértődötten visszaragadta fegyverét. A törzs egy vályogerődben lakott, mint kiderült Golbudhin Hekmatyar seregéhez tartoztak. A törzsfőnök az abszolút ütőképes tesi-föci szakon végzett Taskentben, és ahelyett, hogy elment volna tanítani, inkább a szent háborút választotta. "Végül is mindkét szakot tudom használni harcászatban, a föci a térképészethez, a tesi az erőnléthez adott megfelelő alapokat" - magyarázta élete szokatlan szakaszát.
Lőj Kabulra!
Klikk a képre |
Reggel Abdhul büszkén mesélte, hogy éjszaka elvágta négy katona torkát. Valószínű azokét, akikkel korábban teáztunk. A törzsfőnök tartotta a szavát, elkísért a Khyber hágóig, csak néha álltunk meg, amíg imádkozott, közben walkmanról hallgatta a müezzint.
Ismét a jelen: megérkezünk Dzsalalabadba
|
A dzsalalabadi út a Khyber hágón át folytatódik Pakisztán belseje felé, majd Ravalpindinél északra fordul, és a világ egyik legizgalmasabb - Karakorum Highway elnevezésű - útvonalaként átvezet a kínai határon. Nemzetközi útvonal révén dugig volt freskókkal díszített Zil és Kamaz teherautókkal, Corolla-sofőrünk egyedi technikával cikázott a konvoj és a szakadék széle közözött.
A sík részre érve, mint valami gigantikus Toyota-taxis ralishowban, 80-120 km-es sebességgel előzgetik egymást sivatagi porfelhőben, a szembe jövő autók gyakorlatilag arról az oldalról kerülik ki a másikat, amelyik szélen éppen tartózkodnak. Az útról akkor is veszélyes kicsúszni, ha éppen nincs szakadék, végig aknamezők övezik. Jalalabadban még érkezésünk délutánján fogtunk egy tuk-tukost, aki öt dollárért elvállata a filmszerepet. A városban hamar híre ment, hogy van két hülye külföldi, akik tuk-tukot videóznak. Minden mozzanatnál kisebb tömeg verődött össze, a kezdeti húzódozás után egyre több tuk-tuk-sofőr akart filmsztár lenni. Később is népes utcagyerekhad kísérte minden lépésünket, azt az egy mondatot ismételgetve, hogy Hello Mister how are you.
A kultúrterrorizmust ennek ellenére tovább folytattam, amennyiben az ajándéknak kihozott Fekete Pákó-cd-t sikeresen elpasszoltam egy helyi kábeltévé- és rádióállomás-tulajdonosnak.
Másnap a Corolla-állomáson fegyverbarátságot kötöttünk a közeli laktanya őrségével, majd megjelent a parancsnok, és miután üvöltve szétzavarta a katonáit, halkan megkérdezte, nem akarunk-e hasist venni tőle.
A megsemmisített Buddha-szobroknál
A bamiyami völgy leginkább Kappadókiára emlékeztet homokkőfalba vájt üreglakásaival. A Buddha-szobrok helyén is csak egy nagy üreg látható, a krumpliföldön még ott rozsdásodik az ágyú, amivel a tálibok szétlőtték a monumentális - a legnagyobb 55 méteres - szobrokat. A szétlőtt szobrok melletti üregekben menekültek laknak, egy hároméves kislány konkrétan fejbedobott egy kővel, amikor lefényképeztem.
Rossz szokások
A bamiyani kirándulás utáni napon reggel indult vissza a gépünk Isztambulba. A reptéren találkoztunk két kint dolgozó magyarral, az egyik, Alex, a security manager, felsorolta azokat az alapvető biztonsági szabályokat, amiket Afganisztánban be kell tartani, ha az ember túl akarja élni - például nem szabad szokásokat kialakítani, ismeretlen Corollát bérelni, olcsó helyi hotelben lakni -, amiket mi természetesen egytől egyig megszegtünk. Megtudtuk, hogy Kabulnak létezik egy nagyvilági zuga éjszakai bárokkal, kaszinókkal, és a legjobb panzió Bin Láden egykori villája, szóval azért akadtak dolgok, amikről lemaradtunk.