Kultúr

Hundertwasser: feltűnő és izgalmas élet

További Kultúr cikkek

Harcos világmegszépítőnek (Weltverschönerer) tartotta magát a szombaton, 71 éves korában elhunyt Friedensreich Hundertwasser. Poszterek, bélyegek, rendszámok, autópálya-pihenők és szemétégetők viselik kézjegyét.

Mindig gondoskodott környezetében a megfelelő feltűnésről és izgalomról. Különböző projektjeivel nemzetközi hírnevet szerzett, de a művészvilágban - főleg az építészek között - számtalan kritikusa is akadt.

Hundertwasser egyik épületkompozíciója előtt

A neves osztrák festőművész és építész, polgári nevén Friderich Stowasser szívelégtelenségben hunyt el szombaton, a Queen Elisabeth 2 utasszállító hajó fedélzetén. Hundertwasser éppen Új-Zélandról utazott vissza hazájába. A művészt végső akaratának megfelelően Új-zélandi birtokán a "boldog halottak kertjében, ökológiai temetés keretében" helyezik végső nyugalomra.

Friedensreich Hundertwasser Bécsben született 1928. december 15.-én, Friedrich Stowasser néven. A második világháború után, amelyet zsidó édesanyjával a legnehezebb körülmények között vészelt át, 1948-ban beiratkozott a bécsi képzőművészeti akadémiára. Három hónappal később megszakította tanulmányait, egy évvel később pedig felvette a Hundertwasser művésznevet.

1951-ben felvették az Art Club Wien tagjai közé. Két évvel később festette első spirálját, amely a művész márkajelzésévé vált. Az egyenes vonallal, mint "az ördög eszközével" a spirált állította szembe. Munkáiból kiállításokat rendeztek szerte a világban (Tokió, Hong Kong, Fokváros, Pretoria, Rio de Janeiro, Brasilia, Sao Paolo és Caracas). Az azonosság és egyformaság elutasításában odáig ment, hogy mindig két különböző zoknit viselt.

1959-ben jelent meg híres manifesztuma az építészet racionalizmusa ellen (Verschimmelungsmanifest). Ugyanebben az évben kapott meg Hamburgban egy vendégprofesszori állást, de ezt visszaadta, amikor az épületet végtelen vonallal körbefestő akcióját rendőri segédlettel szakították félbe. Nyilvános feltűnést keltett 1967-es, Münchenben meztelenül elmondott beszéde, illetve a Bécsben 1968-ban felolvasott építészeti bojkott-manifesztuma (Los vom Loos). 1969-ben pedig tiltakozásképpen az akkori bécsi alpolgármesternő előtt vetkőzött meztelenre.

Wittembergben, az NDK-s időkből származó gimnázium épületét alakította át

A homlokzatok és ablakok megszépítésére vonatkozó javaslataival, a tetőkertek és a "humuszvécé" meghonosítása érdekében tett erőfeszítéseivel gerjesztett vitákat a környezetvédelemről, holott az akkor még nem volt mindennapos téma. 1972-ben egy televíziós adásban tüntetett a tetők erdősítéséért, illetve az egyéni homlokzatkialakítás szabadságáért. 1980-ben a maga által kinevevezett "Hundertwasser napon", Washingtonban 100 fát ültetett.

Az Osztrák Állami Nagydíj odaítélése alkalmából 1981-ben kultúrát követelt az atomenergia helyett, és az "elfajzott mai művészetet, és annak maffiáját" ostorozta, mivel ez szembehelyezkedik a művész világjobbító és szépítő küldetésével. 1981-ben a bécsi képzőművészeti akadémia professzora lett. Ugyanebben az évben megkapta az osztrák természetvédelmi díjat.

A bécsi Hundertwasser-ház alapkövét 1983-ban rakták le. A Hundertwasser múzeum, vagyis a KunstHausWien pedig 1991-ben nyitotta meg kapuit. Mindkét épületet hevesen támadta az építészeti szakma, Hundertwassert egyenesen "dekorációpingálónak" minősítették kritikusai. De a fura épületek azóta is mágnesként vonzzák a turistákat.

A művész 1984-ben aktívan részt vett a vízerőmű-építéstől fenyegetett Hainburger Au megmentésén. Plakátján hirdette, hogy "A szabad természet a mi szabadságunk". A Hundertwasser poszterek keresett műtárgyakká váltak, és nem hiányozhattak egy lakásból sem. Képei bélyegeket és telefonkártyákat is díszítettek.

Új-Zéland számára, ahol az év nagyrészét birtokán töltötte, új zászlót tervezett. Ausztriában 1988-ban keltett ismét feltűnést, a gépjárművek új rendszámának kialakítására vonatkozó ötletével. Ebben az évben elfogadta a megbízást a spittelau-i távfűtőmű művészeti kialakítására.

Hundertwasser keresett alkotója lett a hullámos-tarka építészeti projekteknek. Karintiában Griffen városának területrendezési tervét bízták rá, illetve épített autópálya-pihenőhelyeket (Bad Fischau). Darmstadt mellett erdei spirál növekszik, Oszakában szemétégető és szivattyúállomás, Altenrheinban (Svájc) pedig piactér tartozik a munkái közé.