Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Budapest ki nem mondott főterét sikerült kiszabadítani az autók fogságábólA Rajna–Vesztfáliai Erőmű (RWE) igazgatósága 1951-ben döntötte el, hogy az NSZK legnagyobb, Kölntől nyugatra elterülő, 1836 négyzetkilométer nagyságú lignitmezejét az utolsó szénrögig ki fogja bányászni. A cégvezetés első körben két helyszínen kezdte el a külszíni fejtést, amelyeknek a Frechen és az ironikus Zukunft-West nevet adták. Mivel ezen a két bányamezőn ekkor még hét, illetve hat falu virágzott, így értelemszerűen először ezeket a településeket tüntették el a föld színéről. Ez a pusztítási folyamat ma már olyan szinten tart, hogy
az energetikai vállalat további hét bányakatlanban és tizennégy bányabokorban folytat vagy folytatott külszíni kitermelést, amelyek eddig 51 falu teljes megsemmisítését eredményezték. A tervek szerint 2045-ig további kilenc községet fog a multinacionális cégóriás felszámolni, beszántani és szénporral behinteni.
A néhai Nicolae Ceausescu román diktátor által elrendelt faluromboláshoz hasonló pusztítást az RWE eddig azért tudta zökkenőmentesen lebonyolítani, mert 1951-től a német tartományi, 1982-től pedig már a szövetségi bányászati jog is egyértelműen kimondja, hogy a nyersanyagellátás biztosítása elsőbbséget élvez a közjó egyéb érdekeivel szemben. Ez a passzus olyan erős a jogrendszerükben, hogy esetleges perek esetén az Alkotmánybíróság mindig a cégóriás mellé áll.
A probléma gyökere azonban nem ennél a kettő jogszabálynál keresendő. Bár minden technikai lehetőség adott volt,
a vállalat pár esettől eltekintve sohasem akarta a kiszemelt bányamezőkön fellelhető műemlékeket, templomokat, várakat, kastélyokat, emlékműveket és temetőket megmenteni vagy áthelyezni. Az értékmentésnek ezt a módját ugyanis túl költségesnek tartotta az esseni cég.
Az igazgatóság megelégedett a lakosság elszállításával, részleges anyagi kárpótlásával, csereingatlanok felajánlásával, valamint a Redaktions Netzwerk Deutschland nevű német lap szerint egyes műemlékvédők és régészek alkalmi megvesztegetésével és megajándékozásával. A nyájas és negédes korrupciónak köszönhetően így nemcsak a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás szenvedett és szenved el mai napig komoly károkat, hanem az épített környezet is. A rajnai táj arculatának megváltozása, a természet- és épületrombolás azért nem érdekelt senkit sem, mert minden törvényesen, az Észak-Rajna–Vesztfália tartomány, Bonn, majd Berlin politikai áldásával és beleegyezésével történt, az alkotmány pajzsa mögé bújva.
A frecheni és a ville/berrenrathi szénfeldolgozó üzemek, valamint a goldenbergi hőerőmű 1952-es felépítése miatt az RWE először a 73 lakossal rendelkező Aldenrath községet dózeroltatta le. Ekkor semmisítették meg teljesen a falu romjaiban is méltóságos római kori vízvezetékrendszerét és négy III. századól származó sírját. A szakhatóság azt is közönyösen nézte végig, amikor a Harmadik Birodalom regnálása idején részlegesen megbontott Andreas de Aldenrode lovag XIII. században emelt, majd többszörösen átalakított várkastélyát szintén a földdel tették egyenlővé.
A szakmai grémium csak akkor szólalt fel először, amikor az 1714-ben átadott Schallmauer-kastély csákányozásának kezdtek neki a munkások. Picivel hangosabbra sikerült fellépésüknek köszönhetően a családi házra hasonlító kastély megmenekült, amely jelenleg a magyar származású dr. Helmut Thoma osztrák médiamenedzser otthona. Az üzletember két ok miatt nevezetes. Az egyik, hogy merész programdöntései miatt lett a luxemburgi–német RTL televízió Európa legsikeresebb és legjövedelmezőbb csatornája, a másik, hogy
sírrablóként 2010-ben részt vett a szíriai Palmüra ókori lelőhely kisebb méretű műtárgyainak kiásásában és ellopásában, amelyeket állítólag ebben a házában őriz.
Ennek a bányagödörnek a másik elpusztított jelentős települése Bottenbroich falva volt. A takaros község legfőbb ékének a középkori premontrei apátság számított, amelynek kezelési jogát 1222-ben adta oda Gottfried von Münstereifel prépost a ciszterci rendnek. E szerzetesek készítették el 1420-ban azt a Fájdalmas Istenszülőt ábrázoló táblaképet, amelynek állítólagos gyógyító hatalma miatt a falu hamar az európai Mária-kultusz egyik központja lett. A Von Hemmersbach család támogatásával a település új templomát 1484-ben szenteltek fel.
Annak ellenére, hogy a község középkori műemlékei sikeresen átvészelték a történelem viharait, főleg a II. világháborút, a külszíni bánya kialakítása miatt az egész falut 1953-ban beszántották kolostorostul és templomostul. A lakosságot az ekkor alapított Neu-Bottenbroichba költöztették át. Míg a gótikus stílusú pietát Grefrath kortárs templomába, addig a kolostor értékes könyvtárának maradványait, köztük néhány középkori kéziratot a darmstadti egyetemi könyvtárba szállították át.
Míg a szegényeknek, azaz termőföld és templom nélkülieknek tartott Habbelrath, Mödrath és Grefrath falvak lakói örömmel vették, hogy az RWE pár kilométerrel arrébb új és modern házakat és templomokat építtetett fel nekik, addig ennek a cselekedetnek már nem igazán vigadtak Berrenrath és Boisdorf lakói. Míg az előbbiek neogótikus templomukat siratták, addig az utóbbiak a XVI. században emelt kastélyukat.
Ezt a vizesárokkal körbeölelt kastélyegyüttest 1548-ban kapta meg hűbérurától Wilhelm Scheiffarth von Merode lovag. A gótikus és barokk elemekben bővelkedő udvarházat a községgel együtt 1975-ben bontották le.
Persze a német műemlékvédelem ismét nem szólalt fel.
A szakhatóság még azt sem próbálta elérni, hogy az épületet darabjaira szétszedve máshol állítsák fel. A frecheni bánya 1986-ban merült ki teljesen. Az innen kitermelt 334 millió tonna lignitet az RWE elégette a közeli goldenbergi hőerőművében. Ennek köszönhetően nem fázott és éhezett Köln és Észak-Rajna–Vesztfália tartomány lakossága csaknem 35 évig. A hatalmas méretű tájsebet persze azóta rekultiválták.
Hasonló sors jutott osztályrészül a Zukunft-West nevű bányamező településeinek is. Itt hat községet pusztítottak el 1977-ig. Ennek az egykor 2925 ember lakta zónának a legnagyobb kulturális vesztesége Lürken és Laurenzberg gótikus stílusú várkastélyainak nyom nélküli elbontása volt.
a két kastély Hiába élte túl a tucatnyi gótikus, reneszánsz és barokk stílusú tagozatával, boltívével és ajtókeretével a különféle háborúkat, utcai harcokat és bombázásokat, a kotrógépek harapásai ellen már nem tudtak védekezni.
Valamilyen ok folytán azonban itt a rajnai Állami Műemlékvédelmi Hivatal munkatársai kivételesen kimentek a területre három ásatási szelvényt megnyitni. A szakemberek ekkor találták meg egy római villa maradványait, illetve egy földhalomvár romjait. Langweilernél egy neolit kori települést tártak fel a hivatalból eljáró kincskeresők.
A szigorú korlátok közé szorított német műemlékvédelem, ha akart, azért tudott csatát nyerni a bányászok ellen. Ilyen nevezetes győzelemnek számított Langendorf országos jelentőségű műemlékének megmentése. Bruch von Hausen lovag gótikus stílusú várkastélyának délnyugati falszakaszát és nyolcszögletű hagymakupolával befedett háromemeletes kaputornyát itt ugyanis úgy mentették meg 1976 májusában, hogy
az eredeti állapotához hasonlóan újjáépítették Aachen külvárosában.
A Zukunft-West külszíni bánya 1987-ben merült ki. Az RWE 530 millió tonna lignitet termelt ki innen, amelyet már a közeli Weisweiler erőműben égettek el. A bányászat végeztével a területből egy százhektáros szabadidős és rekreációs központot hoztak létre, amelynek éke a 46 méter mély Blausteinsee tó lett.
Németország egyre fokozódó energiaéhsége miatt az RWE a következő évtizedben is újabb és újabb külszíni bányákat nyitott meg a Rajna völgyében. A Fortuna-Garsdorf és a Bergheim elnevezésű lignitbányákat 1958 és 1962 között kezdték el kiásni. A multicég beosztottai Itt hét községet pusztítottak el a műemlékeikkel együtt. Ilyen kíméletlenül felszámolt kulturális emléknek számított a több német legendában, eposzban és középkori dalban is megénekelt Von Holtrop lovag 1196-ban emelt kővára, amelynek leghíresebb tulajdonosának az a
Johann von Reuschenberg zu Overbach császári ezredes számított, aki rettenTHetetlen erejének köszönhetően 1598-ban részt vett a törökök védte győr sikeres, majd Buda sikertelen ostromában.
Ezt az impozáns erősséget 1727-ben építették át barokk stílusú kastéllyá. A vaskos tornyokkal tagolt erősség bontása előtt Wilhelm Piepers régész munkaadóját megkerülve saját pénzéből gyorsan feltárta a területet, hogy az itt talált értékes leleteket legalább ő mentse meg.
Szintén az enyészeté lett a bergheimi külszíni bánya kialakítása miatt Fortuna városa és annak központjában 1648-ban átadott betlehemi ferences kolostor is. Ez a rendház fénykorában évente húsz-harmincezer zarándokot fogadott a csodálatos gyógyításairól ismert Mária kegyképe miatt. Az egykori történelmi épület hűlt helyére egy irgalmatlan nagy méretű, ám kialakításában primitív fémkereszt emlékeztet.
Szintén az 1960-as évek elején nyitotta meg az RWE a 66 négyzetkilométer nagyságú Garzweiler I. és a 48 négyzetkilométeres Garzweiler II. nevű külszíni bányáit. A két területről eddig 30 ezer embert telepítettek ki, de az esseni cég további 12 ezer fő elszállítását tervezi. Az energiaéhség miatt ezen a két bányamezőn eddig 20 falut számoltak fel, de 2030-ig további hat (Lützerath, Keyenberg, Kuckum, Westrich, Berverath, Holzweiler) községet kívánnak még megsemmisíteni.
Persze nem árulunk el újdonságot, hogy az itt található műemlékek megmentése érdekében vagy legalább a környék részleges régészeti feltárásában ismételten nem sokat tett és tehetett a gúzsba kötött Észak-Rajna–vesztfáliai műemlékvédelem, hiszen, mint fentebb említettük, a német bányászati jog paragrafusai és rendelkezései sokkal erősebbek, mint az agyonkorlátozott örökségvédelmi törvény passzusai.
Súlyosítja a helyi műemlékvédelmisek problémáit, hogy értékmentő munkájukra évről évre egyre kevesebb pénzt adott a tartomány, amelynek kifizetését a 2022-ben elfogadott új műemléki törvény simlisen és trükkösen át is hárított a még jobban alulfinanszírozott önkormányzatok egyik legfőbb feladatának.
A jogfosztottságnak, nemzeti közönynek és a pénzhiánynak köszönhetően pusztult el nyom nélkül az 1484-ben emelt, a Jeruzsálemi Szent Sír lovagrend üzemeltette reisdorfi Szent Leonhard kolostor is, ahonnan csak a névadó fából készült szobrát mentették ki.
az Állami Műemlékvédelmi Hivatal gúzsba kötésének és hallgatag igazgatóságának nemtörődömsége miatt robbantották fel 1972-ben az impozáns méretű, a művészettörténészek szerint vesztfália legszebb ingatlanjának tartott Harff-kastélyt is.
Az épületegyüttes gótikus stílusú kaputornyát és a hozzá tartozó Szent Cecília várkápolnát 1886-ban bővítették ki és alakították át romantikus stílusúvá. Persze az expozíció nemcsak az August Carl Lange építész tervezte épületet törölte el a föld színéről, hanem a szélrózsa minden irányába kifutó középkori alagutakat és a gazdasági épületeket is. A 15 hektáros angol tájkertet már exkavátorokkal tüntette el az energetikai cég.
A héthektáros Kaster-tó kialakítása érdekében 1968-ban bontották le Peter Stump farmer szülőházát is, akit a korabeli igazságszolgáltatás szerint legalább 16 gyilkosságot, nemi erőszakot, kannibalizmust és vérfertőzést követett el 25 év alatt vérfarkas alakjában. Az ördög cimborájának tartott, fekete mágiával is foglalkozó epprathi gazdálkodót 1589. október 31-én végezték ki. Stumpot először kerékbe törték, majd vörösen izzó fogókkal tépték le csontjairól a húst.
A kínzás második felében egyenként levágták a férfi karjait és lábait, majd a végén lefejezték. A maradványokat egy máglyán égették el. Lányának, aki a vád szerint egy gyermeket is szült apjának, amelyet Stump állítólag két hónapos korában felfalt, végig kellett néznie apja kálváriáját. Csak ezek után kezdték el az ő tortúráját. Először megkorbácsolták, majd megfojtották a lányt, akinek élettelen testét szintén elégették. A vérfarkas emlékére egy hétállomásos tematikus túraútvonalat alakított ki.
Érdemes megemlékezni a garzweileri bányamező nevét adó település 1989-ben lebontott neogótikus templomáról is. A Szent Pongrác-plébániatemplomot 1858 és 1860 között építették fel Friedrich von Schmidt tervei szerint. A bécsi építőmester személye és tevékenysége azért kedves a magyar műemlékvédelemnek, mert az ő elképzelései szerint nyerte el mai formáját a kölni dóm, a bécsi városháza, a Stephanskirche, a zágrábi székesegyház,
a pécsi katedrális, a lébényi Szent Jakab-templom, valamint a budapesti Vörösmarty utca 9. szám alatti Layer-bérház is.
A 2017-ben lebontott Borscheich sokak szerint a környék legszebb faluja volt. A folyamatos kritika és pénziány ellenére itt a régészek már végre alaposan feltárták a környéket, főleg az 1296-ban emelt Paland-udvarház környékén kutakodtak, amelynek lebontása után meg is találták az egykori kastély külső falgyűrűjét és XIII. századból származó lakótornyát. Szintén a csákányok martaléka lett a falu 1907-ben átadott, Szent Mártonnak szentelt temploma is. A jó állapotú Isten házának hivatalos megszentségtelenítése után Hans-Willi Schulte plébános egy tucatnyi téglát kivésett a homlokzati főfalból, amelyeket az utolsó istentisztelet után szétosztott a kitelepítésre váró hívek között.
A szomszédos Immerath városában kiemelt, országos műemléknek számító Szent Lambert történelmi katedrális két évvel ezelőtti lebontása volt az első olyan eset, amelyről több mint 70 év után végre beszámolt, vagy be mert számolni a német sajtó. Az 1890-ben átadott, lenyűgöző méretű, kéttornyú székesegyház tornyába belemaró kotrógép látványa tényleg beleégett az emberek retinájába.
A komoly médiavisszhang miatt sok laikus gondolta ekkor, hogy a többi rajnai falu talán megmenekülhet a bányászati armageddontól. tévedtek.
A régió sokadik templomának lebontása persze nemcsak a német ipar krónikus energiaéhségének, illetve a berlini kormányzat orosz gáztól való függőségének mindenároni felszámolásának köszönhető. Van itt egy ritkán szóba hozott probléma is. A nyugati kereszténység térvesztésével, a lakosság elöregedésével, valamint az ateizmus és az iszlám előretörésével csak az elmúlt húsz évben Aachen egyházmegyében 96 templomot, kápolnát és dómot kellett lebontani hívők hiányában. Ebből a vesztfáliai merítésből 37 pápista templomot profanizáltak, azaz hivatalosan szentségtelenítettek meg eddig. A meghagyott egykori Istent tisztelő helyeket irodaházként, lakóházként, kávézóként, mászófalként, napközis otthonként vagy szíriai menekülttáborként hasznosították újra az emberek.
A lakosság, a klíma- és a műemlékvédők most Lützerath falucskát szeretnék megmenteni. A rohamrendőrökkel szembeni, csaknem egy hétig tartó, vízágyús, gumibotos, Molotov-koktélos összecsapás-sorozatok miatt a település most a pusztítás elleni harc origója lett. A tegnapi rendőrségi kiürítésig több ezren költöztek a faluba, hogy kiéljék dühüket a tervezett kilakoltatások miatt. Az aktivisták falusi sétákat szerveztek, evangélikus istentiszteleteket tartottak, sőt még az AnnenMayKantereit rockbanda is fellépett, hogy kifejezze szolidaritását az aktivistákkal. Lützerath nemcsak a tiltakozás jelképe lett, hanem egy több évtizedes pusztulás szimbóluma is. A helyszínt meglátogató, majd rabomobillal elszállított híres svéd éghajlatvédelmi aktivista, Greta Thunberg ennek tükrében úgy fogalmazott, hogy
Lützerath sorsa és a bánya bővítése már Németországon túlmutató probléma.
A tüntetések ellenére az RWE röhög a markába. Míg a tüntetők Lützerath határában néznek farkasszemet a rohamrendőrökkel, addig az energetikai cég munkagépei már szépen felsorakoztak Kerpen-Manheim határában. Ez az 1989-ben megnyitott hambachi lignitmező szélén fellelhető városka onnan lehet sokaknak ismert, hogy itt született a Formula–1 hétszeres világbajnoka, Michael Schumacher és öccse, Ralf Schumacher autóversenyző. Családi házuk közvetlen közelében még fellelhető az a legendás gokartpálya, ahol a két pilóta megtette első köreit. 1995. augusztus 1-jén szintén ennek a településnek a községházájában tartották meg Schumi és felesége, Corinna Betsch polgári esküvőjét. A helyi temetőben nyugszik a testvérek édesanyja, Elisabeth Schumacher is.
Az energetikai cég tervei szerint Manheimet 2024-ben fogják ledózerolni. nemcsak a kultúrház, a templom, Schumacherék szülői háza lesz hamarosan az enyészeté, hanem a temető is, amelynek halottait anyagi okok miatt egyelőre nem akarja exhumálni a profitorientált cég.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon