Csak Szent István tíz ajtaján átlépve láthatjuk meg a budavári Mona Lisa mosolyát

Barokk minimalista, így jellemezte őt a kortárs művészet legendás kurátora, Arturo Schwarz. Festőművész, lakberendező. Londonban született magyar szülők gyermekeként, négyéves volt, amikor a családja vele együtt 1956-ban visszaköltözött Budapestre. Tizennyolc évesen a Sportszálló fizetőpincére, majd hat évvel későbbi disszidálása után New Yorkban már galériatulajdonos. Barátai között tudhatta Andy Warholt, Keith Haringet és John Lennont. A zenész tragikus halála után több mint húsz évig volt Yoko Ono párja. Idén augusztus 20-án adják át Budapesten a Szent István-termet, előterébe ötletes installációt készített a világhírű Havadtőy Sámuel.

Hogyan jött ez a felkérés? Pályázat útján, vagy egy régi találkozás lecsapódásaként?

Kaptam egy telefonhívást a kiállítás kurátorától Gulyás Gábor filozófus-esztétától, ő kért fel a Várkapitányság nevében ennek az installációnak az elkészítésére.

A Szent István-terem újjáépítésekor miért gondolta a budai Várkapitányság, hogy szükséges lehet egy modern, minden ízében kortárs installáció bemutatására? Nem alakulhat ki így egy olyan szituáció, mint a párizsi Louvre-nál, hogy mindenki csak a Mona Lisa mosolyát akarja lefotózni, de a mellette látható Manet, Monet, Delacroix, Véronèse képeire és a többi 460 ezer kiállítási tárgyra szinte rá sem néznek?

Erre van egy egyszerű válaszom. Amikor elmegyek a Louvre-ba, nagyon sok időt töltök abban a 15 teremben, ami a Mona Lisa előtt van. Az emberek nagy többsége tényleg csak azért megy a múzeumba, hogy szelfit készíthessen magáról a képnek háttal állva, nem Leonardo festményét nézve. De a múzeumok célja nem ez, hanem, hogy a szakma által elismert többi művész alkotását bemutathassa. Azért, mert a 90 százalék így viselkedik, attól még fontos a 10 százaléknak kiállítást rendezni!

De nem fogja zavarni, hogy csak elrohanhatnak az installációja mellett és mindenki a most elkészült Szent István-teremre lesz kíváncsi? Vagy abban bízik, hogy a Louvre fantomja, Belphegor a budai várpalotában is megjelenik és itt is lesújt azokra a kevély és narcisztikus hajlamú portrékészítőkre, akik a „kötelező fénykép” elkészítése miatt sietnek?

Én nem leszek itt. Egyáltalán nem fog zavarni, ha sietnek, de remélhetőleg nem fognak átrohanni az „én szobámon”. Amikor a római Vatikán Múzeumban voltam, ott az embereket például kötélkordon mögött terelgették jobbra-balra, be sem mehettek a kistermekbe megnézni a műalkotásokat. Sajnos ilyenné vált a mai felgyorsult, internet-központú világunk. Itt vannak például az online újságok. Nagyon fontos, hogy mi egy írás címe, mert a cikkeket már nem olvassa el a legtöbb ember. Ettől függetlenül engem nagyon sokszor zavar, hogy semmi köze a címnek ahhoz a cikkhez, ami rólam szól.

Ez most is így lesz, valószínűleg.

(Nevet) Értem én, értem én. Ha a cikk címét nem az újságíró – aki dolgozott rajta – dönti el, hanem a szerkesztő, a rovatvezető, vagy a gazdaság igazgató, és akkor már nagy bajban vagyunk! De ilyen az élet most.

Pointilista festőnek tartják, de ami nekem szemet szúrt, hogy gyakran használ fel Disney-figurákat, így Dadobert bácsit, Goofyt és Mickey egeret is az alkotásainál. Ezt a sajátos pop art koncepcióját nem akarta ennél a megbízatásánál is megjeleníteni?

Pont ellenkezőleg! Amikor ez a megbízás jött, addigra én már megnyertem egy pályázatot, és Milánó külső parkjában, egy Monza nevű kisvárosban elkészítettem egy kültéri bronzemlékművet Ferenc pápának. Az is egy bronz ajtó, kereszttel. De előtte volt még egy kiállításom a Mudim Alapítványnál is. Mivel az olaszoknak nagyon fontos a kereszténység, a hit, így ott Jézus 14 stációját jelenítettem meg lomtalanításokon talált ajtók segítségével. Krisztus kálváriájának megidézésével arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mi emberek, hogyan tudjuk feldolgozni a bennünket érő megpróbáltatásokat, hogyan tudunk együtt élni velük. Úgyhogy nagyon közel áll hozzám ez a téma, ezzel nem volt semmi probléma.

Azt nyilatkozta korábban, hogy ateista. Ehhez képest hogy tud azonosulni a keresztény ikonográfiához és továbbgondolni ennek a világvallásnak a félig-meddig dogmatikus elvek mentén működő művészetét?

Én nagyon szeretem a történelmet, és a történelemnek nagyon fontos része a hit és az egyház. Már többször mondtam az embereknek, hogy Szent István az intelmeit, Mózes pedig a Tízparancsolatot törvénykönyveknek szánta! Azt, hogy az évezredek alatt mi mivé változtattuk, az már egy másik dolog. Amikor a keresztény, vagy a zsidó hit megalakult, akkor a templom, a zsinagóga lett a bíróság, a pap volt a bíró, az esküdtszék pedig azok a hívők, akik bejöttek Isten házába és ítélkeztek a gyarlók fölött ezek a parancsolatok alapján. Ráadásul ezek a szabályok még mindig a mai törvényeinknek az alapját alkotják, úgyhogy ezzel nekem nem volt és nem is lehet semmilyen problémám.

A mostani műve egy apostoli keresztet formázó, egymás mögé és mellé elhelyezett 10 darab ajtóból álló installáció. A szándéka nekem egyértelmű. Az ember csak Szent István fiának, a trónörökös Imre hercegnek írt tíz intelmével ékesített, Jákob lajtorjáját, vagy a Kékszakállú herceg várát is jelképező kapukon átlépve juthat el Istenéhez és juthat be a Mennyek országába, jelesül a most rekonstruált terembe. Ez az én koncepcióm, de önt milyen motivációk irányították és hajtották?

Nekem István, a vezér, István, a király, később Szent István – a mi kultúránk talán legfontosabb személye – egy zseniális politikus volt. Most már ezt a szót használjuk, akkor még nem. Egy zseniális politikus volt, aki látta, hogy a magyar törzsek válaszút előtt állnak. Ő döntötte el, hogy asszimilálódnunk kell ahhoz, hogy ez a nép ne tűnjön el a süllyesztőbe. A kardinális kérdés itt az volt, hogy melyik egyház felé forduljunk. Az ő zsenialitásának köszönhető, hogy a helyes utat választotta, hiszen itt vagyunk ezer évvel később is, megmaradtunk nemzetként. Ezek az ajtók azt reprezentálják, hogy az ő segítségével tudtunk itt maradni, megmaradni, fennmaradni és ehhez szüksége volt az egyházra.

Ezek az ajtók akár jelképezhetik a hét magyar vezérnemzetséget és a három kabar törzset is?

Akár igen, hiszen Istvánnak kellett nemzetté alakítania a népet. Ugyanez történt 1948-ban Indiában, amikor a sok kis királyság egy állammá alakult és önkéntesen lemondtak az uralkodók a korábbi jogaikról, hogy egy nagy és erős állam lehessenek. Ez nem először fordult elő a világtörténelemben.

Az ajtók ultramarin kék színe a fennköltséget, az isteni színt reprezentálják?

Is, és Giottót is.

Giottót?

Igen, számomra Giotto di Bondone, a reneszánsz zseni – egy másik zseni a teremben –, amikor Padovában a templomot megfestette a padlótól a mennyezetig, akkor ott egy bizonyos kéket használt háttérnek, ami „vallásosság kék” is. Én annyira tisztelem és becsülöm őt, hogy miatta is vissza kellett nyúlnom az egyházhoz és az ő színét felhasználnom. Egyébként ez csak egy szimbolikus Giotto-kék, mert ő ásványi anyagokat is kevert a festékeibe, amelyeknek színe állandóan változott annak függvényében, hogy a Lapisba milyen más színeket kevert még. Az évszázadok alatt persze megfakultak freskói, de ez nem fog.

A csipke minden munkájában előfordul, de itt most olyan hangulatot kölcsönöz az alkotásának, mintha egy historizmusban született  muráliát, egy díszes sormintát látnék. Ez a textúra itt és most a „szittya magyarok” huncut kikacsintása, kötődési szándékának kifejeződése a műveltebbnek, finomabbnak gondolt Nyugat-Európa felé, vagy ismét az ön egyik kifejezési formája?

Igen, igen. A csipke használata azért fontos nekem mert az oltárok terítőit is szinte mindig vert csipkéből készített szegélyekkel keretezték. A pápának szánt emlékművemnél is ezt használtam, csak ott a végén bronzból kiöntöttük. 20-25 évvel ezelőtt az Egyesült Államokban döbbentem rá, hogy a csipke egy nagyon fontos és értékes, ráadásul speciálisan női művészeti megnyilvánulás, hiszen az asszonyok miután elvégezték a napi munkájukat, még mindig volt idejük és energiájuk, hogy kifejezzék magukat így is. Emlékszem rá, hogy gyerekkoromban mennyire lenézték ezt a művészeti alkotást a férfiak. Női giccsnek tartották, amely mindig ott lógott a tévé képernyője előtt, vagy a szék kikopott karfáján, ami csak labilissá tette az oda helyezett söröskorsót. Amikor ezeket a gyönyörű munkákat elkezdtem felhasználni a képeimben, akkor a csipkeverést lenéző, egyébként hozzáértő műgyűjtők mindig azzal szembesültek, hogy lényegében ők nem is tudják, hogy mi fene az ott. Tehát két okból használom a csipkét. Az egyik, hogy a hölgyeket bevonjam a munkámba, a másik mert így jobban megjeleníthetem a vallásos szimbólumokat.

Nem zavarja, hogy a csipke európai elterjedése csak a XVI. századtól lett mérvadó? Bár tény, hogy találtak már olyan Árpád-kori uralkodói sírt, ahol az asszonyon aranyfonalból varrott, áttört főkötő volt.

Miért zavarna? Ezek az ajtók a XIX. század végén készültek. Mi nem másolni próbáltuk ezt az ezer évet, hanem bemutatni, ami ezalatt történt. Ha bemegyünk a korszak legjobb kézművesei, iparművészei és szakemberei által elkészített Szent István-terembe, amely az 1900-as párizsi világkiállításon még a nagydíjat is elnyerte, majd beépítették a budai királyi palotába, akkor kijelenthetjük, hogy itt semmilyen olyan dolog sincs, amely Szent István korából származna. Itt arról van szó, hogy tiszteletet adunk annak, aki megmentett minket, aki alapított egy nemzetet és neki köszönhetően itt vagyunk. Hogy én milyen formában emlékezem meg róla, az már teljesen mindegy.

Pszichológusa javaslatára ön mindegyik munkájánál először olyan feliratokat pingál a képeire, amely kifejezik az akkori gondolatait és érzéseit. Magyarán kiírja magából fájdalmait és így pszichésen megkönnyebbül. Ezután olyan jól lealapozza műveit, hogy az elkészült műalkotások átvilágításakor sem lehet látni ezeket a korábban odaírt mondatait. Ennél a 10 ajtónál is vannak titkos, nem látható felirat?

Ez volt a legérdekesebb. Amikor felhívott Gulyás Gábor kurátor, rögtön igent mondtam, mert ez egy hatalmas megtiszteltetés. Ezen nem volt mit gondolkodni, de csak három nappal később döbbentem rá, hogy mire is vállalkoztam. Akkorra ülepedett le bennem ez az egész. Én valóban huszonvalahány éve elrejtek különféle gondolatokat, történeteket, történelmi tényeket az alkotásaimban, majd azzal ez erővel el is tüntetem. Itt az volt a feladat, hogy az ezer éve elporladt fontos írásokból kivegyek idézeteket, azokat bronzba öntsem – mert azok tartalma örök – és felrakjam az ajtókra. Leegyszerűsítve ezek a táblák Szent István használati utasításai a következő generációknak, nehogy elrontsuk azt a munkát amit ő elkezdett. Ezekkel az idézetekkel felidéztük szellemiségét, hogy emlékeztethessük a jelenlegi generációt, hogy a király intelmei még ma is érvényesek, érdemes azokat még ma is követni.

De én a titkos mondatokra, szavakra gondoltam.

Ebben az esetben nincs. Kicsit bajban is voltam, mert most nem elrejtenem, hanem elő kellett hoznom az elfelejtett gondolatokat, szavakat. Ez egy fordított folyamat volt. Az is problémám volt, hogy az eredeti írás nyelve a latin volt. Akkor most latin legyen, vagy magyar? Amikor eldöntöttük, hogy magyar, akkor jött az újabb probléma, hogy melyik fordítást használjuk, hiszen abból is többféle van. Mivel a nyelv folyton változik, így picikét a fordítások is változtak. Ezek az árnyalatok nagyon fontosak, hiszen egy író is jól tudja, hogy mit jelentenek ezek a hajszálnyi különbségek, hogy hol a pont, hol a vessző.

A fehérre festett falakon is vannak feliratok. Úgy domborodnak ki, mintha Braille-írás lenne.

Azok ugyanazok a szövegek, mint amiket az ajtókon látunk, csak itt más nyelveken is megjelenítettük.

Ezek az ajtók is bontásból származnak?

Igen. Budapestről és Szentendréről származó polgári lakások beltéri és kültéri ajtajai. Ahol nem voltak párban, ott a helyi mesteremberekkel legyártattam a hiányzó darabokat. Mivel Hauszmann Alajos a Szent István-terem kivitelezésekor a korszak legjobb mestereit kérte fel a padló, a parketta, a csillárok, a bronzmunkák, a csempék és az aranyozási munkákhoz, így megpróbáltam úgy kötődni a terméhez, hogy nemcsak sok régi dolgot, ajtót, csipkét és bronzot használtam fel én is az installáció elkészítésekor, hanem bevontam a munkába ékszerészt, bronzöntőt és asztalosokat is. Azt akartam elérni, hogy korunk mesterei is tiszteleghessenek a régi mesteremberek előtt.

Arra nem gondolt esetleg, hogy az ajtók nyithatók legyenek és a látogatók valamiféle kiterjesztett virtuális valóság segítségével, vagy digitális tér bevonásával haladhassanak az előtérből az újból felépített terem felé vagy Szent Istvánként, vagy Imre hercegként?

Valami hasonlót találtunk ki. A falakra tíz monitort szereltünk fel, amelyekben az intelmeket tíz színész olvassa fel. A teremben sok pöttyözött és csíkozott szék is lesz, ahova az emberek majd leülhetnek, átélhetik az eseményt és elkészíthetik a szelfiket. Az ajtókat azért nem lehet kinyitni, mert a mozgássérültek védelmében az Európai Unió szigorúan szabályozza, hogy milyen feltételek mellett lehet nyitva egy kiállításra szánt nyílászáró. Mivel nem tudtuk garantálni, hogy a tolószékesek gond nélkül áthaladhassanak rajtuk, így az ajtók zárva lesznek.

Több mint húsz évig alkotott egy párt Yoko Onóval. Egykori élettársának volt egyáltalán olyan művészi kvalitása – annak ellenére, hogy filmrendezőként, képzőművészként, előadóművészként is számon tartják egyesek – ami értékes, maradandó, amivel előre vitte a világot, vagy csak azért tudjuk, hogy ő kicsoda, mert a Beatles énekesének a felesége volt, aki sokszor állt ki a kamerák előtt pucéran?

Érdekes ez a kérdés, de ha utána néz, akkor a New York-i, a londoni, a párizsi és a japán Museum of Modern Art sok műtárgyat vásárolt tőle, miután sok áttekintő, retrospektív életmű kiállítást rendezett nekik. Az én szememben talán az egyik legfontosabb XX. századi művész.

Igen? Önre mennyire hatott?

1000 százalékban. Ő volt a professzorom, én meg az egyetlen tanítványa.

Nem fordítva?

Nem.

Ezt most szerénységből mondja?

Nem, nem! Nem fordítva. Rengeteget jártunk múzeumba. Ő mutatta meg a hetvenes évek közepén a New York-i Museum of Modern Art-ban kedvenc műtárgyát. Duchamp egyik ready-made-je volt az, a Fresh Widow: egy zöldre festett francia ablak, fekete üvegekkel. Akkor fedeztem fel, hogy egy műtárgy nemcsak vászon lehet olajfestékkel, hanem bármi a világon.

Ha Budapestre jönne, mit szólna a most elkészült ajtó-installációjához?

Szerintem büszke lenne rám.

Ő is ateista, vagy buddhista?

(Nevet) Ez most nem fontos.

Csak az installációjában felhasznált keresztek, illetve Vajk hitehagyása, Szent István hitkeresése miatt kérdem.

Az édesanyja katolikus volt.

Látom, megint érzékeny témát feszegetek. Mi a következő projekt?

Szeptember 15-én lesz egy kiállításom a budapesti Makláry Galériában, majd Olaszországban egy másik kiállításom.

Az is egyházi vonatkozású lesz?

(Nevet) Nem, nem, nem. Elég volt most ennyi.