Titkos alagutakat találtak a Corvin Áruház alatt

Max James Emden vállalkozása 1907-ben lett Európa legnagyobb kereskedelmi üzletlánca. A neves mecénásként, műgyűjtőként és filantrópként is ismert hamburgi üzletembernek ekkorra szinte már az összes német nagyvárosban volt bevásárlóközpontja. Ulrich Brömmling történész-újságíró szerint lényegében a textilkereskedéssel foglalkozó 

A több szintet átfogó hatalmas, jól besütött és tágas tereket, a mozgólépcsők és járdák használatát, illetve a vevőket különleges odafigyeléssel kiszolgáló személyzet alkalmazását. A londoni Harrods után a zsidó származású üzletemberé volt a kontinens második legnagyobb területű bevásárlóközpontja, a berlini KaDeWe is. Az Emden-cég az 1920-as évek elején döntötte el, hogy Németországon kívül is terjeszkedni fog. Az igazgatótanács döntése értelmében így csakhamar megépült a stockholmi és a budapesti üzletközpontjuk is.

Emden és társai a magyar fővárosban felépíteni kívánt áruházuk helyszínét nagyon hamar megtalálták. Adott volt a nagy forgalmú, 440 négyzetméteres Blaha Lujza tér, középpontjában a Ferdinand Fellner és Hermann Helmer bécsi építészek tervezte Népszínház épülete, illetve a tér délnyugati sarkában megbújó, kissé már rozoga, 500 férőhelyes Apolló mozi, amelynek a helyén kívánták felépíteni a németek az üzletközpontjukat. 

Hallod-e, Rozika, te?

Ez a fém- és faszerkezetes filmszínház azért érdemel meg pár mondatot, mert ez a teátrum volt Magyarország első, kimondottan filmvetítésekre felépített állandó mozija. Az Ungerleider Mór és Neumann József nagyvállalkozók 700 ezer koronából alapította Projectograph Mozgófénykép- és Gépgyár Rt. ráadásul nemcsak az ország első filmkereskedő cége volt, hanem az első filmgyártó vállalata is. Az Apollót 1906 végén avatták fel tulajdonosai, amely egy igen furcsa, kevert műfajú intézményként kezdte el működését.

Míg a rövid, néhány perces szkeccsfilmek külső helyszíneit vászonra vetítették, addig a belső jeleneteket színpadon játszották, élőben. A mozi-orfeum törzsgárdája állandó tagja volt Kabos Gyula és Gózon Gyula. Innen startolt el a karrierje Harsányi Zsolt színigazgatónak és Vincze Zsigmond zeneszerzőnek is.

A mozit 1907-ben azért szerelték fel erkélyekkel, mert a Habsburgok „magyar ágának” képviselői, így József, Frigyes és Jenő herceg, valamint Auguszta és Izabella hercegnők állandó vendégei voltak az intézménynek.

Roboz Imre irányítása alatt az Apollót 1915-ben alakították át Skutetzky Sándor tervei szerint. Ez a ráncfelvarrás nemcsak a színpadot és a nézőteret, hanem a teátrum homlokzatát is jelentősen érintette. A hivatalosan ekkortól Apolló Kabaré néven futó társulatnak ekkor lett állandó szerzője Karinthy Frigyes és Móricz Zsigmond is. A színházként is működő objektum azonban nem élt hosszú életet. Az épületet 1922-ben vette meg a Max James Emden und Söhne cég.

A pesti lányka pláza Max papa számlagyára

Az Emden-konzorcium – a korábbi tapasztalataik szerint – 1924-ben kezdte el az Apolló mozi helyén 2 millió aranykorona értékben felépíteni négyemeletes nagyáruházukat. A Corvin Áruház keresztnevet kapó bevásárlóközpontot Reiss Zoltán tervei alapján építették meg. A homlokzat és a belső terek szobrait, domborműveit Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid szobrászok tervezték.

A pláza díszes lámpáit az Astra csillárgyár gyártotta le. Az 1926. március 1-jén átadott épületben nemcsak divatáruházat, ruha- és fehérneműket árusító osztályokat, cipő- és vasedényboltokat, szőnyegáruházat, vasúti menetjegyirodát, hanem egy vendéglőt, kávéházat és egy fényképészeti stúdiót is kialakítottak. A tulajdonosok és főleg Lewin Miksa igazgató a palotaszerű épületben hetente divatbemutatókat és képzőművészeti kiállításokat is rendezett. A vásárlókat délutánonként szalonzenével is szórakoztatták. 

A budapesti Emden-áruházban – a németországi társintézményekhez hasonlóan – különleges gonddal fogadták és kezelték a leendő vásárlókat. Ha a vevőkre nem pontosan passzolt a kiválasztott ruha, akkor azt a külön emiatt alkalmazott 60 varrónő egyike szabta át egyedivé. Az is mindennapos jelenség volt, hogy az áruház prospektusa alapján kiválasztott ruhaneműt nem a plázában, hanem a vevő lakásán alakították át a megrendelő igényei szerint. Német minta alapján a budapesti „leányintézetben” szintén gondoltak az átlagosnál magasabb bérezésű alkalmazottakra is. A 700 munkavállaló közül, akinek gyermeke volt, annak csemetéjére külön vállalati bölcsődében vigyáztak az áruház negyedik emeletén.

Verjed Emdent, mélyen metszed zsebben

Max James Emden a származása miatt 1937-ben kénytelen volt árun alul eladni egész áruházláncát a náciknak. Ekkor lett a Harmadik Birodalom tulajdona a híres műgyűjteménye is, amely olyan jeles művészek festményeiből állt, mint

Az anyagi kifosztás hatására Max egészsége annyira megrendült, hogy három évvel később elhunyt svájci birtokán. Fia, Hans Erich Emden – aki a Gestapo börtönét még megjárta – egy hamis haiti útlevéllel még „időben” el tudott menekülni Chilébe.

A Corvin a szovjet ostromgyűrű bezáródásakor, 1944 karácsonyán zárt be. A háború folytán az épület bár kiégett, a pláza viszonylag kevés sérüléssel vészelte át a budapesti harcokat. 

Az újjáépítés után az Állami Áruházak csoport tagjaként, néhány évig Budapest Nagyáruház néven működött. A 1956-os forradalom és szabadságharcban az épületet súlyos károk érték. Tíz évvel később az Országos Áruházi Vállalat üzemeltetésében az állam 35 millió forintból felújíttatta az áruházat. Batka István terve szerint ekkor helyezték fel a homlokzatra a luxalonnak vagy lux-flexnek nevezett, sokat vitatott alumíniumborítást is, és ekkor tűnt el a korábbi 33 darab nagy méretű kirakat jelentős része is. A bevásárlóközpont a rendszerváltásig Centrum Corvin Áruház néven folytatta tevékenységét, amelynek híres szlogenje, a „minden szinten szinte minden” a neves rímhányó, Romhányi József fejéből pattant ki. 

Korom és rongyom

A 17 ezer négyzetméteres üzletházat 2017-ben vásárolta meg a Corvin Áruház Ingatlanfejlesztő Kft., hogy az egykor szebb napokat látott műemlékbe újra életet lehelhessen. A cégvezetés először szépen megvárta, hogy lejárjanak a korábban megkötött bérleti szerződések, és az épülettömbből kiköltözzön a MÜSZI, a két romkocsma, amelyek közül az egyik a Blaha Lujza térre néző 600 négyzetméteres tetőteraszt is birtokolta, a török kebabosok, a kínai ruhaboltosok, az arab pénzváltók és végül 2022-ben a Spar.

Az épület megújhodásának első nyitánya az volt, amikor 51 év után, 2018 májusában lekerült a homlokzatról az alumíniumborítás, s bár kopottan és koszosan, de ismét eredeti arcát mutatta meg a fővárosiaknak az áruház. A műemlékvédelem árgus tekintete mellett ekkor készítette el az M-Teampannon Építész és Mérnöki Iroda az üzletház külső homlokzatának terveit, 

Az áruház homlokzatát egykor megkoronázó négy kariatida azért nem kerül vissza, mert nem maradtak fenn róluk eredeti tervrajzok és megfelelő felbontású fényképek. Amikor a cég vezetőjének, Balogh Olivérnek felvetettem, hogy rosszabb felbontású fotók alapján is sikeresen rekonstruáltak már szobrokat – többek között az Andrássy úti Haggenmacher-palota puttóit –, akkor az ingatlanfejlesztő széttárta karjait, hogy sajnos a műemlékvédelem sem talált jó minőségű fotókat és megnyugtató megoldást.

Szintén nem faragják ki újra azokat a medvéket meglovagló fiúkat ábrázoló szobrokat sem, amelyek egykor a mai Márkus Emília utca felé néző megtört oldalhomlokzat emeleti párkánymagasságában álltak. A műkőből készült figurák korhű visszaállításra azért nincs mód, mert az M2 építésekor ebben a beugróban alakították ki a metró egyik kültéri szellőzőjét, amelynek a BKV szolgalmi joga és a tetemes költséggel járó áthelyezés miatt most nincs mód. Itt az a kompromisszum született, hogy oldalhomlokzat ritmikáját továbbvezetve úgy takarják le az 1966-ban kialakított szellőzőt, hogy mérete a külső szemlélőnek egyrészt ne tűnjön fel, másrészt pedig a közlekedési vállalat éves tűzvédelmi gyakorlata során az alagútból kifújt füst, korom és por minél messzebb kerülhessen a falsíktól.

Picivel jobb a helyzet a belső terek rekonstrukciójánál, ahol a Kádár-korszak gányolásait próbálják Orning Olivér építész tervei alapján eltüntetni. Bár senki sem számított rá, de szerencsésen megmaradt a díszudvart befedő kétrétegnyi üvegtéglából kirakott nyeregtető, amelyet csak azért nem vettek eddig észre, mert alulról álmennyezet, felülről pedig vastagon lekent kátrány, sitt és kosz takarta. A vízzáróságukat rég elvesztett üvegtégláknak csak az alsó rétegét helyezik vissza, a többi darabot kiállítják. Szintén információ- és tervhiány miatt nem kerülnek vissza a gipszdíszeknek a döntő része és a vertikális kialakítású hengeres bronzcsillárok. Csak a mennyezetek szélein futó, műkőből egykor kiöntött kagyló- és csigavonal-díszítések, illetve az egykori felülvilágítókat keretező növényi motívumok kerülnek visszaállításra.

Az egyik ilyen elfalazott járat az egykori húspult mögül indult kelet felé, végig a Somogyi Béla utca alatt, amelynek a vége az egykori Sajtóház alagsorába torkollott. Feltehetően ezt a járatot 1951-ben alakították ki a Lapkiadó és Hírlapkiadó Vállalat megbízása alapján, Lux László tervei szerint. A járat funkciója az lehetett, hogy az ekkor még csak a Népszabadságnak és a Szabad Nép szerkesztőségének helyet adó épület alagsorában működő Szikra nyomdába  minden gond és feltűnés nélkül átszállíthassák az áruház alatti raktárból a több száz kilós papírtekercseket, amelyeket síneken közlekedő targoncákkal mozgattak meg. Az alagút ma már csonka, zsákutcaszerű. A Sajtóház 2005-ös bontása során az új tulajdonos, az ABLON lefalaztatta a rájuk eső rész kijáratát, hogy az épület helyére felépített Europeum üzletközpont nyugati alapfalát ennek a helyén zsaluzhassák ki.

A másik betemetett járatot az áruház délnyugati sarkában találták meg. Ez az egykor rámpaszerűen süllyedő alagút a Stáhly utca szélességében futott dél felé, a vége a 15-ös számú bérház pincéjében végződött. Balogh Olivér szerint ez a járat a Corvin építésekor készülhetett, célja az volt, hogy a vidékről verbuvált építőipari munkások a munkaterületet kikerülve minden gond nélkül bejuthassanak az építkezésre. Az ingatlanfejlesztő úgy látja, hogy a Jelinek Ferenc építette, 1904-ben átadott bérház ekkoriban munkásszállásként működhetett, bár ennek ellentmond, hogy Fodor Gyula építész a ház összes lakásához fürdő- és cselédszobákat is kialakíttatott, amelynek a használatát egy kubikos nehezen gazdálkodhatta volna ki. A pontos válasz még várat magára, a betemetett alagút meglétének ténye azonban biztos.

Az egykori Corvin Áruház irodaházként folytatja majd „pályafutását”. A magas belmagasságú, izgalmas tereket valószínűleg „fiatalos” cégek fogják majd kibérelni. A tárgyalások legalábbis ebbe az irányba mutatnak. A műemlék belső látványáról azonban nem kell lemondaniuk a budapestieknek. Kisebb alapterületen ugyan, de ismételten megnyitja majd kapuit a földszinten a Spar, a földszinten pedig ismételten kávéházak, kereskedelmi egységek és egy fitneszterem költözik majd be. Magasabb szolgáltatási minőségben újra látogatható lesz az emeleti terasz is, ahová egy skybar-jellegű bisztrót kívánnak kialakítani. Az ingatlanfejlesztő cég azt is tervezi, hogy valamilyen formában megjelenítteti az egykori Apolló mozi és Michael Curtiz filmrendező szellemi és tárgyi örökségét is. A Corvin 2023 tavaszán nyit ki.