47 év után újra részlegesen megnyitották az elzárt tengerparti szellemvárost

Ciprus idegenforgalma az 1970-es évek elején annyira megerősödött, hogy a szigetország életében volt olyan év, amikor több turistát fogadtak, mint Görögország és az egykori Jugoszlávia dalmát tengerpartja összesen. A legjobban fejlődő közigazgatási terület Famagusta régió volt, ahol gombamód nőttek ki egymás után a sokemeletes szállodák, bárok, éttermek és éjszakai klubok. A folyamatos ingatlanpiaci fejlesztéseknek köszönhetően ez a keletre néző tengerpart gyakran több GDP-t termelt Nicosiának, mint az ország többi területe.

Ez volt Ciprus riviérája, ékköve pedig a 39 ezer lakosú Varószia városa, amely a visszaemlékezők szerint szépségével és szolgáltatási színvonalával vetekedett a francia St. Tropez-val, az olasz Portofinóval vagy az amerikai South Beachcsel. A hetvenes évek elejéig az üdülni és pihenni vágyókat 45 szálloda, 60 apartmanszálló, 99 üdülőközpont, 4469 lakóház, 21 bank, 143 hivatal, 24 színház és mozi, 25 múzeum, 8 iskola, 9 temető, valamint kb. 3000 kisebb-nagyobb bolt várta. 1974-ben további 380 épület állt félig-meddig kész állapotban A szolgáltatás magas színvonala és a környék természeti adottságai miatt ezt a tengerparti üdülővárost szinte minden évben felkeresték a világ dollármilliomosai és Hollywood sztárjai. 

A török hadsereg a második ciprusi hadművelete során, a főszezon közepén, minden figyelmeztetés nélkül 1974. augusztus 13-án éjjel csaknem porig bombázta az üdülővárost a többi északi településsel együtt. A görög lakosság a sziget déli területére, illetve az európai kontinensre menekült. Az elűzött hellásziak abban reménykedtek, hogy a katonai támadás ellenére hamar visszaköltözhetnek szülőföldjükre, ám nem kellett sok idő hozzá, hogy rádöbbenjenek, tévedtek. A törökök a teljes körű invázió után hermetikusan lezárták a várost és Ciprus északi területét, ahol csakhamar kikiáltották szakadár, Ankara kivételével senki más által el nem ismert köztársaságukat. Az egykori üdülőközpont szögesdróttal elzárt, szigorúan őrzött katonai terület lett, amelyet az ENSZ tisztségviselőin és a török hadseregen kívül senki sem kereshetett fel.

A drákói szigor ellenére azonban jó pár katasztrófaturista mégiscsak átszökött a lassan szellemvárossá átvedlő egykori üdülőváros elhagyatott épületeibe és utcáira, hogy az utókornak valamilyen formában megörökíthessék a művészileg megfogható civilizációs rothadást és enyészetet. Fotóikon Csernobil sötét és lehangoló utóhatásai vagy Detroit szegénység sújtotta negyedei köszöntek vissza. 

Ezeknek a felvételeknek a többsége a sietve hátrahagyott otthonok napszítta bútoraikról és a belvárosi utcák felett kiteregetett, széltépte ruhákról szól. A merész fényképészek sok lakásban találtak vacsorához megterített asztalokat, tányérokon megpenészedett és megrohadt étkeket és italokat, ki nem kapcsolt tévékészülékeket, rádiókat, égő izzókat, valamint hátrahagyott gyermekjátékokat és telepakolt bőröndöket. Varószia lényegében ekkor lett egy napsütötte időkapszula. Az autókereskedések koszos üvegfelületei mögött még mindig az 1970-es évek legújabb autócsodái, például Peugeot 204 és 304, BMW 1600 Baur kabrió figyelték a nagy semmit vevőikre várva, a plázák és a ruhaboltok próbababáikon pedig az ekkor divatos napszítta ruhaköltemények lógnak és lógtak a mai napig. A bombák keltette légnyomás miatt a hotelek ablakai mind kitörtek, amelyeket azóta benőtte a gaz. Az üresen álló lakások vadjuhok, gekkók, siklók, sirályok és denevérek otthona lett. A strandolók és a napozók által használt türkizkék tengerpart teknősök kedvelt kotlóhelyévé alakult át. A nyugalom miatt itt ív a Mediterráneum nagy testű halainak egy része is. Az elmúlt csaknem öt évtized alatt a természet szép lassan visszahódította elvesztett területeit.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa először 1984-ben szólította fel Ankarát, hogy szüntesse meg a szunnita ciprióták és anatóliaiak betelepítését az elfoglalt területekre, ám az intésre ügyet sem vetettek. A törökök Észak-Ciprus etnikai összetételét radikálisan megváltoztatták. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége felügyelete mellett bár sokszor leült tárgyalni egymással a két ellentétes érdeket képviselő NATO-tagállam, ám a béketeremtő kísérletek rendszeresen kudarcot vallottak, már csak az ekkor felfedezett gazdag tengeri olaj- és földgázlelőhelyek miatt is.

Az Észak-Ciprusi Török Köztársaság miniszterelnöke, Ersin Tatar 2019. június 18-án jelentette be, hogy leltártanulmányt készítenek Varószia ingó- és ingatlanállományáról, hogy a várost ismét megnyithassák a turizmus előtt. A felmérés eredménye lesújtó volt. 

A felmérést követően bár a kevesebb költséggel járó munkák egy részét szinte azonnal elkezdték török hitelekből megvalósítani az észak-ciprusiak, ám Észak-Nicosiában még mindig nem döntötték el, hogy Varósziát a statikusok javaslata szerint teljesen lebontsák-e, vagy az Amerikában élő Vasia Markides görög hölgy alapította Famagusta Ecocity Mozgalom javaslatára ökovárossá alakítsák-e át.

A lassú politikai nyitás következményeként a török hadügyminisztérium tavaly novemberben jelentette be, hogy a lepukkant üdülőváros tengerpartjának másfél kilométeres szakaszát az észak-ciprusiak reggel 8-tól délután 5-ig egy meghatározott útvonalon gyalogosan és kerékpárral felkereshetik. A bátor turisták miatt itt fel is újították a vízvezetékrendszer egy kisebbik részét, amelyet Recep Tayyip Erdoğan török elnök jelenlétében tavaly októberben adtak át. Kinyílt pár strand és a tengerparti matinédiszkóként ismert Bamboo is. Étkezni egyelőre csak a Tiszti Klubban lehet.

A szellemváros részleges kinyitása már most több tucatnyi per elindítását idézte elő. Az egykori görög szállodatulajdonosok vagy teljes anyagi kárpótlást követelnek Ankarától egykori ingatlanjaik után, vagy a több évtizede parlagon pusztuló kulturális értékeiket szeretnék valamilyen formában visszakapni. Ez utóbbi óhajra jó példa a jelenleg 93 éves Avgerinos Nikitas ügye, aki azt akarja elérni, hogy a törökök adják neki vissza az Esporia Towers szálloda aljában működő egykori Perroquet nevű szórakozóhelyének falain kialakított domborműveket, amelyeket még a nemzetközi hírű Christophoros Savva görög kubista festő készített. A meztelen nőket és zenészeket ábrázoló műalkotással csak az a gond, hogy a szálloda 13 darab betonlapjába van bevésve, így nem mozdítható meg.