Galamb József Fordjában még nem volt bólogatós kutya

"Nézd csak kisfiam, ott a Trabi hátsó ablakában a bólogatós kutya. Akkoriban ez szinte szériatartozék volt az autókban, nekünk is volt a Ladában" - eleveníti fel nem kevés nosztalgiával hangjában a nem is olyan régmúltat egy apuka gyermekének, aki épp csak feléri a fehér, utánfutós Trabant kerek lámpáját a Vasúttörténeti Park körfűtőházában.

A vasúttörténeti helyszín talán különösnek hangzik az előbbi kijelentés közegéül, de mindent megmagyaráz, ha nem titkoljuk el: javában dübörög a parkban II. Oldtimer Expo, tömött sorokban áramlanak az emberek, többnyire családok a kötélkordonok közt, hogy meg-megállva megcsodálhassanak egy-egy gyönyörűen felújított veterán autót.

Illetve nem egyet-egyet, hanem több mint kétszázhúszat, a parkban ugyanis több helyszínen (összesen ötezer négyzetméteren, fedett és szabad területen) ennyi éltes autót állítottak ki a szervezők a zömmel hazai restaurátorok, oldtimer-gyűjtők és autókereskedők részvételével. Motorok, kerékpárok, buszok, katonai és civil járművek, versenyautók és mindenféle korú és márkájú veteránok zsúfolásig töltik meg a területet, tényleg szinte nézni is tereh a rengeteg izzó krómot és vakítóan tükröződő lakkozást, fényezést.

Sztárok a sínen

Az április 11. és 13. között megrendezett kiállításnak több "sztárja" is van: egyrészt egy külön tematikus kiállítóteremben hatvanadik születésnapját ünnepli a Citroën CV2, közismertebb nevén a Kacsa. Másrészt - és mi részben ezért is vagyunk itt - idén októberben lesz 100 éves a Ford T-modellje, és erre készülve a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát gépészmérnöki kara elhozta legféltettebb kincsét, a már két hete üzemkész, 1922-es T-modelljét.

Az impozáns, elegánsan fekete, fényes bőr- és lakkruhába öltöztetett 86 éves Ford-T körül állandó az örvénylés. Kuti János, a Bánki Donát gépészmérnöki kar hallgatói önkormányzatának elnökével beszélgetünk a kuriózumról. "Ez egy 1922-es modell, ugye a világ első szériaautója, és nem kis magyar büszkeségre ad okot, hogy Galamb József, a budapesti Felső Ipariskola (a későbbi Bánki Donát főiskola) tanulója tervezte, miután 1903-ban kivándorolt Amerikába" - mondja a Kuti, miközben sorra megmutatja a rendkívül egyszerű de elmés megoldásokban bővelkedő mechanikájú autó alkatrészeit.

"Úgy tartják, hogy Galamb, aki igen szépen rajzolt, megmutatta Fordnak a terveit, aki erre csak annyit mondott, hogy gyere fiam, itt ez a szoba, zárkózz be és dolgozzál. Rövidesen a magyar tervező előállt a Ford-T terveivel és megindulhatott a rendkívül szép vonalú autó sorozatgyártása" - eleveníti fel Kuti. Négyütemű, kézi váltójú, 2990 köbcentiméteres, húsz lóerős autó 60-70 km/órás végsebességre volt elvileg képes, az első példány 1908. október 1-jén készült el. (A Budapesti Műszaki Főiskola ennek apropóján 2008. október 20-21 között rendez majd nemzetközi konferenciát.)

T-Magyar

A Ford híres futószalagos szerelőüzemeiben az egyszerűen kezelhető, megbízható és nem utolsó sorban kedvező árú konstrukcióból 1927-ig összesen 15 millió darabot gyártottak. Nem véletlen hát, hogy az egyik leggyakoribb veteránautó ma a világban, a szakértők kétszázezer ilyen-olyan állapotban megmaradt darabról tudnak, hazánkban is van vagy nyolc belőle. A Bánki Donát gépészmérnöki kar négymillió Ft+Áfa összegért vette tavaly a most kiállított példányt egy kereskedőtől - a pénzt gyakorlatilag a hallgatók és az iskola dobta össze rá. Egy évnyi, kétezer órás megfeszített munka után, két héttel ezelőtt fejezték be úgy a restaurálást, hogy gyakorlatilag csak apróbb munkák vannak már hátra, a kocsi üzemképes, bár veteránvizsgája még nincs.

"Kilencven százalékban az eredeti alkatrészek vannak benne, amit kellett a Ford legyártotta nekünk. Nagy részben szponzorainknak köszönhetően lett ilyen szép állapotú az autó. A fém- és faalkatrészekkel még megbirkóztunk magunk is, de például a most is rajta lévő eredeti bőr ponyva már más szakértelmet kívánt" - meséli Kuti, és mutatja például a tetőn lévő befoldozott lyukakat, amik a legenda szerint egy géppuskasorozat következményei. A felújítás persze nem ingyen volt, így az autó jelenlegi értéke több mint tízmillió foirntra tehető. De a bánkisoknak eszük ágában sincs eladni, egyrészt az iskola büszkesége és referenciája is lesz egyben, ez utóbbit úgy értve, hogy ez a Ford-t a beindítandó autórestaurátor képzésnek csap majd jó reklámot.

Szívfájdalom

Az oldtimer expo természetesen a kiállító cégek többségének ugyanilyen jó reklámot jelent, hiszen magántulajdonosok mellett sok a kölcsönző, felújító és kereskedő cég, amik portékáikat kínálják. Az egyik "styling és tuning" cég például a hetvenes évek amerikai autócsodáira szakosodott, a rajongástól cégalapításig ívelő hobby fiatal művelői most hat-hét remekművű darabot (például Ford Mustangot, Dodge Chargert, csak hogy a legszebbeket említsük), hoztak el megmutatásra.

"Ezeket megrendelésre újítjuk fel. Amerikában megvesszük az autót, áthajózzuk Európába és kábé egy év alatt hozzuk a most is látható formába" - mondja az egyik széken üldögélő fiatalember, az éjfekete Chargerre mutatva. "A tulajdonos nálunk többnyire kész elképzelésekkel jelentkezik, és mi ezeket dolgozzuk ki a maximális mértékben, részben a satát magunk kikísérletezte technikákkal".

Hogy mi milyen elképzelésekkel tapogatjuk körbe pillantásunkkal a makulátlan lakkozású műszaki csodákat, inkább nem is osztjuk meg beszélgetőpartnerünkkel, a több tízmilliós ár ismeretében. Mindenesetre a szívünket alaposan megdobogtató Chargerre még a távolból is hosszú búcsúpillantásokat vetve hagyjuk el a zsibongó csarnokot.