Nyolcmellű és kurva független

A bulvárlapok mostanában tapasztalható burjánzásának legszórakoztatóbb eleme, hogy minden egyes premier újabb beköszöntő cikkel, sőt, mondjuk ki: krédóval ajándékozza meg az olvasókat. Riskó Géza alkotása az igen erős hazai mezőnyből is kiemelkedő, pompás munka, a szó legjobb értelmében vett infotainment, bármit is jelentsen ez a kifejezés. A tömör hitvallás után - Mit keresünk egyáltalán a napilappiacon? Önöket, kedves olvasók! - Riskó váratlanul politikai öndefiniálásba kezd, amennyiben se nem bal, se nem jobb, hanem az árok mélyéről pormentes retinával felfelé tekintő csendes többség. Aztán kimondja: nem kötünk piszkos alkut. Tekintetve véve, hogy a magyar bulvárlapok sorsa a kereskedelmi tévékkel és rafkós popmenedzserekkel kötött piszkos alkukon múlik, ez igen merész kijelentés. Aztán megtudjuk, milyen témákkal fog foglalkozni a görög kézben lévő új lap, amely külsejét tekintve gyógyíthatatlan Blikk-szindrómában szenved: szex és média, politika és megalkuvás, gyilkolás és születés.

A kötelező pornósztárok és Bajor Imre mellett ezek szerint SZDSZ-es vezetőkről és bábaasszonyokról is lesznek cikkek? - ábrándoztam el egy pillanatra, de a vezércikk alatti, nehezen értelmezhető írás egyik hasonlata visszatérített a szürreális valóságba: Kár volt Braun Róbertet elengedni csak azért, mert ráfogták, hogy úgy szedi ki a pénzt a Miniszterelnöki Hivatalból, mint a revizor a bélásokat a kávéautomatából.

Öncsonkolás a címlapon

A beígért megalkuvásügyi szenzációkra aspirálva visszalapoztam egészen a címoldalig. Ami - hogy, hogy nem - igencsak blikkesre sikerült, eggyel ügyetlenebb változatban, A fotók minősége oké, a tördelés zagyva és szuperronda, a címek viszont kiválóak. Kezdve azzal, amelyik mintegy fölrúgja a bulvárlapok íratlan konvencióját, miszerint címben ezért mindent mégsem - Kurva jó árak euróban is - folytatva a Tristan Tzara-i ihletésű értelmetlennel - Edina kubai szivarja nem szeret szívni -, egészen a halálközeli gesztizmusig - Minő műnők. És akkor még egy szót sem szóltunk a Suttognak, beszélnek, vádolnak, cáfolnak felcímről.

Interjú az Ismeretlennel

Ezután többször átpergettem a lapot, tartalmi monitorozás céljából. Eszerint van benne az elején egy kevés politika - hogy, hogy nem, majdnem olyan arányban és pont ott, mint a Blikkben. A fővonal az első szám alapján - már ha jól értettük a Közös listának túros a háta című cikket, illetve a Braun-Medgyessy-fikázást - a mindenkit legyalázunk, ami végül is nem a legrosszabb hozzáállás. Aztán akad némi sztárpletyka - piros pont: itt olvastam először Prieger "Anima" Zsolt és Varga "ex-Vénusz" Zsuzsa állítólagos románcáról - de nem sok, meg ügyetlen és annál is rosszabb cikkek és rengeteg fotó női mellekről, főleg a duzzadó, szilikonos változatból. Az úgynevezett hírek - most a szó legislegmegengedőbb, storymagazinos értelmében véve a hírt - azok teljesen hiányoznak, a sportrovatban például még csak meg sem említik a megjelenés előtti napon játszott Bajnokok Ligája-döntőt. Itt találtuk viszont a bemutatkozó szám sajtótörténeti csemegéjét, az Interjút, Amelyből Nem Derül Ki, Hogy Kivel Készítették. Nem vicc, az alanyról annyit megtudunk, hogy világbajnok német középpályás volt és most a Bayern München menedzsere, de a nevét az istennek sem árulja el a szerző. Az interjú romlott báját csak fokozza, hogy jövő időben beszélnek arról a München-Freiburg Bundesliga-meccsről, amit majdnem egy hete játszottak le.

Amúgy az egész termékre rányomja a bélyegét a 16 oldalas terjedelem, ami a tartalomtól függetlenül árasztja magából a szegényszagot.

Felesleges kurvázás

A "vezető anyagnak" tekinthető Kurva jó árak egy, a termék mértani középpontjában elhelyezett, kétoldalas óriáscikk pixelizált arcú örömlánnyal és annyi információtartalommal, hogy Magyarországon léteznek prostituáltak, akik az eddigi áraknál úgy 20-25 százalékkal olcsóbban szexelnek. Az írás a legkevésbé sem pikáns, vérforralásról nem is beszélve, az olyan ziccerek mellett pedig különös közömbösséggel megy el, hogy kik lennének azok az állítólagos magyar színésznők, akik két-háromszázezer forintért kurválkodnak. Figyelmükbe ajánlom a nyilvánvaló álinterjút, amiben a megszólaltatott álprostituáltat K. Évának hívják, aki asszem egy ovis vagy alsó tagozatos viccben szerepelt.

Kicsiny ékkő még a tévékritika - az utolsó mondat Rózsa György és a Quizfire játékosainak viszonyáról: Úgy tünteti el őket a klozetszerű süllyesztőben, mint jobb családoknál a trotyit. Nem rossz még a képregény, amit láthatólag a Paintbrush programocska segítségével állított elő a szerző, marci.

Csöcs a vízben

Az utolsó oldalon van még négy női mell - a béna csöcsű Léna a sajátos tördelés miatt belelóg az 500 halálos áldozattal járó árvízbe - és egy karikatúra, amit nem értettem. De lehet, hogy titkos üzenet az idegen létformáknak, akik már Sashalomnál járnak. Kövér pálcikaemberke ül a rajzon, téglalap alakú fejjel, az aláírás: Ha a gyerek nem mehet le a térre focizni, akkor otthon ül.

Az úristen irgalmazzon nekünk, bulvárolvasóknak.

(A Napi Ásznak sikerült az a valószerűtlen bravúr, hogy hozzá képest még a Képes Bulvár is fejlődőképesnek tűnik. Az e rovatban korábban már jól megkritizált izének időközben markáns profilja lett, amennyiben van rengeteg időtlen sztárálhír - nálunk a függő viszony miatt szinte sosem közölnek pletykát a pletykalapok - és egy meglepően elfogadható sportrovat.)