Ez már az Új Világrend? Szabadkőműves vagy templomos bazilika lesz a veszprémi székesegyházból?

Mivel 2023-ban Európa kulturális fővárosa Veszprém és a Balaton térsége lesz, 39 milliárd forint állami támogatással az érsekség felújíttatja a várnegyed 18 egyházi épületét. A kivitelezési munkálatokat öt építőipari céggel végezteti el a főegyházmegye. 

A tervek szerint így nemcsak a liturgikus, az egyházkormányzati és a pasztorális funkciók fognak pár éven belül megújulni, hanem több új turisztikai gócpontot is kialakítanak. Ez utóbbi komplexumokban nemcsak időszakos és állandó kiállításokkal, restaurátori műhelyekkel, kőtárral, múzeumpedagógiai foglalkoztatókkal várják majd az érdeklődőket, de a modern kor igényei szerint felújított érseki levéltárral-könyvtárral, egy kincstári és egy börtönmúzeummal, médiaközponttal, sőt, még egy zarándokok fogadására alkalmas szállodával is.

A veszprémi várnegyed valóban több mint 300 éve nem látott megújhodás előtt áll, ám a kivitelezési tervek nem mindenkinek nyerték el a tetszését. 

A dr. Udvardy György veszprémi érsek és az egyházmegye alkalmazásában tevékenykedő Vörös Tamás DLA főépítész ugyanis úgy szeretné a középkori eredetű alapokon nyugvó, ám valójában 1907 és 1910 között neoromán és neogótikus stílusban átépített bazilikát renováltatni, hogy

Amikor a fal adja a másikat

Az érsek és a főépítész döntése azért is meglepő, mert a műemlék székesegyház több olyan értékes részlettel is rendelkezik, amelyek megóvandók lennének. A megyeszékhely főtemplomának terveit a budai Mátyás-templom felújításában és az Üllői úti Örökimádás-templom megtervezését is lebonyolító Aigner Sándor építész készítette. A díszítőfestéseket az a 

Ha a most 55 milliárd forintért teljesen felújított Andrássy úti dalcsarnokban látható alkotásait megőrzendőnek találták a szakértők, akkor a hasonló technikai bravúrral megfestett veszprémi műveit (Árpád-házi szentek, Nagy Szent Gergely, Nepomuki Szent János, Hippói Szent Ágostont, a négy evangélista és az Istenarcú bárány) miért akarják eltüntetni?

Udvardy György veszprémi érsek és Vörös Tamás főépítész minimalizálási elképzelései azonban itt nem érnek véget. Szándékuk szerint hamarosan eltűnik a dómból Pesky József 1839-ben, Steiner Rudolf 1912-ben, Megyesi Schwarz Antal 1930-ban átadott oltárképei is, akárcsak Seenger Béla kőfaragó és Keszler János kőszobrászok posztamensei, Strofinszky József és Reiszer Elek aranyozásai munkái, Waltherr Gida üvegművész és

amelyek Szent Mihályt, Szent Istvánt, Szent Margitot, Boldog Ilonát, Gizella királynét, Szent Józsefet, Szent Gellértet, a Nemzet Áldozati Bárányának Bölcsőjét és a magyar királynék veszprémi koronázótemplomát ábrázolják.

Varga Tamás főépítész hasonlóan vélekedik. Az érsekség alkalmazottja úgy látja, hogy az 1974-es felújításkor teljesen amatőr és kontár módon, nagyon pontatlanul festették át Szirmai Antal alkotásait, amit csak most vett észre a munkálatokhoz leszerződtetett közel negyven építész, művészettörténész és restaurátor, 

Vörös szerint a vitát kiváltó fehér festés arra szolgál, hogy egyfajta letisztultság mellett megóvja a rétegek alatti festést, amit idővel és még több felderítő munka után el lehet majd távolítani és talán vissza lehet állítani vagy rekonstruálni eredeti küllemében (generációk múlva – a szerk.). A főépítész szerint az ólomüveg ablakoknál hasonló a helyzet. A műalkotásokat egyenként megvizsgálva jól látható, hogy egymástól nagyon eltérő stílust képviselnek. Az alkotások sem stílusukban, sem minőségükben nem alkotnak szerves egységet, ezért döntöttek úgy, hogy fehér üvegablakokkal helyettesítik majd őket.

Amikor a farok csóválja a kutyát

Növeli a problémákat, hogy dr. Udvardy György érsek és csapata eleinte nem vagy nem kellő körültekintéssel tájékoztatta a helybelieket nagyszabású terveikről. A hívők szinte csak az építési munkálatok megkezdésekor szembesültek a drasztikus átalakítások nagyságáról. Ráadásul a közpénzből vegetáló egyházmegye láthatóan még ezek után is struccpolitikát folytatott. Kezdetben nemcsak az alapvető tájékoztatási kötelezettségeiknek nem tettek eleget, hanem a hátuk közepére kívánták a lakossági párbeszédet is. Egyszerűen nem akartak társadalmi konszenzust nyitni a katedrális átépítésének miértjeiről, annak vélt vagy valós szükségességéről. Terveiket annak függvényében tekintették zsinórmértéknek, hogy a főtemplom jelenlegi fizikai állapotáról jelenleg nekik vannak a legfrissebb információik, azaz az állítólagos Bölcsek Köve náluk van.

A párbeszédhiány, az értékrombolás és a sunnyogás miatt a felháborodott hívek jelentős része védegyletet alapított, majd arra kényszerültek, hogy a veszprémi Gizella-napokon és a csíksomlyói búcsún, ahol többek között dr. Udvardy György érsek is felszólalt, olyan zászlókkal vonuljanak fel, amelyek a székesegyház eltávolított ólomüveg ablakait szimbolizálták.

A hívőkből álló csoport azonban nem adta fel. Szent Mihály Védegylet néven egyre több olyan petícióban kritizálták a templom átalakításának terveit, és követelték a székesegyház átépítésének leállítását, amelyet nem vett jó néven az egyházmegye vezetése. A tiltakozók egyik alapítója, a korábban már említett vitéz Kohár Kolos szerint

hirtelen olyan hatalmi arroganciával találták szembe magunkat, amivel nem tudtak mit kezdeni.

A veszprémi római katolikusok harcához azonban csakhamar csatlakozott az ország szinte összes jelentős építészmérnöke és műemlékvédője, sőt az ICOMOS (Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa) is, akik

Udvardy érsek szerint ez az egész társulás, főleg az ő kinyilatkoztatásaik, nyilatkozataik mind-mind csak az ő személye ellen irányulnak, azok semmi másról nem szólnak.

A hit védelmezői, átalakítói vagy megrontói?

Érdemes megemlíteni, hogy a veszprémi bazilika átépítése nemcsak építészeti és műemlékvédelmi kérdés, hanem hitéleti is. A hatályos Kánonjog 392. paragrafusa ugyanis kimondja, hogy

A püspök [és az érsek] kiemelt feladata Isten és a szentek kultikus tiszteletének biztosítása. (…) A szakrális vagy vallásos művészet alá van rendelve a katolikus hitnek. Célja a hit megerősítése, láthatóvá tétele.

Sokak szerint ezt az egyházjogi parancsot szegte meg dr. Udvardy György érsek. Amikor a Védegylet és a vehemens helyi katolikusok nyomására csaknem félévnyi késéssel az egyházmegye idén június 23-án kénytelen volt meghívni a sajtót a kételyek eloszlatására, 

A vár felújításánál nincsen semmilyen titok, hiszen egyházmegyénk jelmondata is az, hogy: Őseink hite a jövő reménysége

felkiáltással – ahová az Indexet sem hívták meg –, akkor a főpásztor már úgy fogalmazott a háttérbeszélgetésen, hogy a XXI. század turisztikai elvárásai, illetve az „új liturgikus funkció” kialakítása miatt van szükség az átalakításra. Ez utóbbi funkcióváltás, a néhai Mindszenty József hercegprímás, volt veszprémi megyés püspök és Bódi Mária Magdolna vértanú esetleges boldoggá avatásakor a dóm oldalsó részeit úgy alakítanák át, hogy az ereklyéket méltó módon tudják majd elhelyezni.

A publikussá vált látványképek miatt „törvénytelen liturgikus tevékenysége” miatt 2020-ban felfüggesztett Simon Gábor pap azonban a fentiek ellenére úgy látja, hogy 

Bár az eddig publikussá vált látványképeken nem látszódnak gnosztikus, hermetikus és okkult jelek, a hívők nagy része mégis elgondolkodtatónak tartja, hogy a bazilika egyik plébánosa az a Nagy Károly, aki az 1945-ben Portugáliában újralapított Jeruzsálemi Templomos Lovagrend magyarországi főpriorjaként több évtizedig az eretnekség vádjával 1314-ben kivégzett Jacques de Moley utolsó nagymester szellemi örökségének feltámasztásában serénykedett.

Megkeresésünkre Nagy Károly nevetve tagadta a vádakat. Elmondása szerint ő már három évvel ezelőtt feloszlatta 1990-ben megalapított lovagrendjét, a székesegyház átalakításához semmi köze, azt teljes egészében az érsekség irányítja és felügyeli. Válaszától függetlenül azonban a templomosok egy másik ága, a II. János Pál pápa 1989-ben engedélyezett magyar preceptória szépen él és virul, amelynek olyan illusztris tagjai vannak, mint dr. Gyulay Endre volt szeged–csanádi megyés püspök, dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyés püspök, illetve Dékány Sixtus egykori zirci apát.

Az érsekség válaszol

A tisztán látás érdekében szerettük volna megtudni az egyházmegye, az érsek és a főépítész válaszát is az eddig megjelent kritikákkal kapcsolatban. Helyettük a kommunikációban már pallérozottabb, a veszprémi Várnegyed-beruházás kommunikációs partnere, a Salt Communications válaszolt dr. Vörös Nóra személyében:

A veszprémi székesegyház átépítése sok építész és művészettörténész szerint aggályos.

A veszprémi Szent Mihály-székesegyház nem kerül átépítésre, szándék szerint fel lesz újítva, illetve a belső, liturgikus tere lesz megújítva. Történeti távlatban a székesegyház a román, gótikus, barokk kort követően lett neoromán stílusban átépítve – ezekben az időszakokban architektúrájában is jelentősen átalakult mind a tömege, mind az építészeti karaktere. Jelenleg a 2010-ben megkezdett rekonstrukciót folytatjuk.

Ezzel együtt fontos kiemelni azt a festő-restaurátori kutatásokkal igazolható tényt, hogy 1974-ben mind a külső, mind a belső tekintetében jelentősen módosították a székesegyház látható megjelenését. Külső tekintetében lekerült a homlokzati vakolatról a kváderezés, a belsőben pedig egy teljes átfestés és belsőépítészeti átalakítást történt úgy, hogy az építéskori, 1907–1910 között készült kifestés nagyrészt eltűnt, megsemmisült. Az 1974-es kifestés egy hiánygazdasági környezetben, valószínűleg erős kényszerek között készült – művészeti, építészeti értéke messze elmarad egy katedrális rangjától.

Összegezhető úgy is, hogy amit ma látunk, nem az eredeti belső architektúra. Érdemes figyelembe venni a székesegyház épületének műszaki állapotát is, hiszen a faldiagnosztikai és laboratóriumi vizsgálatok több mint 50 minta kétharmadán igazoltak kritikus szintet elérő nedvesség- (csapadékvíz-) tartalmat vagy agresszív sóképződés nyomát. Ezek – szakszerű kezelés nélkül – rövid időn belül az épület elemein, illetve a benne lévő tárgyakon súlyos degradációt eredményezhetnek.

Igaza van-e Simon Gábor papnak, aki azt állítja, hogy a templom szabadkőműves szentély lesz?

Simon Gábor a papi tevékenység gyakorlásától eltiltott, büntetés alatt álló pap. Mindemellett a fentiekből világosan látszik, hogy a jelzett érdeklődő messze nincs tisztában azzal, hogy milyen műszaki és technikai helyzet jellemzi az érintett épületet, valamint hogy milyen szükségszerű beavatkozási lépések álltak elő. A beruházás során minden feltett érdemi kérdésre érdemi válasz érkezik. A projekt indításától számítva majd száz szakmai, sajtó- és közösségi megkeresésre készült válasz, illetve visszajelzés.

A templom egyik plébánosa Nagy Károly egykori templomos lovagrendi főpior. Bár szervezetét három évvel ezelőtt felszámolta, sokak szerint valamilyen Dan Brown-féle Da Vinci-kódos átalakítás mégis tetten érthető majd. Erre utalhat sokak szerint, hogy az érsek megszegte a Kánonjog 392. paragrafusát is. 

Az egyházi rendelkezések szerint a szent liturgiával, a liturgikus tér kialakításával kapcsolatban – amelyek természetesen összhangban állnak az országos törvényekkel – egy székesegyház alakítása ügyében a mindenkori főpásztor jogosult döntéseket hozni. Ő pedig úgy tudja képviselni a krisztusi tanítást, ha a keresztény közösség számára – a hit megtartásához és megerősítéséhez, valamint az abban való növekedéshez – a lehető legmegfelelőbb körülményeket alakítja ki.

Így van ez most is. A műszaki-művészeti adottságokat és körülményeket áttekintve a főpásztor kiegyensúlyozott és az egyház életét meghatározó biztonságos döntést hozott meg. Ezzel együtt a Vár-projekt az összes örökségvédelmi, építési engedéllyel rendelkezik, minden szakmai és hatósági egyeztetés megtörtént. Természetesen a korábban elzárt területek megnyitása, valamint a közönség számára átadott jelentős méretű külső és belső terek a jövő generációinak lelki és kulturális fejlődését hivatottak szolgálni.

A fehérre meszelt falak, az oltárok nélkülözése leginkább a kálvinistákra jellemző. Eszerint az érsekség átjátssza majd a római katolikus templomot a reformátusoknak?

A falak az építéskori kifestés eredeti alapszínében – törtfehér, kőszínben – fognak megjelenni. Ez a felületképzés a korábbiak megóvására készített védőréteg, amely a későbbi rekonstrukciók lehetőségét fenntartja, és eltávolítható lesz, egyúttal méltó módon emeli ki a székesegyház rangját és architekturális terét. A székesegyház ezeréves történetét végigkísérte az a nagyon is emberi és szép folyamat, ami a veszteségek és megújulások mentén az élő hit jelenlétét minden időben karakteresen képviselte. Úgy a tatár és török dúlás idején, tűzvészek és romlások során, mint a megújulásokkal jellemzett örömteli időszakokban. Így van ez ma is – a székesegyház megújul.

Sokan problémásnak tartják a helyi védelem alatt álló üvegablakok eltávolítását is. Mi lesz a sorsuk?

Sokan valójában nincsenek tisztában az üvegablakok történetének alakulásával és sorsával. Az eredeti ablakokat és az építéskori üvegművészeti alkotások finom rendszerét kell tekinteni – ezek meghatározó módon egészítették ki a székesegyház belsőépítészeti térrendszerét. Az átmeneti és részleges megoldások – amiket most is látni lehet – ezt jelentősen gyengítették. Ettől függetlenül minden tárgyi értékű elem megőrzésre kerül. A cél világosan egy magas minőségű, egységes tér kialakítása – úgy, ahogy egy katedrális rangjához méltó.

Miért nincs társadalmi konszenzus a felújítás kapcsán? Miért nem tájékoztatják a híveket?

A székesegyház esetén az előbbiek értelmében könnyen értelmezhető a kérdés. A többi 17 épületnél meg sem fogalmazódott ez az igény. Még ha közösségi ház vagy tér kialakításánál értelmezhető lenne is a társadalmi konszenzus, 35 ezer épített négyzetméteren elképesztő mennyiségű műszaki paraméterrel körvonalazva lehetetlen. Olyan mennyiségű információt és adatot kell feldolgozni, hogy még a kipróbált szakmai résztvevőknek is életre szóló kihívás ezen a projekten dolgozni.

Amiben a társadalmi konszenzus értelmezhető, az az elérendő cél, úgymint: a veszprémi várnegyed épületeit meg kell újítani, lehetőség szerint közösségi funkciókat, együttes használatot kell kialakítani, a kertek és a szabad terek nyitottságát biztosítani kell, egyetemes és akadálymentes módon kell a legtöbb terület elérését megvalósítani, a történeti értékeket tovább kell őrizni, valamint a városi-táji karaktert erősítő kiegészítéseket kell építeni. Ezek mindegyike biztosított, a program és a megvalósítás organikus és elválaszthatatlan része.

A terveket miért kellett a szerzői jogra hivatkozva titkosítani? Közpénzből a közösségnek készülő épületekről beszélünk.

Minden szerződés tartalmaz szokásosan titoktartási pontot, ebben nincs rendkívüli. A teljes terület tervezése és kivitelezése több száz (akár több ezer) szakember munkájának eredménye lesz. Olyan szintű együttműködés szükséges ezen a téren, ami egyedülálló, és kiemelt megelőlegezett bizalmat is feltételez minden résztvevőtől. Leegyszerűsítve: a szakmai partnerek olyan anyagokat adnak át egymásnak, ami több évtizedes, felhalmozott tudásukat képviseli, a jó értelembe vett szakmai know-how legjava. Ennek védelme közös érdek. Ezzel együtt az eddig példa nélküli projektorganizáció mellett is – párhuzamos előkészítés-kutatás-tervezés-kivitelezés – a meghatározó mérföldköveinél, ami a közönség számára átadható, azt a projektszervezet kommunikálni szándékozik. Ennek megfelelően történt az elmúlt héten széles körű sajtó-háttérbeszélgetés és egy szakmai szintű egyeztetés is.

Elkérhetjük az újabb terveket, vagy az addig megjelenteket használhatjuk?

A fentiekből adódóan a tervek folyamatosan alakulnak. Jelenleg is kiterjesztett kutatást végzünk, amint újabb terv publikálhatóvá válik, megosztjuk az érdemben együttműködő felületeken. Ennél mélyebb, részletekbe menő információk közlése egyeztetett interjúkészítés, esetleg szakcikk megjelentetése mellett lehetséges. Az új kutatási eredmények szakmai publikálásra kerülnek.