Újra kastély lett a lepusztult elmegyógyintézetből

Egy időben nagyon sokat jártunk Tatára: előbb a szüleimmel, aztán kirándulásokra barátokkal, barátnőmmel, majd a saját gyerekeimmel is. Megnéztük a várat, szaladgáltunk a romok között, kötelező program volt az egyik híres vízimalom, meg egy kis séta a tó körül madármegfigyeléssel. Időnként az Angolparkba is elcsatangoltunk. Hogy egy meseszép kastély is van az Öreg-tó partján, a város szívében, pár lépésre a középkori vártól, nos, az szinte fel sem tűnt. Nem csoda. A sárgára festett, ütött-kopott épületben pszichiátriai intézet működött 1999-ig, utána sokáig üresen, elhagyatva állt. Pedig az öreg falak rengeteg eredeti, értékes részletet megőriztek a ház viszontagságos sorsa ellenére.

Tatáról mostanában rossz híreket hallani. Egy tervezett szállodaberuházás borzolja a kedélyeket, ami bírálói szerint tönkretenné az Öreg-tó panorámáját. De hogy ez a látkép miért is egyedülálló, és miért nem visel el egy ilyen beépítést, ahhoz érdemes tudni, hogy amit magunk körül látunk, az tulajdonképpen egyetlen hatalmas, gondosan tervezett tájképi kert, mégpedig talán a legjelentősebb Magyarországon. Ennek a kertnek a harmonikus összképe pont akkor került veszélybe, amikor a szívét jelentő kastély sorsa végre jobbra fordult.

A rekonstrukciót 2018-ban kezdte meg a majdani üzemeltetésért is felelős NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. A főépület kívülről már visszanyerte eredeti szépségét, s belül is csak az utolsó simításokat, valamint hamarosan a kiállításépítést végzik. A koncepció pedig már készen áll a mostani ütemben még nem szereplő kiskastély-szárny és a melléképületek felújítására és hasznosítására is. A Mi vidékünk Komárom-Esztergom megyei túrája során kerestük fel a kastélyt, amit Virág Zsolt művészettörténész, a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram miniszteri biztosa mutatott be nekünk.

Városméretű park kastélyokkal

Az Esterházyak története elválaszthatatlan Magyarország, s kiváltképp a magyar kastélyépítészet történetétől. A legismertebb birtokok a család hercegi ághoz kötődnek, akik a Fertő vidékén építtették fel az eszterházai és (a ma már Ausztriához tartozó) kismartoni kastélyt. Az úgy nevezett fraknói grófi ágnak viszont itt, Tatán volt az egyik birtokközpontja. Bár a kastély első ránézésre szerény méretű más főúri rezidenciákhoz képest, valójában egy hatalmas kompozíció egyik eleme volt csupán. Fénykorában Tatán az egész várost átszövő, óriási tájpark terült el, benne számos épülettel. Ennek a hatalmas kastélykertnek volt a része maga az Öreg-tó is, körülötte a romantikusra tervezett parkkal – mely a felületes szemlélő számára ma már természetes erdőnek tűnik. Ide tartozott a Cseke-tó és az Angolkert, benne a mutatós kiskastély és a nevezetes műromok. Sőt, ennek a hatalmas kompozíciónak egyik eleme volt maga a középkori eredetű vár, na meg persze a szóban forgó kastély is. Ha így nézzük, egyből reprezentatívabb a helyszín.

A romantikus tájkertet Charles Moreau francia építész álmodta meg az 1800-as évek legelején, akire a kismartoni kastély átépítését is bízták. Tervezett számos egzotikus építményt, műromokat, török mecsetet, római grottát, sőt a várat is romantikusan romosra formálta át. A folyamatosan gazdagodó birtokra a 19 század végén még egy pompás, kétszáz férőhelyes, neobarokk színház is épült, ám azt néhány évtizeddel később lebontotta Esterházy Ferencné Lobkowicz Anna hercegnő. Állítólag úgy vélte, a színház rossz hatással van kiskorú gyermekére. Az épület pompás belső terét a híres osztrák festő, Gustav Klimt is megörökítette egy festményen, amit ma már sajnos csak fényképről ismerünk.

A tatai kastélyok viszont jóval öregebbek, mint a színház vagy akár a tájpark, azokat még Fellner Jakab tervezte az 1700-as évek második felében. Többek közt az ő copf (vagyis a barokk és klasszicizmus közti átmeneti) stílusú épületeinek köszönheti hangulatos városképét Tata, Pápa, Veszprém és Eger. Ez az irányzat köszön vissza a tóparti kastélyon is – bár számos olyan tulajdonsága van, amivel szinte sehol máshol nem találkozhatunk.

II. Esterházy Miklós testőrkapitány felkérésére az építész vad tervezésbe fogott, ám ahogy az lenni szokott, egyes elképzelései örökre látványtervek maradtak. Ilyen volt például az Öreg-tó közepére tervezett kiskastély, ami egy mesterséges szigeten állt volna, és csak hajóval lehetett volna megközelíteni. De szabadon szárnyalt a fantáziája a parton is: a gróf lebontatta volna vele a várat, és a köveiből emeltetett volna magának új, pompás kastélyt. Fellner négy különböző tervet készített neki, ám mielőtt belefoghattak volna az építésbe, megbízója meghalt. Fia, IV. Ferenc gróf jóval szerényebb, gazdaságosabb terveket rendelt. Ezért nincs most sziget a tó közepén, ezért maradt meg nekünk a középkori vár, és ezért van, hogy a tatai Esterházy-kastély végül nem „zöldmezős beruházásként”, hanem egy kisebb régi épület felhasználásával épült meg.

A ház, amit csak hátulról ismertünk

A tatai Esterházy-kastély nem csak leromlott állapota miatt nem volt olyan feltűnő. Hanem azért sem, mert a mai fő forgalomnak – a tó partján elsétálóknak – a hátát mutatja. A másik irányból évtizedeken át nem is láthatta senki, csak aki bejutott a pszichiátriai intézet udvarára. Pedig nagyon izgalmasan néz ki.

Az eredeti épületrészt, amelyet Fellner több új szárnnyal egészített ki, ma kiskastélynak nevezik (nem keverendő össze a tatai angolkert ugyanilyen nevű épületével). A belső udvar felől szinte földszintes kúriának néz ki. A város felől viszont, ahol egy előkert is tartozott hozzá, a különös terepadottságok miatt kétszintes, és jóval tekintélyesebbnek látszik. Erről érkeztek meg egykor a látogatók, akik áthaladva az épület boltívei alatt a belső udvarra jutottak. Innen léphettek be a főépületbe, amelynek a „hátát” mi is ismerjük. Az elmúlt években ez a főépület, illetve a kiskastély egyik oldalsó szárnya – vagyis az épületegyüttes legfontosabb része – újult meg a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében, Szentkuti Viktor (M Építésziroda) tervei szerint.

A legszembetűnőbb változás, hogy a kastély ma újra hófehéren ragyog. A háború utáni rekonstrukcióknál előszeretettel használták a „Habsburg-sárgát” minden barokk épületnél, függetlenül attól, milyen is volt az eredeti színük. Ez az egyenszínezés annyira beégett a köztudatban, hogy mikor másfél évtizede a fertődi Esterházy-kastély visszakapta egy régebbi árnyalatát, az hatalmas vihart kavart. Pedig a "Habsburg-sárga" egyáltalán nem jellemző a barokk építészetre, csak a 19. század végén terjedt el.

Van egy másik, kevésbé feltűnő változás is a homlokzaton. A háború utáni rekonstrukcióknál ugyanis általános szokás volt, hogy nem vakolták be az ablakok, ajtók kőkereteit. „Olyan szépek, hadd látszanak!” – gondolhatták, és sokan ma is úgy képzeljük, hogy egy igazán szép régi háznak épp ilyen ablaka van. Jellemző hogy az ötvenes évek historizáló(nak gondolt) szocreál építészete is szívesen alkalmazta az ilyen kőkereteket nálunk. Pedig ezeket ugyanúgy festették, meszelték egykor, mint a vakolt felületeket. Már csak azért is, mert különben kikezdték volna a követ az időjárási hatások. Persze a festés nélkül ki is kezdték.

És ha már vakolat! A hetvenes években tűnt el a kastély faláról a gyönyörű napóra is. Fényképek alapján sikerült ezt is rekonstruálni, úgyhogy ismét mutatja az időt. Az igazi meglepetések azonban a házon belül vannak!

Miért festették török sátorrá az egyik szobát?

Már a ház szerkezete sem szokványos. Nincsenek a főépületnek udvart körbeölelő szárnyai U alakban, a főbejáraton át nem egy tágas előtérbe kerülünk, hanem egy folyosóra, az emeletre nem egy hatalmas díszlépcső visz fel, és lehetne még sorolni a megszokottól eltérő dolgokat. Az igazi értékét azonban nem is a különleges elrendezés adja, hanem az, hogy milyen sok eleme maradt fenn eredeti állapotában. Például az a 19. századi kazánház, amely az emeleti légfűtő rendszert működtette. Ezt egy üvegfalon keresztül tanulmányozhatják majd a látogatók.

A földszinten sorakozó szobákban, ahol csak lehet, az eredeti enteriőröket állítják vissza, elsősorban korabeli fényképek alapján. Számos olyan festmény lesz majd látható, amely egykor a kastélyban függött, s amelyek az elmúlt években gondos kutatómunka eredményeként kerültek elő a világ különböző pontjairól. Valamikor minden földszinti terem falát festés díszítette, amit itt-ott jelzésértékűen mutatnak be, illetve van, ahol teljes mértékben restauráltak. Esetenként, a látvány kedvéért az elpusztult részeket is kiegészítették. A különleges berendezési tárgyak közül érdemes kiemelni egy valódi, 19. századi londoni biliárdasztalt, annak minden tartozékával. A kiállításon a mennyezetről vetítik majd rá a játékszabályok animációját.

Izgalmas kiállítási tárgy lesz a már említett Klimt-kép rekonstrukciója is. A színház enteriőrjét ábrázoló festmény sajnos nem maradt fenn, csak egy fekete-fehér archív alapján, a festő egy másik színházi festményének színvilágát felhasználva próbálták elképzelni, milyen is lehetett egykor az eredeti alkotás színezése.

A kastély legkülönösebb hangulatú helyisége az úgynevezett sátorszoba, melynek rekonstruált színezése egy török sátor belsejét idézi meg. A furcsa tematika alighanem megemlékezés volt a család oszmánok ellen hadakozó nagyjai előtt (emlékezetes például, hogy a vezekényi csatában négy Esterházy veszett oda, helytállva a négyszeres túlerővel szemben).

A férj titkos ajtaja

Az emeleten is folytatódik majd a kiállítás, ám a legizgalmasabbak itt is azok az elemek lesznek, melyek magához az épülethez kötődnek. Ezek közül is kiemelkedik a két, 1915-ben épült fürdőszoba, melyekről nehéz elképzelni, hogyan is vészelhették át a szocializmus évtizedeit, amíg egészségügyi intézményként funkcionált az épület. Az egyik grófnői fürdőben ruszkicai márványburkolat és mosdókagyló van, ám ennél is lenyűgözőbb az úgynevezett csempés fürdő. Ebben nem csak a kézzel festett, delfti csempék eredetiek, de a porcelánkád és a lábas mosdó is.

A grófnői lakosztályban helyreállították a selyemkárpitot, de a legtöbb látogató alighanem arra a feltárt lépcsőtöredékre lesz kíváncsi, mely a földszinti grófi szobát kötötte össze a grófnő hálójával. Ma már talán fura, de a házaspárok régen nem aludtak egy ágyban, sőt. A barokk korban úri körökben a testi kapcsolatot tapintatosan kezelték: a grófnő hálószobájába egy rejtett lépcsőn át osonhatott fel a férje a földszinti lakosztályából.

A kastélyban van egy titkos csapóajtó is, ami a földszinti termek közt nyíló egyik ajtó küszöbe alatt rejlik. Hogy pontosan mi célt szolgált, nem tudni, a főépület alatti, titkos, korábban ismeretlen, most fellelt nyílás nélküli pincében nem találtak semmit. Talán veszély idején ide rejthették el értékeiket a ház urai. A csapóajtó kulcsát viszont gondosan elhelyezték az ajtó mellett, mielőtt parkettával fedték le, a kulcs hosszú évtizedek után is tökéletesen nyitotta a zárat.

Ha elkészül a helyreállítás – és a világ rendje is helyreáll a járvány után – keresett látnivaló lesz a tatai Esterházy-kastély. Nem csak a ház, de a kert is tele van izgalmas részletekkel (van például egy rejtélyes kőmedencéje, melyben télen is 20 °C-os a víz), és szerencsére az egykori enteriőrből is sok megmaradt, illetve rekonstruálható. Történelmi emlékekből sincs hiány, elég, ha csak az itt megszállt királyokra gondolunk. Ott van például I. Ferenc, aki itt írta alá a schönbrunni békét (melyet hívhatnánk tatainak is), Ferenc József és II. Vilmos német császár, akik itt tartottak közös hadgyakorlatot, és IV. Károly akit a budaörsi csata után itt tartottak fogva pár napot.

A téma adott, a hely fekvése kitűnő, szóval a kastélynak nem lesz nehéz „eladnia önmagát”. Egyedül Tata gazdag programkínálatával kell versenyre kelnie az új látnivalónak. Ami persze a legkevésbé sem baj.

(Borítókép: Bődey János / Index)