Százmilliós pecók extra emberkéknek

A Magyar Ingatlan Adatbank Unió szíves közlése alapján tudjuk, hogy Magyarország legdrágább utcája a Zsolna. Ötszázötvennégyezer forint per négyzetméter. Salgótarján lepukkant, de menő negyedében ebből házat, Közép-Afrikában országot, a tokiói Ginzán kóla-sült krumplit kapni.

Nem tudom, hogy mit zabálnak a gazdagok a Zsolna utcán. Itt lakik a cseh nagykövet, rezidenciáját az a Jiři Buček tervezte, akit irigy kollégái mindhiába próbáltak összefüggésbe hozni a cseh állambiztonsággal. Mellette a budapesti kanadai nagykövet zajos koktélpartikat szokott adni, melyek végén URH-t kell hívni. A diplomataóvodában rendszeresen verik az ír ingatlanbefektetők gyerekeit, a későhatvanas évek utolsó nem panel lakótelepeit idéző házak elhúzott függönyei mögül BM-nyugdíjasok leskelődnek. Sehol egy pláza, lakályos kiskocsma, garázsbolt. Érthetetlen okokból mégis keresik errefelé a lakásokat, méghozzá a legrosszabb angyalföldi stílnek megfelelően ócska cetlikkel teleragasztva a villanypóznákat.

Menő, de lepukkant

Magyarország legdrágább utcája

Apróhirdetés vagy ingatlaniroda, egyre megy, százmillió fölött nem könnyű lakást találni. Ismerek két ingatlanpiaci szakújságírót. G a szüzességét, Z még ennél is többet adott volna azért, ha egyszer beteheti a lábát egy több száz milliós - ahogy ők fogalmaztak - lakóingatlanba. Z az előszobáig jutott. Ott a közvetítő és a tulajdonos végigmérték, és azt mondták: nem vevő ez. És kidobták a Csortos Gyulára operált komornyikkal. G bejutott egy ilyen házba, ingatlanközvetítőnek adta ki magát, de utána összeszedett egy csúnya metrófóbiát, és vidékre - igen, Salgótarján lepukkant, de menő negyedébe - költözött.

Istenhegyi Bauhaus-villa, felújított, panorámás a harmincas évekből száznyolcvanötmillióért. Hivatalos helyen vagyok, hívjon később, úgy húsz perc múlva, sutyorog a fazon a telefonba. Újrahívom, nem az övé a lakás, csak közvetítő. Foghegyről, de rímekben hadarja a beosztást - jobbra megyünk, fedett terasz, balra megyünk cselédszoba, téli kert, nagy háló, nagycsaládnak ez nem jó -, később hív, hogy mikor lehet megtekinteni. Jaj, mondja két óra múlva, az öregasszony tulajdonos nem volt nagy formában a héten, pár hét múlva, talán. Gondosan visszacsomagolom a stelázsiról levett száznyolcvanöt milliót és megeszek egy befőttet.

Rózsadombon ötszobás luxuslakás belső medencével, saját parkkal, kétszázhatvannégymillióért. Épp ilyet kerestem, juj de jó lesz, végre lődözhetek mókusokra anélkül, hogy kitegyem a lábam otthonról. Az ingatlanközvetítő hangja csilingelőre vált, papíron már a jutalékát számolgatja. Hangom nagyképű, médiasztárnak képzelem magam, így el tudom hitetni, hogy képes vagyok megvenni a pecót. "Jónapot!" - mondtam mélyről, mikor újra hívott. "Mi újság?" - és összeszartam magam saját hangomtól. A lakás, sajnos, elkelődött.

Felhevült város kellős közepén

Felhevült város kellős közepén

Ez a kis tökölés - hadd ne részletezzem tovább - néhány hetembe került, és még mindig nem láttam több százmilliós lakást belülről. Hogy időt nyerjek, bejelentkeztem az Anjou Residence mintalakását megnézni. A mintalakás az, aminek hallatán minden valamire való építésvezető merevgörcsöt kap. A többemeletes, sokszor még tető nélküli épületben kialakítanak egy lakást látszólag kulcsrakészre, még a bútorokat, a televíziót, a kávéfőzőt is berakják, csak a budit nem lehet használni, mert a víz még nincs bekötve.

Az Anjou Residence - sokszázezres négyzetméterárral - "Magyarország történelmileg talán legmeghatározóbb helyén", a budai Várban van. Ez azért jó, mert itt élni "életforma". "Felhevült város kellős közepén egy védett, áttekinthető és nyugalmas kisvárosban élni" jó, jó, jó, a budai vár ezért volt már a középkorban "privilégium", Kőbánya-Kispesten túl akkor is csak a taplók laktak. A gazdagokat vagy hülyének nézik vagy tényleg azok. További idézet az építtető ismertetőjéből: "Sétál egy keveset a vadgesztenyafák alatt a sétányon, üldögél egy padon, és kitalálja, hogy a délután hátralévő részében megnézze-e a modern múzeum új kiállítását vagy inkább a régi mestereket tanulmányozza, esetleg átlapozza a legfrissebb magazinokat az ország legnagyobb és legkorszerűbb könyvtárában."

A mintalakásba épített értékesítő az ismertetőhöz képest kellemes csalódás, bár akár ő is írhatta a szöveget. Érdeklődöm a leendő szomszédok iránt, nem-e zizegnek a könyvtárosok, a latintanárok, az olvasószerkesztők. Nem zizegnek, mert "extra emberkék" költöznek ide. Jönnek az írek is, felfedezték maguknak Budapestet, a dublinihoz hasonló felfutást remélnek itt is. Még néhány év és az ingatlanközvetítő bizalmasan súgja a vevő fülébe: "Tudja, ez egy rendes ház, itt nincsenek írek, ha érti, mire gondolok".

A falon két puska

Olcsó autó, drága ház

A Rózsadomb tetején lakik Gábor. A lakást bérli, a garázsban két Mitsubishi Pajero terepjáró és egy jó nagy Mercedes. A falakon régiségkereskedőnél összevásárolt családi fényképek, valamint az antikváriumokban néhány száz forintért kapható százéves abbáziai, karlsbadi, nagyváradi képeslapok, előkelő keretben. Gábor február közepén húz el a kétszázkilencvenmillióra tartott házból egy erdő szélére, ahol "álmai palotáját" építette fel. A nappaliban plazmatévé, képernyője nem kisebb egy falusi mozi vetítővásznánál. A falon két puska.

Az ingatlanközvetítő - harmincas szőke nő, kis Polsival jön a találkozóra - nem először mutatja a lakást. "Minden helyiségben van telefon" - és rám néz. Ha megremegek, akkor végem, minden kiderül, metrófóbiám lesz és költözhetek vidékre. Veszem az akadályt, és olyan mondatok böffennek elő belőlem, hogy: "Az építészemmel megnézetem majd a házat, mert ezt a falat szívesen kivenném." "De jó, hogy van zongora, a fiamból világhírű zeneművészt akarok nevelni." "Úgy vagyok vele, ha valami igazán megtetszik, akkor pénz nem számít."

A Bimbó úton még időpontot egyeztetek az ügynökkel, hogy az ausztráliai nyaralás és a New York-i üzleti út közé beszúrjak egy újabb lakásnézést, akkor már vájt fülű fiam, feleségem Estrella és építészem, a hazájában jogtalanul meghurcolt Jiři Buček is velem tart majd. Addig is megvárom, amíg elhúz a kis Polskival, a buszmegállóba sétálok, és megnézem, mikor jön a tizenegyes.