Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Eladó a Nobel-díjas tudós egykori újszegedi villájaAz öreg Lord Aberdeen 1848 februárjában úgy adta el Albert hercegnek a szóban forgó kastélyt bútorokkal és személyzettel együtt, hogy Viktória királynő férje az adásvétel előtt nem látta az ingatlant. A királyi pár 1848. szeptember 8-án érkezett meg a XV. századi kastélyba, amelyet Viktória kicsinek, de csinosnak talált. Albertnek azonban nem a ház, hanem a dombos skót táj tetszett meg. Állítólag szülőföldjére, Thüringiára emlékeztette.
Hamar bebizonyosodott, hogy a ház túl kicsi kettőjüknek. A királyi udvar 1848-ban kérte fel a John és William Smith építészpárost, hogy tervezzenek a birtokra egy új kastélyt, többtucatnyi nyaralót, villát, hangulatos parasztházat és gazdasági épületet. Az erdők, kertek és birtoképületek fejlesztésére James Beattie tájkertészt, valamint James Giles festőművészt kérte fel az udvar.
A tényleges adásvételt 1852 júniusában kötötték meg a felek.
A vételárat 32 ezer fontban határozták meg. Ez tavalyi árakon 3,6 millió font, azaz picivel több mint másfél milliárd forintnak felelne meg.
Albert még ez év őszén megvette a szomszédos Birkhall birtokot, és bérbe vette a kőhajításnyira arrébb álló Abergeldie-kastélyt is.
A ma látható, részben Albert herceg által tervezett neogótikus stílusú kastély alapkövét Viktória királynő helyezte el 1853. szeptember 28-án a bejárat nyugati falának lábazatában.
Az új kastély a régitől körülbelül kilencven méterre épült, és 1856-ra lett kész. Ezt követően a régi, Aberdeen-féle épületet lebontották.
A kastély fő építőanyaga a birtokon bányászott gránit volt. 1857 őszére elkészült az Isambard Kingdom Brune építész tervezte új híd is a Dee folyó felett, amely összeköti Crathie-t és Balmoralt.
A királyi pár felföldi életritmusa nagyon hamar kialakult. Albert sok időt töltött szarvasok, őzek, fajdkakakasok és vaddisznók vadászatával, Viktória pedig akár négyórás sétákat is megtett a környék dombjain. Életvitelük jobban hasonlított a köznemesekéhez, mintsem az uralkodókéhoz. Jól jellemzi ezt a tényt, hogy a királyi pár a gazdálkodást mesterfokon űzte skóciai birtokán.
első jövedelmező vállalkozásukat 1861-ben indították el, amely történetesen egy tehenészet és egy tejipari tangazdaság volt. Persze a vállalkozó kedvű famíliának azóta már van lótenyésztéssel foglalkozó cége és szeszfőzdéje is, amelynek 12 és 15 éves skót whiskyjeit Royal Lochnagar néven lehet kapni a boltokban.
A kastély mellett napjainkban több mint 150 kisebb-nagyobb méretű nyaraló található a 260 négyzetkilométeres, hatvanmillió fontra értékelt birtokon, amelyekből hat ingatlan ki is bérelhető. Ezekben a teljesen összkomfortos házakban nemcsak brit állampolgárok, hanem külföldi turisták is megszállhatnak. Ebből a célból az udvar még egy turisztikai vállalkozást is elindított.
Bár a turisták meglátogathatják, ám már nem szállhatnak meg a hét hálószobával rendelkező, családias hangulatú Craigowan Lodge nevű villában, amely nagyon sokáig II. Miklós néhai orosz cár dédunokaöccsének, Mihály hercegnek volt a szállása, majd 1981-ben Károly és Diana ideiglenes otthona. A másik említésre méltó épület az 1715-ben épült, Birkhall nevű vadászház, amely a walesi herceg víkendházaként működik.
A turisták között a legnépszerűbb desztinációs helyszín a Garbh Allt Shiel, amely arról nevezetes, hogy gyakran osont ide ki a személyzet árgus tekintete elől Viktória királynő a férjével, hogy kettesben lehessenek.
Amikor Albert herceg 1861-ben elhunyt, Viktória királynő nagyon közel került a birtokon dolgozó John Brown nevű istállófiúhoz.
Esetleges párkapcsolatukról akkor indultak be a pletykák, amikor egy nap együtt utaztak és tértek be ebbe a kis házba, ahol két éjszakát is együtt töltöttek. Történhetett valami illegális? Senki sem tudja, ám kapcsolatukról 1997-ben Judi Dench főszereplésével készült egy díjnyertes film is, amelynek címe Mrs. Brown.
A többnapos kirándulásra készülők másik népszerű szálláshelye a nyolc személy elszállásolására alkalmas Connachat Cottage, amely a kastélytól körülbelül három mérföldre nyugatra, a Dee folyó közelében lelhető fel. A nyaraló egész évben használható, eltekintve attól a pár hónaptól, amikor az uralkodó szintén a birtokon pihen.
Annak ellenére, hogy II. Erzsébet imádta Balmoral szabadságát, az itteni lovaglást, a Range Rover vezetését, a család többsége és a politikusok rühellték ezt a skót neogótikus stílusú palotát. Diana hercegnő szerint az épület a
a sivárság, a végzet és a komorság szimbóluma volt.
A szívek hercegnője persze azért is volt frusztrált, mert nászútjuk alatt Károly a szerelem helyett inkább a festészettel foglalkozott. Diana bosszúból meg is semmisítette újdonsült férje egyik frissen készült akvarelljét.
Tony Blair miniszterelnök úgy jellemezte a helyszínt, hogy ez a
vidéki erőd bár hangulatában érdekfeszítő, ám mégis inkább a szürreális és a teljesen fura élénkség különös kombinációja.
Az egykori kormányfő visszaemlékezéseiben borzalommal számolt be a Fülöp herceg keverte,
rakétaüzemanyag-ízű koktélokról
és a többnyire szénné égetett grillezett ételekről. Tony Blair azon lepődött meg a legjobban, amikor a királynő az étkezés után maga szedte le a koszos tányérokat az asztalról, és jó háziasszonyként akkurátusan nekilátott elmosogatni.
Margaret Thatcher miniszterelnök, aki egyenesen
purgatóriumnak
minősítette a helyszínt, hasonló esetről számolt be. A praktikusan gondolkodó Vaslady karácsonykor a királynő mosogatási szenvedélye miatt két pár gumikesztyűvel meg is ajándékozta Erzsébetet. A Whitehall egyik tisztviselője elmondása alapján egyébként
Thatcher szintén annyira utálta Balmoralt, hogy egyszeri ittlétekor azt tervezte, hogy az utolsó nap reggel 6 órakor fog titokban elmenekülni a palotából, mert
a királynő nem engedte meg neki, hogy az ötórai teázás előtt elmenjen.
Mivel az év bizonyos időszakaiban a balmorali birtok nyitva áll a nagyközönség előtt, egy csapat amerikai turista véletlenül találkozott a parkban a tweedbe öltözött Erzsébettel. Megállították, és beszélgetni kezdtek vele, de hamar kiderült, hogy a tengerentúliaknak fogalmuk sincs, kivel állnak szemben.
Találkozott már a királynővel?
Kérdezték.
Nem
– válaszolta Erzsébet, majd a védőfelügyelőjére mutatott.
De van neki!
A 11 hálószobával felszerelt kastély belülről egy minden kényelemmel ellátott, nagyméretű, de hagyományos berendezésű otthon. A fogadószalon nem sokat változott az évtizedek során. A terem végében egy bogáncscsempés márványkandallót alakítottak ki, amelyen két Viktória-korabeli fehér figurás gyertyatartót helyeztek el.
Az elektromos tűzrakóhely felett egy nagyméretű, aranyozott kerettel körbefogott tükör, mellette pedig egy-egy festmény látható. A képek közül a jobb oldali az érdekesebb. Ez a Sir Edwin Landseer pingálta kép azt a pillanatot ragadja meg, amikor a lovon ülő Viktória királynőt személyes kísérője és közeli bizalmasa, John Brown vezeti az istállók felé.
A szoba közepét két darab, egymással szemben felállított kanapé foglalja el. Ezeket a fakózöld színű szövettel bevont ülőalkalmatosságokat hagyományos szegélyléccel látták el. A kastély többi helyiségétől eltérően ezt a helyiséget Royal Tartan szőnyegekkel fedték le. A páfránymintás székek és tapéták a fényképek tanúbizonyossága alapján negyven éve ugyanazok.
Az épület egyik éke a könyvtárszoba, ahol körülbelül ötvenezer könyvet és kéziratot őriznek.
A könyvek nagy többsége Sir William Fraser, az ókori skót történelem, paleográfia és genealógia jelentős szakértőjének munkáit tartalmazzák.
A fényképfelvételek alapján ezekhez a díszes kötésű művekhez az elmúlt évtizedekben szintén nem nyúltak hozzá egyszer sem, lapjaikat nem forgatták soha.
A könyvek lényegében csak dekorációs és porfogó funkciót töltenek be. A könyvtárszoba közepét egy, a hetvenes évek óta használt íróasztal foglalja el egy nagy vörös bőrszék társaságában. A könyvtárban szintén egy elektromos konvekciós fűtőtestet helyeztek el kandallónak álcázva. Itt látható a királynő Samsung típusú televíziója is, amelyen őfelsége mindig megnézte kedvenc műsorát, a Doctor Who, azaz a Ki, vagy doki? című brit sci-fi-sorozatot.
Az angolszász sajtó mindig nagy derültséggel számolt be a bálterem szarufái között kolóniát alapító közönséges törpedenevérek befogásáról.
A rengeteg bélsárt termelő bőregereket eleinte a királynő próbálta befogni lepkehálójával, ám idős korában ezt a fáradságos műveletet inkább átadta inasainak.
A gondos befogás után az alkalmazottaknak mindig kötelességük volt a természetben szabadon engedni a védett emlősöket, ám Erzsébet parancsára a kastély tetőtéri ablakait mindig nyitva kellett hagyniuk, hogy a repülő emlősök visszatérhessenek élőhelyükre, és havonta újra megismételhessék befogásuk ceremóniáját.
Adam Helliker királyi szerkesztő a Fabulous Digital című lapnak úgy nyilatkozott, hogy
a királynő ezeket a „vadászatokat” mindig egy vicces show-nak fogta fel, ahol úgy lehetett buzdítani és irányítani az ügyetlenkedő személyzetet, hogy őfelsége a szíve mélyén mindig a gyors mozgású rovarevőknek szurkolt.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon