Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMHosszú combok éjszakája
További Életmód cikkek
Nagy levegőt veszünk és átfurakodunk a bejáratot eltorlaszoló biztonsági őrök, jegy nélkül tébláboló junior menedzserek és a szóróajándékokat osztogató céglányok halmazán, hogy a túloldalon pár lufival, mobillogoval díszített műanyag síppal, üdítővel és cégjelzéses almával gazdagabban bukkanjunk fel.
Monokini píár
Tavaly sokkal jobb dolgokat osztogattak, még anyámnak is találtam ajándékot karácsonyra! - sopánkodik egy pr-asszisztensnek öltözött médiaszakos az előtérben felállított standok közt bolyongva, és mi csak helyeselni tudunk, hiszen a leghasználhatóbb szóróanyagnak végül az ingyen sör bizonyul. Ennek ellenére nem lehet reklámmütyürök nélkül megúszni az estét: lufikkal üzérkedő hostessek lesnek minden sarkon, valaki az arcomba nyom egy pohár száraz pezsgőt, de még meglepődni sincs időm, mivel egy félmeztelen lány máris energiaitallal ostromol. Ingyen fodrászat működik az egyik sarokban, szemben pedig játéktermet alakítottak ki a reklámokban megfáradt marketingszakemberek rekreációjának elősegítésére.
Még kint hömpölyög a tömeg, amikor Szőke András exművész és szabadúszó jópofa bejelenti a főszponzor meglepetését. Ezüst tangába bújtatott lányok lepik el a színpadot, hogy furcsa mozdulatsorokba kezdjenek, mintha Csuka Mónika kiskorú tánckara Az Egyetlen Sátán Egyházának pedofil páholyában haknizna, lufik szállnak alá, és katarzis gyanánt felrobban pár petárda is. Csönd, fojtogató füst, lelkes füttyök mindenfele, majd elkezdődnek a reklámok.
Félperces bölcsességek
Térfigyelő kamera pásztáz a téli ködbe burkolózó sétálóutcán. Decens, szőrmebundás asszonyság halad át a színen, majd hirtelen megáll, leguggol és elvégzi a dolgát. A vizelet apró patakokban folyik végig a díszburkolaton, a járókelők döbbent arccal néznek. Csak az állatok hordanak bundát! - villan fel a szlogen, majd röhögés árad szét a nézőtéren, a zöld lelkűek még fütyülnek is.
Mesebeli téli táj fenyőerdővel, völgyben megbújó faházikóval, a háttérben a télapó szánja húz fénycsíkot csilingelve a sötét égen. Az előtérben hirtelen légvédelmi ágyú csövei emelkednek fel, fegyverropogás, majd a repülő szán lángolva az erdőbe zuhan. Sajnáljuk, de nincs béke a Földön. Most is 33 országban szólnak a fegyverek. - hirdeti a felírat, a nézők pedig tapssal díjazzák a poént. Szépen lassan belemerülünk a vásznon villódzó vizuális humorba, a félperces bölcsességek és frappáns szlogenek világába, és az önfeledt szórakozást tulajdonképpen még Szőke András sem tudja elrontani, aki házigazdaként kisorsol pár mobiltelefont és elmond néhány ráadás viccet a kisfilmblokkok között.
Zabálni hányásig
Az ötletes vagy legalább látványos nyugati reklámok közé gyarmati hirdetéseket csempésznek a szervezők, hogy a marketingszakemberek teli szájjal röhöghessenek például a kongói multifunkciós rozsdamentes edényen, amit nem csak gyermekek fürdetésére, meg ruha mosásra lehet használni, de alkalomadtán akár ehetünk is belőle, de persze megvető kacaj kíséri az elefántcsontparti ételízesítő reklámját is, amiben vidám dallamok kíséretében két kézzel tömik magukba a kurkumás rizst a csinos fekete modellek. A régi magyar hirdetések is ugyanezt a célt szolgálják, körülöttünk többen fuldokolva éneklik a Fotex-dalt, vagy habzó szájjal hörgik, hogy "pécsi kesztyű, ez mind pécsi kesztyű".
Éjfél után két órával már csak a fanatikusok és a tajtrészegek ülnek a vászon előtt. Odakinn már pakolnak, a félmeztelen csajok blúzt húznak szégyenlősen, pár ittas kreatív egy lufinak öltözött szendvicslányt molesztál kevés meggyőződéssel. A biztonsági emberek félháromtól már nem engednek vissza senkit, aki kijön a teremből, így a prosztata problémákkal és vizelet-visszatartási panaszokkal küszködők is kénytelenek feladni, míg végül három után felgyulladnak a fények, és véget ér a zabálás. Üveges szemű reklámszakemberek tántorognak ki a hideg hajnalba, valaki targetálásról és célközönségről beszél, mások csendben hánynak a bokorban.