Az összedőlés határán Erdély legszebb tündérfalva és erődtemploma

Erdély egyik leghíresebb szellemfalva a Fogarasi-havasok lábánál festői környezetben megbújó Gerdály. A Fiatal bokor és a Menny-csúcs közrefogta völgyben megbújó falu első írásos említése 1302-ből származik. Az ekkor kiállított oklevél arról számol be, hogy a község vezetősége az egy évvel korábban tatárfogságba esett lakói kiváltása érdekében száz könnyű súlyú ezüstmárkát volt kénytelen kölcsönözni a szomszédos Brulya falu vezetésétől, ám mivel a hitelt visszafizetni már nem tudták, így kénytelenek voltak zálogba adni Mártonhegy, Újfalu és Földvár közötti földjeiket.

A vízkereszt utáni vasárnapon kelt adóslevelet récsei Literátus János fogarasi vicekapitány, nagyberívói Boér Konstantin fogarasi alkapitány, Rinel Bálint szentágotai bíró és Werner Jakab segesvári bíró írta alá. Ez a dokumentum azért Valle Ghertrude-ként említi még ekkor ezt a települést, mert a fenti szerződést a község Szent Gertrúd tiszteletére emelt római katolikus templomának plébániáján írták alá. 

A Szent Gertrúd-templomot többször is megerősítették a szászok. Nagyszeben anyagi hozzájárulásának köszönhetően 1520-ban már négy szögletes saroktoronnyal ékesített várfalat építettek köré. A sorozatos török és havasalföldi betörések miatt 1638 és 1639 között kétszer is felkereste az I. Rákóczi György fejedelem szolgálatában álló Haller Gábor főgenerális az erődtemplomot, aki egyébként a fogarasi várkastély és falainak felújítása miatt utazott erre. Ő adta parancsba Gerdály erősségének megerősítését is.

Bár a gótikus stílusú templomot 1816-ban életveszélyessé nyilvánították, pénzhiány matt csak 1850-ben tudták lebontani. Ekkor döntötte el a falu népe új templomuk felépítését is, amelyet viszonylag gyorsan, 1851 és 1858 között falaztak fel. Az új Isten házának egyszerű stukkómennyezetet alakítottak ki, szentélye félkör alakú apszissal zárul. Míg a barokk stílusú oltárt átmentették az előző templomból, addig az eredetileg Keresztényfalva evangélikus temploma számára épített értékes orgonát 1842-ben költöztették át ide. Az átépítés nemcsak az Isten házát védő várfalak átépítését jelentette, hanem a sarokbástyák megerősítését és gúlában végződő zsindellyel történő lefedését is. Ezeket a munkákat Joseph Angermann katonai mérnök tervei szerint végezték el még 1846-ban. A délnyugati tornyot szintén ekkor alakították át az erődtemplom új külső kapujának, ahová egy kétszemélyes őrszobát és egy terményraktárt is elhelyeztek.

Bár a megmaradt három középkori torony még dacol az idővel, ám többméteres hosszanti repedéseik már arasznyi szélesek. Ha idén is komoly lesz a tél keleti szomszédunknál, a statikusok szerint a bástyák és a kőfalak a következő nyarat már nem élik túl. A fagy és az eső miatt összedőlnek ezek a mívesen megmunkált monstrumok is, maguk alá temetve a település és Erdély szász és magyar múltját.

Bár a helyiek saját erőből többször is megpróbálták a műemlék többi részét megmenteni, ám önzetlen szándékuk elé gyakran gördített akadályt a román kommunista titkosszolgálat és a csőlátású bürokratikus államgépezet. A múltjukhoz ragaszkodó, ám ellehetetlenített szászok így inkább kihasználták azt a lehetőséget, hogy Nicolae Ceaușescu emberkereskedelemben érdekelt államapparátusa személyenként nyolcezer nyugatnémet márkáért eladja őket az NSZK-nak. Gerdály újabb népességfogyása az ottani rendszerváltás után kapott újabb lendületet, amikor a jobb élet reményében a falusiak többsége vagy a nagyvárosokba költözött, vagy Németországba emigrált.

Napjainkra a kontyolt tetejű, hatalmas fa- és kőkapukkal tagolt szép arányú lakóházak teljesen lakatlanok. Ablakaik mind kitörve, ajtajaik berúgva, tetőszerkezetük megroggyant. Az utcákat rég benőtte a fű és a gaz. Elvétve látni a házak tövében magok után kutató tyúkot és kakast. 

Nemcsak az erődtemplom és Torockó szépségéhez fogható lakóházak pusztulnak, hanem az 1871-ben átadott, hatalmas kőkapuval dekorált lelkészhivatal is. Szintén az összedőlés határán áll az archaikus szász építészeti jegyeket felvonultató dualizmuskori emeletes iskolaépület is, ahol 1890-ben Evangélikus Nőegylet, Önkéntes Tűzoltó Egylet, sőt 1911-től Mayer Henrik körjegyzőnek köszönhetően még egy Raiffeisen-féle Takarék- és Előleg Egylet is működött. Szintén csak bozótvágóval közelíthető meg a falu evangélikus temetője, ahol ma már csak nagy nehezen olvashatók ki az I. világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchiáért életüket adó gerdályiak névsora: Johann Tint, Theodor Potor, Michael Schuster, Georg Mantsch, Georg Schenker, Johann Schenker.

A pusztulásában is megkapó faluról és utolsó lakóiról 2002-ben készített többszörösen díjnyertes dokumentumfilmet Martin Nudow és Thomas Beckmann. Bár fénykarcolatuknak köszönhetően a szellemfalut sok német kereste fel ekkor, s próbáltak az idős lakókon segíteni, otthonaikat rendbe tenni, illetve egy-két házat megvásárolni, 

Mivel Bukarest a dák–római folyamatosság hangoztatása miatt a mai napig hadilábon áll a magyar, a szász, a székely, az örmény és a zsidó vonatkozású erdélyi műemlékek renováltatásával, így egy örökségvédelemért harcoló civil szervezet, az Ambulante pentru Monumente 2017-ben elkezdte a falu egyik ékét felújítani lelkes tagjai és támogatói segítségével. Ez az ingatlan a gerdályi románság számára 1795-ben átadott, Szent Miklósról elnevezett ortodox fatemplom volt, amelynek egyedi kialakítású bölcsőboltozatára 1890-ben kerültek fel az ortodoxia szentjeit ábrázoló freskók. A rekonstrukciót Ioan Ovidiu Abrudan művészettörténész, Cristina Dăneasă történész, valamint Maria Modi restaurátor vezette. Bár az állagmegóvással végeztek a fiatalok, a templom belső rekonstrukciójával csak jövő nyáron lesz kész a csapat. Ez örvendetes hírt azonban beárnyékolja, hogy a mesebeli község középkori erődtemploma és egykori lakóházai végstádiumban vannak.