Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Budapest ki nem mondott főterét sikerült kiszabadítani az autók fogságábólViszonylag nagy hullámokat generált az a tavaly októberben megjelent cikkünk, amelyben egy független szakértői csoport több bizonyíték felmutatása után kijelentette, hogy
a második honalapítónak tartott IV. Béla király és családjának helyt adó elveszett esztergomi Boldogságos Szűz-bazilika romjait nem a Bottyán János utcai ferences Szent Anna-templom környékén kell keresni, hanem attól egy kőhajításnyival távolabb, a Jókai utca páratlan oldalának magánházai alatt.
A H. Tóth Tibor nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa; Máhr Géza mélyépítő mérnök-geodéta; Lombár Izabella irodalmár-kultúrtörténész; Balogh Krisztián és Gombkötő Csaba középiskolai tanár, illetve a ferences közösség sok, neve ideiglenes elhallgatását kérő, igen magas tudományos fokozattal rendelkező prominens tagja alkotta kutatócsoport legfőbb érvei a következő elemekből áll:
Ami a kutatócsoport szerint érdekes, hogy a mai Szent Anna-templom szentélye azért egyezik meg szinte teljesen a középkori, kősziklán álló, 12,64 méter hosszú Szent Jakab-kápolna tájolásával, mert annak alapfalaira épült. Szent Jakab ünnepét a Gergely-naptár szerint július 25-én tartják, amit csak egy nap választ el Szent Anna ünnepétől. Pont ennek a minimális, egynapnyi, azaz 1,4 foknyi eltérésnek köszönhető, hogy a középkori szentély „napba nézése” és a jelenlegi apszis kelet–nyugati hossztengelye csaknem azonos.
Persze a török dúlást követően a Pozsonyból Esztergomba visszatérő, főleg német ajkú mariánusok nagyon jól tudták, hogy nem az eredeti bazilikájukat kapták vissza báró Franz Kuckländer várparancsnoktól, hanem egy másik templom, a Szent Jakab-kápolna romjait, amelynek tényét 1703-ban Csatáry Athanáz ferences gvárdián is beismert rendi beszámolójában. Ám nem volt mit tenni, ekkor még az osztrák kétfejű sas volt az úr a török félholdtól visszafoglalt, szebb napokat látott kizsigerelt országrészben.
A független kutatócsapat időközben több írásos bizonyítékot is talált, hogy miért nem lehet azonos a barokk korban épült a Szent Anna-templom alapja a IV. Béla magyar király, felesége, a bizánci császár lánya, Laszkarisz Mária és legkisebb közös fiúgyermekük, Béla herceg holttestét is magába foglaló, XIII. században épült Segítő Szűz-bazilikával, amely Antonio Bonfini és Luke Wadding történetírók, IX. Bonifác pápa 1400-as bullája, valamint a Krey-féle térkép szerint is gigantikus méreteivel méltó versenytársa volt a Várhegyen egykor elterülő, Szép-templomnak is hívott egykori Szent Adalbert-székesegyházzal. A királyi város központjában álló nagytemplomnak a méretei azonosak lehetettek a mai Hild József-féle kupolás bazilika helyén álló kéttornyú főtemplommal, amelynek hossza 75 méter, szélessége 30 méter, tornyának magassága pedig 70-80 méter volt. Dselalsade Mustafa török történetíró 1543-ban így jellemezte a jeles Árpád-házi uralkodó nyughelyét befogadó, a Kis-Duna-ághoz közeli katedrálist:
Ennek a földöntúli ékességnek bámulatra méltó falai színes márványból, ablakai aranyos üvegből valók, fülkéi és szögletei márványból vannak kifaragva, továbbá csodálatos képekkel, festményekkel és aranyozott bálványokkal van ékesítve, egyszóval ördögtől lakott bálvány-templom.
Az egykori királyi város az Árok utcától a Széchenyi térig, azaz délről észak felé haladva folyami homokos, üledékes talajra épült, amely árvíz és belvíz idején hamar elmocsarasodott, elláposodott. Ezt a geológiai állapotot jól ismerték a középkorban is, ezért is hívott Esztergomba IV. Béla itáliai és francia építőmestereket.
Ahol a külhoni mesterek nem találtak stabil kőaljzatot, ott a velencei Szent Márk-katedrális felépítéséhez hasonlóan cölöpökre építették fel Esztergom kisebb-nagyobb méretű templomait, szám szerint 38 darabot.
A geofizikai adottságok miatt a Segítő Szűz-bazilika is cölöpökre épült. A fennmaradt korabeli dokumentumok szerint a külföldi pallérok olyan jól végezték a dolgukat, hogy a lápos talaj ellenére a Boldogságos Szűz-bazilika sohasem süllyedt meg vagy repedt meg. Az Istennek emelt építmény mindig csak ostromok során pusztult el. Ez az építőmesteri tudás azonban sajnos a barokk korszakra elveszett. A jó képességű tervezők messze elkerülték a pénzszűkében fuldokló Magyar Királyságot, a korabeli püspök jellemzése alapján ide mindig csak a „másodvonalbeli építészek jöttek tehetségtelenségüket eladni”, azok is kevesen.
A független kutatócsoport szerint a mai Szent Anna-templom főhajója helyén sohasem volt középkori építmény. Szerintük ha itt állt volna a királysírt is rejtő, a velencei mesterek jófajta alapozásával megépített bazilika, akkor annak cölöpökön nyugvó alépítménye miatt nem süllyedne mai napig a ráépített Szent Anna-templom. Máhr Géza mélyépítő mérnök számításai szerint az 1703-tól 1716-ig tartó építkezés során az építőmunkások 15-20 méter mélységig verték le itt a 20 centiméter átmérőjű vörösfenyő/tölgyfa cölöpöket. A ferences templom alépítményét nagyjából 400-600 darab 6-8 méter hosszú gerenda tarthatja. Bár a szám soknak tűnik, statikailag sajnos mégis kevésnek bizonyult.
A hódoltság után a városba visszatérő ferencesek, annak is a német szellemiséget képviselő mariánusok 1718-ban keltezett Protocollum című rendi irata kerek perec kijelentette, hogy a mocsaras talaj miatt az újonnan épült, ekkor még egyenes záródású szentéllyel rendelkező főhajó pár év alatt annyira megdőlt és megrepedt, hogy nemcsak a frissen elkészült Schram Lukács bajor építész-festőművész freskói pusztultak el teljesen, hanem további statikai megerősítések hiányában félő volt, hogy az egész újonnan épült templom összedől.
Az esetleges tragédia elkerülése miatt a barátok 1745-ben nemcsak teljesen újraboltoztatták az egész főhajót, hanem több támpillérrel is megerősítették építményüket.
Ahogy elkészültek munkálatokkal, a barátok 1754 és 1757 között megépítették templomuk új szentélyét, amelynek alapjait a 12,64 méter hosszú, középkori Szent Jakab-kápolna alkotta. Mivel ennek a félhold előtti uralom előtt épült Isten házának az alapozása 4,5 méter mélyen egy kősziklára épült, így értelemszerűen itt nem kellett cölöpöket verniük a földbe.
A főhajó süllyedése azóta sem állt meg. Szinte mindegyik évszázadban újra kellett boltozni a szentélyt és a főhajót. A rendi iratok, Villányi Szaniszló bencés történész 1891-es, Virágh Rajmund ferences gvárdián 1927-es, illetve dr. Pálinkás László régész-művészettörténész 1937-es tanulmányai szerint
a Szent Anna-templom nagyjából 50 évente minden beltéri festményt, freskót és szekkót ledob magáról, így ma már nemcsak Schram Lukács díszítőfestései nem láthatók a boltozat alatt, hanem az 1857-ben elkészült, Schubert Jakab prágai festőművész által készített alkotások sem. Ezek a falfestmények teljesen megsemmisültek.
Gombkötőék szerint ez is azt bizonyítja, hogy a Szent Anna-templom nem az egykori Segítő Szűz-bazilika helyére épült, hiszen akkor az itáliai mesteremberek tudása, a római hagyományokat követő cölöpözés miatt nem süllyedne rendületlenül a barátok főhajója. Jó példa erre a korábban már említett XI. században épült velencei Szent Márk-katedrális esete, ami annak ellenére áll még ma is, nem süllyed, nem repedezik a boltozata, hogy szintén cölöpökre épült, és az Adria szinte minden évben térdmagasságig elönti. Ezer év elteltével csak a harangtornya, a Campanile dőlt össze egyszer, 1902-ben.
A független kutatócsoport azt is kizárja, hogy az elveszett Segítő Szűz-bazilika a mai ferences rendház alatt húzódna, hiszen érvelésük szerint IV. Sándor pápa 1261-es keltezésű, kisasszony kezdetű bullája fejvesztés terhe mellett egyértelműen kijelentette, hogy 300 kannányi (kb. 30 méter) távolságra nem épülhet fel egymás mellé két latin rítusú templom a keresztény világban.
A „IV. Béla és az elveszett Segítő Szűz temploma hollétét kereső független kutatócsoport” egyik magas beosztású, neve ideiglenes elhallgatását kérő politikusa tavaly ősszel magánemberként terjesztette elő a tudományos alapossággal megalapozott, szakmai érvekkel és dokumentumokkal alátámasztott, a kutatást új irányba terelő dokumentumokat a miniszterelnöknek, aki a grémium érveléseinek hatására egy héttel később – talán pont a bizonyítékok hatására – megajándékozta a Budapestre érkező Ferenc pápát IV. Béla király 1250. november 11-én keltezett, IV. Ince pápának írt levelének másolatával.
A szimbolikus gesztus mellett gyakorlatiasabb lépéseket is tett a kormányzat. L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgatója ez év márciusában felállított egy pallérozott elmékből álló 8 tagú kutatócsoportot, akiknek neveit – az MNM kérésére – egyelőre nem publikálhatom a kutatás korai szakaszára való tekintettel.
A csapat ez év március végén már neki is látott új feladatának. A régészek végigradarozták a Szent Anna-templom és a rendház gazdasági épületei közötti szűk területet, illetve a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium udvarát. Bár két évvel ezelőtt ennek az udvarnak a nyugati oldalán, egy cirka 1800 négyzetméteres területen Kocsis Anitáék már megtaláltak egy padlószint nélküli ispotályként vagy zarándokházként hasznosított épület romjait, illetve egy Árpád-kori út maradványait, ám az akkori feltárás akkor csak az udvar nyugati, Kossuth Lajos utca felé eső területére korlátozódhatott. A mostani kutatás már az egész iskolaudvart felöleli, az eredmények 1-2 hét múlva lesznek nyilvánosak.
A kutatás azonban nem áll meg itt. A következő lépcsőben a régészek nemcsak a ferences kolostor udvarát, a Bottyán János és a IV. Béla utcákat fogják majd végigradarozni, hanem a Szent Anna-templommal szemközti plébánia, illetve a jelenleg szellemházként vegetáló Sándor-palota udvarát és pincéjét is. A roncsolásmentes vizsgálattal egy időben a régészek elküldték a Jókai utca háztulajdonosoknak jogászok által megfogalmazott kérésüket is, hogy engedjék majd be őket otthonaikba radarozni.
A tervek szerint a csoport így hamarosan bejuthat a Jókai utca 7. szám alatti, az egykori Harcsa kocsma mögötti pinceszakaszba is,
amelyet 1920-as évek elején azért falaztak le, mert a tulajdonos és segédei egy nagy méretű márványlap elmozdítása során egy hatalmas üreget találtak a pince alatt, amelyben nemcsak emberi csontokat, hanem több, vörös színű márványkoporsót is felfedezni véltek, amely akár a szentély elől 1532 körül a barátok kriptájába áthelyezett királysír is lehetett.
A mostani régészeti kutatás így perdöntő erejű lesz, egy szakmai vita vége, ami feltehetőleg végleg pontot tesz az elveszett Segítő Szűz-bazilika és IV. Béla sírja hollétére. A feltárások elindulásával párhuzamosan az ásatásokról és eredményeiről dokumentumfilm is készül, amelynek rendezői feladatait jómagam fogom levezényelni.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon