Dalolj a profitért!

Egyre több magyar vállalat készített saját céghimnuszt, és a cégrendezvényeken rendre el is játsszák, hogy ezzel fokozzák az alkalmazottak munkakedvét, és kialakítsák bennük az összetartozás érzését. De vajon nem idegen-e az európai vállalati kultúrától ez a nemzetállamokat utánzó szokás, és eléri-e egyáltalán a kívánt hatás? Vagy az alkalmazottak a cégdallamok felcsendesülésekor büszkeség helyett inkább szégyen önti el?

Csak egyszer hangzott el

Legutóbb a Magyar Külkereskedelmi Bank céghimnusza szivárgott ki az internetre. A céghimnuszokkal kapcsolatos ambivalens érzelmeket jól jellemzi, hogy amikor a Figyelőnet megkérdezte a bank illetékeseit, hogy mégis miért rendelték meg az "MKB, MKB, MKB / érzem, itt a helyem, / MKB, MKB, MKB, / legyünk, ha gondolod, / de csak, ha gondolod, / egymásé" refrénű dalocskát, a cég rögtön védekező harcállást vett fel.

"A dal a marketingosztály ötletére született meg. Egyszer a vállalati vacsorán hangzott el, majd az azt követő hétfőn minden munkatársunknak ezt játszotta le a számítógépe, amikor bejelentkezett rá. Egyelőre nem tervezzük a dal későbbi felhasználását" - nyilatkozta május 25-én az MKB sajtószóvivője a Figyelőnetnek.

Az MKB céghimnuszról az Index-közeli Homárban kialakult vita is jól jelzi, hogy a vállalati dalok Magyarországon nem érik el azt a hatást, amit a cégvezetők várnak tőlük. Az MKB-dalról szóló posztra reagáló olvasók közül többen jelezték, hogy részt vettek a banknak azon a rendezvényén, ahol először elhangzott az induló, és nem tudtak megszólalni a röhögéstől, vagy éppen sokkos állapotba kerültek, és kénytelenek voltak nagy mennyiségű bor elfogyasztásával védekezni az őket ért negatív hatások ellen.

Állam az államban?

A céghimnuszok először Japánban és Ázsia más gazdasági központjaiban jelentek meg, ahol nem ritka, hogy valaki az egész életét egyetlen munkahelyen éli le. Ázsiában a cégek olyan érzelmi kötődést igyekeznek kialakítani a dolgozókban, amely leginkább a nemzeti identitásra hasonlít, éppen ezért a céges ünnepségeken gyakran éneklik el a cég himnuszát, és ünnepélyesen felhúzzák a vállalati lobogót is.

A legtöbb ázsiai cég azonban nem csak jelképhasználatában hasonlít egy államra, hiszen éppen úgy igyekszik gondoskodni alkalmazottairól, mint egy ország, ezért széleskörű szociális ellátásokat kínál a céges bölcsödétől a vállalati kórházon át egészen a nyugdíj-kiegészítésig.

Az amerikai és európai vállalti kultúrától idegen ez a fajta gyámkodás, az általunk megkérdezett szakértők szerint éppen ezért a jelképek használata legtöbbször csak értetlenséget vált ki a dolgozókból.

"A céghimnuszok az alkalmazottak büszkeségét és küldetéstudatát hívatottak növelni, de véleményünk szerint az amerikai és európai kultúrában ez a módszer nem igazán célravezető" - mondta el kérdésünkre Bede Rita, a British-American Tobaco magyarországi leányvállalatának médiakapcsolati vezetője. Szerinte céghimnuszok helyett a magyar vállalatok inkább kevésbé formalizált vállalati ünnepségekkel növelhetik hatékonyan az alkalmazottak kötődését és munkamorálját.

Hasonlóan látja Buzásy Mónika, a Procter & Gamble emberierőforrás-igazgatója, aki szerint az európai vállalati kultúrában a céghimnuszok akár negatív reakciókat is kiválthatnak az alkalmazottakból.

Lada-ballada és európaprikás

Az eltérő vállalati kultúra és a szakértők ellenkezése ellenére Európában és Amerikában is egyre gyorsabban terjednek a céghimnuszok. Szinte minden multinacionális vállalatnak van saját zenéje, amely gyakran nem csupán lelkesíteni, de elandalítani is szeretne, elég, ha csak a Philips Philips was my first love című slágerét említjük.

Magyarországon ismert zenészek is írtak már céghimnuszt, így Presser Gábor felelős a KFKI-dalért, a Megasztár-közeli United a Multireklámnak komponált dallamot, Gerendás Péter pedig a Hinterland építészirodának írt balladát, mégis általában a b osztályú hakniművészek kiváltsága a vállalati nóta. Írt már céghimnuszt többek közt Heilig Gábor a HungaroLada Export-Import Kft.-nek Lada-ballada címen, amit a Vágó István fémjelezte Favágók zenekar is előadott, de a céghimnuszok koronázatlan királya mégis Komáromi István egykori rendőr, aki több mint harminc vállalati dalt írt már.

"Soha nem írok pénzért, felkérésre céges dalokat, csak a barátaimnak komponálok, ha valami megfog az általuk vezetett cégben" - állítja Komáromi István, aki minden bizonnyal ilyen ihletett, és önzetlen állapotban komponálta többek közt a Kürt Computer vagy a Pest Megyei Temetkezési Vállalat dalát.

Komáromi ráadásul nemcsak cégeknek, hanem rendezvényeknek is szívesen ír dalokat, ő komponálta például a tavaly május elsején Kalocsán rendezett Európaprikás elnevezésű szabadtéri gasztronómiai rendezvény himnuszát, amiben arra buzdít benne, hogy "táncoljunk együtt hajnalig, járjuk le a paprikást!".

Showbiz kalandtúra

A cég csodálatos jövőjét a piac kék egére felfestő vállalati himnuszoktól kicsit eltérő megoldást kínál a Six 'n' Ace elnevezésű magyar vállalkozás. Ígérete szerint a felsővezetőkből pár hónap alatt popsztárokat farag. A Showbiz kalandtúrának nevezett tréningen a kiválasztott vállalati menedzserek profi zeneszerzők, szövegírók, táncoktatók és stylistok segítségével elkészítenek egy, a cég életéről, küldetéséről szóló dalt, majd egy cégbulin elő is adják a tomboló beosztottak előtt.

"Mi keressük meg ajánlatunkkal a cégeket, hiszen a cégvezetők gyakran nem is tudják, hogy ilyen csapatépítő tréningek is léteznek" - mondja el Simon Attila, a Six 'n' Ace ügyvezető igazgatója, aki szerint csak az igazi "rock and roll vezetők" vágnak bele egy ilyen vállalkozásba.

A Six 'n' Ace honlapjának tanúsága szerint a Raiffeisen Bank, a Motorola, a UPC, az Inter-Európa Bank és a Lindab építőipari cég vezetőségében is igazi rock and roll arcok ülnek, ugyanis többek közt ezek a cégek rendelték meg az akár tízmillió forintba is belekerülő kalandtúrát.

"Nem könnyes, felemelő himnuszokat írunk, csupán arra figyelünk, hogy a dalban szerepeljenek azok a fordulatok, amelyeket csak a cég munkatársai értenek, a szám minden sorába elrejtünk valami belső poént" - jegyzi meg Simon Attila, aki készített már rock-, hiphop- és funkyszámot is különböző cégeknek.

A Six 'n' Ace ügyvezető igazgatója szerint a legtöbb felsővezető először megijedt, amikor megtudja, hogy több száz ember előtt kell énekelnie, de hamar megnyugszanak, amikor megmutatják nekik, hogy mit képes kihozni a modern stúdiótechnika a legpocsékabb hangból is.

Simon szerint a siker titka, hogy csak profikkal dolgoznak. A dalszerző, Kiss Gábor írt már slágert Cseháti Zsuzsának és Gáspár Lacinak is, a stúdiómunkákat az Ákossal, Zoránnal, Presser Gáborral is együttműködő Dorozsmai Péter szakembergárdája végzi, a csapatok énektanára az Unisexből ismert Szekeres Adrien, de még a stylistok is neves szakemberek.

Ha lebutít a meló

Ez a stáb készítette a Six 'n' Ace honlapján található gyöngyszemeket, mint például az Inter-Európa Bank Lássam, hogy élsz! című számát, amely egy céghimnusztól szokatlan őszinteséggel vallja be, hogy a bankárokat csak az alkohol mentheti meg az unalomtól, hiszen ahogy a cég felsővezetői énekelték egy minden bizonnyal fergeteges cégpartin, "ez az a nap, amikor benyomni jó, ilyen az IEB, ha lebutít a meló".

A Six 'n' Ace referenciái közt van még a UPC Széles sáv és mosoly című diszkóhimnusza - "hétszáz UPC-szív ma egyszerre dobban, egy éjszakán át pancsolunk a borban, de holnap ne nézz szemrehányóan rám" -, vagy éppen a Lindab slágere, amely szokatlan irodalmi utalással azzal a felütéssel kezd, hogy "mint a nagy költő, már mi is sínen vagyunk", de azért a refrénre visszatalál a céghimnuszok hagyományaihoz, és a felső vezetés egy emberként énekli a munkamorál emelésének érdekében, hogy "amíg nyomjuk a gázt, és fogynak az ereszek, a jelszó: Lindab - Biatorbágy!".

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!