Kerthelyiség-kalauz igényeseknek és igényteleneknek

Nézze meg a képeket!

Bizonyára ön is tudja, hogy a fejlett társadalmakat nem a GDP nagysága különbözteti meg a fejlődőktől, hanem az, hogy milyen ruhákban és mobiltelefonnal, hova, és mennyit járnak szórakozni állampolgárai. Ha nem is hallott e progresszív közgazdasági elméletről, a szórakoztatóipari piac már egyértelműen mutatja hatásait.

Budapesten az utóbbi három évben Las Vegast megszégyenítő ütemben nyíltak szórakozóhelyek, igaz, nagy részük zord klímánk átmeneti enyhülésének időszakára, a nyárra korlátozza működését. A kocsmák és teraszok az összes evolúciós taktikát felvillantva telepednek meg a város testén: lebontásra ítélt házak udvarán, kétsávos autóutak közepén, focipályákon és védett közparkokban ütik fel fejüket a sörcsapok, a lampionok és a napernyők.

Melyik teraszra szervezzem stratégiai találkozómat a reprezentatív recepciós lánnyal? Hova vigyem Kant-rajongó barátomat? Melyik szórakozóhelyen villanthatok az új biciklimmel? Hol mulathatok féktelenül izmos barátaimmal anélkül, hogy vörösboros kólára váró egyetemistákat kellene ellökdösnöm a pulttól?

Az Index kerthelyiség-kalauzával elkerülheti a kimerítő vándorlást és a kellemetlen pillantásokat. Ha ön gyakran fotózik nyilvános helyen telefonjával, ha autójának csomagterébe már egy squash ütő sem fér el a mélynyomótól, kedvenc adója a Fashion TV, amit esti kiruccanásai előtt öt hangfalas plazmatévén követ, tanulmányozza át Trendi kalauzunkat.

Amennyiben romantikusan vonzónak találja a tűzfalak oldalából kihajtó ecetfát, amihez ráadásul kerékpárját is hozzáláncolhatja, ha barátai előtt legfeljebb Megasztár-rajongásáról mer vallani, viszont tudja mi a különbség a ska és az ocb közt, a Bohém fejezetben találja meg a testre szabott kerthelyiséget.

Trendi

Café del Rió: "Nem lehet bejönni táskával" - nézett végig rajtam három nehézsúlyú kidobó. Mivel a táskám, egy diszkrét narancs sávval díszített fekete kerékpárosfutár-táska, távolról is olyan egyedi készítésű modellnek tűnt, aminek tulajdonosa tisztában van a trendekkel, viszont nem lop kabátot széktámlákról, visszakérdeztem. "Miért" - fogalmaztam, a teljesen üres kerthelyiség felé pillantva. "A főnököm kitalálta, azért. Menj a Zöld Pardonba szórakozni." - válaszolta az egyik vastagnyakú, miközben a másik kettő úgy bólogatott, mint akik nem lepődnek meg egy beszélő patkány váratlan felbukkanásán. Kérdésem egyébként álságos volt, hiszen egy kollégánkat alkalomhoz nem illő rövidnadrágja, egy később jogorvoslatért is folyamodót pedig alkalomhoz nem illő bőrszíne miatt fordították vissza az elmúlt időben. Meg nem erősített információnk szerint egy fővárosi ügyvéd már gyűjti a Rióban megalázott és megvert szórakozni vágyók eseteit. Hosszúnadrágos árja joghallgatóknak különösen ajánlott szórakozóhely.
Goldman György tér 1.

Tekintse meg képeinket!

Cha-cha-cha Zöld Terasz: A Margitsziget déli bejáratánál, az Atlétikai Centrum salakos kertjében található a Cha-Cha-Cha, a Kálvin téri aluljáró nosztalgiabárjának kihelyezett tagozata. A nagy tér ellenére meglepően kicsi kerthelyiséghez fedett tánctér, és két pult tartozik, amiket a nyolcvanas évek kelet-európai Hiltonjaiban rendszeresített álmennyezet tesz barátságossá; már csak az arany és ezüst miniszoknyában unottan cigarettázó prostik hiányoznak a peresztrojka vadkapitalista Moszkváját idéző összhatáshoz.

A Cha-Cha-Chába azok járnak, akiknek még nincs Grand Cherokee-juk, viszont nagyon vágynak rá, és titokban fél tucat sms-sel adóztak VV Segal villában maradásáért. Emellett végzős informatikusok, kezdő könyvelők és nyitott gondolkodású közgázosok is megfordulnak itt, nem is beszélve azokról a beteges hajlamú egyénekről, akik egy szép nyári éjszakát el sem tudnának képzelni Zoltán Erika lejárt szavatosságú slágerei nélkül.

A Cha-Cha-Cha minden bizonnyal nem a vasalt inges, pulóveres közönségre pozícionálta a választékot és az árakat, hiszen már 290-ért kaphatunk egy korsó sört, ráadásul még zsíros deszka is illatozik a bárpulton.
Margitsziget, Atlétikai Centrum

Dunaterasz: Amelyik szórakozóhelynek már nem jutott lerobbant, szanálás előtt álló pesti bérház nyárra, az kiköltözött a Pázmány Péter rakpartra. A Lágymányosi- és a Petőfi híd között elterülő, majdnem egy kilométeres szórakozóhelyen boldogan ölelkezhet össze a Romkertbe járó fiatal közgazdász és a telente a Cha-Cha-Chában ücsörgő szociológus, hogy aztán együtt röhögjenek Marxon, és vágyakozzanak a Renegade szilikonszőke szépségeire.

Ha valaki szerint a Romkertben készítik a legjobb Long Island koktélt, de mégis a Moszkva tér bisztróban érzi jól magát, annak most nem kell kompromisszumot kötnie, hiszen mindkét helyet megtalálja a Duna mellett hömpölygő aszfaltcsíkon, grátiszként pedig még megkapja a kivilágított Nemzeti Színházat és a túloldalon robogó HÉV csörömpölését.

A szórakozóhelyek különféle stílusokkal készültek a nyári műszakra, a Renegade például a francia Riviérát idéző kényelmes nyugágyakat rakott ki a Duna-partra, a Cha-Cha-Cha viszont a kádárista Balatont idézte meg a műanyag kerti székekkel, kemény viaszosvászon terítőkkel, és a muskátlikkal. Mindez a promóciós pultokkal, a hamburgeres és gyrosos standokkal könnyed falusi búcsú hangulatot olt a dekadens fővárosi éjszakába.
Pázmány Péter rakpart

Liget Cafe & Grill: A Buddha Bar- és Cafe del Mar-életérzés balkáni vetülete a hely.

Nézze meg a képeket!

A Városligetben második nyarát élő szórakozóhely pamlagaival, fatörzsbe faragott lámpáival és negédes downtempójával hibátlanul hozza az Ibizán gyökerező, majd a nyugat-európai nagyvárosokban a feng shuis juppikra dizájnolt trendet. Az árak is a szolidan elegáns kategóriában mozognak, sörökért 490-550, ételekért 1500-2000 forintot kell fizetnünk.

A hely balkáni vonatkozását az adja, hogy a szórakozóhely az év negyedében zavartalanul működhet a város zöldterületnek minősülő részén. Sőt, a vendégek esténként autóval is behajthatnak a Liget közforgalomtól egyébként elzárt területére.

Az igényes berendezés, az árnyas pamlagokon heverészés, vagy amikor az első randevúra hívott marketinges lány tekintete végigsiklik az asztalhoz közel parkolt Alfa Romeónkon, azonban könnyen feledteti a kicsinyes aggodalmakat.
Olof Palme sétány, Városliget

Nézze meg a képeket!

Mumus Udvar Kulturális Központ: A Mumus Udvar Kulturális Központ után a Szóda Udvarba vagy a Szimpla Kertbe visszatérve úgy érezhetjük, hogy csak egy szanálás előtti házban rendezett szomorú kis búcsúbuliba csöppentünk, ahol a volt lakók a kidobásra ítélt kopott hokedliken ücsörögve koccintanak egy utolsót a munkagépek érkezese előtt. A Mumusnak hangulata van, amit a csipkézett olajos hordókból áradó fény, és a tucatnyi kecses lampion alapoz meg, a falakra pingált képek pedig két-három órányi sörözgetés után is okoznak még meglepetéseket.

Meg nem erősített hírek szerint a Mumus biztonsági őrei egyrészt távol állnak a kocsmának nevet adó meghatározhatatlan gonosztól, másrészt mégis emlékeztetnek rá. Egyik megfigyelőnket legorombították, amiért nem csukta be az ajtót, nekem viszont készségesen megmutatták a bringatárolót, ami egyébként egy fehér csempével borított, neonfényes terem. Talán hentesüzlet volt, talán boncoló helyiség, egy biztos: semmilyen alkalmatosság, még egy árva boncasztal sincs, amihez egy kerékpárt oda lehet láncolni.

Azért a Mumus is csak egy lerobbant pesti bérház, mégsem árad belőle édeskés penész- és elmúlásszag. Talán épp ezért fedezték fel annyira hamar maguknak az irodalomkedvelő jogászok és a széplelkű pr-asszisztensek, akiket ugyan vonz a pusztulás szépsége, mégis szeretik, ha minden rendezett és gondosan dizájnolt, mint egy reklámfilmben.

A Mumus ráadásul élő zenével és tánccal várja a kapcsolatépítéstől és önfeledt smúzolástól megcsömörlött kerthelyiségjárókat, viszont félelmetesen lassú a kiszolgálás és enni is csak mikróban melegített amerikai pitét lehet.
1070 Budapest Kisdiófa u. 16.

Partside: A Kopaszi gát indusztriális környezetébe ékelődő állólámpás, gondozott füves zárványt a flitteres techno Jutasi és Kühl dj-k által képviselt ágát kedvelő réteg számára hozták létre. A vastagkarú fiatalemberek és köldökpiercinges nőik közt minden igyekezetünk ellenére sem tudtunk elvegyülni, de mindennek semmi köze nem volt a kulturális különbségekhez. Látogatásunkkor ugyanis egyedül a metsző széllel és a hajnali négy helyett már tízkor záró pincérrel találkoztunk, aki elmondta, nyári időjárás esetén a hely zsúfolásig megtelik, és hogy a legolcsóbb sör 450.

Tudja meg, hol kerülhet a középpontba, ha biciklin érkezik, hetvenes évekbeli Starsky és Hutch-pólót visel és Parti Nagy Lajos-idézettel nyit! »