Izgalmas Da Vinci-kód rajzolódott ki IV. Béla esztergomi sírja körül

Béláim az Úrban!

Tavaly augusztus 26-án adtunk hírt arról, hogy a Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport a IV. Béla Kegyeleti Bizottság levéltári kutatásai, illetve Máhr Géza mélyépítő mérnök, geodéta számításai alapján megtalálta Esztergomban a második honalapító és családja sírját rejtő Segítő Szűz-bazilika romjait.

Egyed Zoltán akkori elmondása szerint a korabeli dokumentumok és újkori beszámolók tükrében először képátfedés útján azonosították a tekintélyes kiterjedésű objektumot. Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy a korabeli hadmérnöki látképeket, metszeteket először torzításmentesen rávetítették az amerikai Maxar Technologies és a francia CNES űrügynökség multispektrális műholdfelvételeire, majd már ismert és azonosított georeferálási pontokkal kapcsolták össze őket.

Esztergom esetében ezek a rögzített pontok a régészetileg már feltárt Lőrinc- és Budai kapu, illetve a város déli városfalárkának a nyomvonala volt. Bár a független csoport több korabeli metszetet is rávetített az Engine API speciális térinformatikai szoftverével a műholdképekre, a kutatók leginkább Wilhelm Peter Zimmermann 1595-ben készült rézkarcát vették zsinórmértéknek. Ezt az ábrázolást azért választották, mert

Mivel a műholdas képeken kirajzolódó földrajzi környezet még több száz év távlatából is pontosan igazolta a látképek hitelességét, a korábban már megtalált, illetve a még fel nem tárt tereptárgyak létezését, második lépésként következett a föld alatti anomáliák feltérképezése; ez szintén sikerrel zárult.

Béláim a mélyben – A rátótiak rátolták, az esztergomiak ráépítették

Mindenki meglepetésére Egyed és csapata nem egy, hanem rögtön két templomot is talált a Jókai és a Deák Ferenc utca között. Az első ilyen egykori Isten háza a Jókai utca 7.-es és 9.-es számú ház alatt bújik meg, amelynek kelet felé néző apszisa elér a járda alatt az úttest széléig. A kegyeleti bizottság kutatói szerint ez az építmény a Boldogasszonyról elnevezett kápolna lehet, amely a Bottyán János utcai Szent Anna ferences templom tengelyéhez képest 13,4 fokos szögben van elforgatva délnyugati irányba, és az Úr 1237. esztendejének augusztus 15-i Nagyboldogasszony napjához lett keletelve.

Ez a templomocska azért is nevezetes, mert a föléje épített, ismeretlen múltú és legrégebbi, 7-es számú, copf stílusú lakóház udvarán Harcsa Dániel csizmadiamester és segédei egy kisebb márványlap elmozdítása során 1921 körül felfedeztek egy föld alatti csarnokot, amelynek közepén három, vörösmárványból készült koporsó volt elhelyezve. A sírok díszes kidolgozottsága miatt a család ezeket a tárgyi relikviákat IV. Béla sírjának gondolta. A mesterember lánya, Harcsa Irén a kilencvenes években adott nyilatkozatában azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy ő még falba vájt fülkeszerűségeket is látott, benne oldalvást elhelyezett porladozó tetemekkel.

Hogy az addig istállóként használt épületben műhelyt alakíthasson ki, a csizmadia nem foglalkozott tovább a mélység titkaival, betemette a sírkamrát. Bár a Harcsa-házat az ötvenes évek elején államosították, a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályának 48977/1. számú utasítása alapján a Dorogi Járási Földhivatal Prokopp Gyula főlevéltáros által kiállított, 1978. november 28-án kelt iratában a helyszínt 

Az állami védelem azonban mit sem ért. Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, a jeles sírokat rejtő, 12,8 méter széles templom fölé egy magánmedencével kombinált szaunát építtetett fel a szomszédos házban (Jókai utca 9.) éldegélő tehetős esztergomi vállalkozó, minden valószínűség szerint az előbb említett kiemelt védettségi irat figyelmen kívül hagyásával.

A civilek számára elérhető csúcstechnikát igénybe vevő független kutatók a templomtól délebbre találták meg a tekintélyes méretű Segítő Szűz-bazilikát, amelynek főoltára Kisboldogasszony 1260. szeptember 8-i ünnepnapjához volt keltezve Máhr Géza mélyépítő mérnök, geodéta napfelkelte-szögeltéréseket vizsgáló számításai alapján. A templom főhajója 19,7 fokos szögben van elforgatva a Szent Anna-templom hossztengelyéhez képest. A beépítettség ellenére a szakemberek megmérték a komplexum méreteit is. Az egykori gótikus főhajó 115,5 méter hosszú, szélessége pedig 30,2 méter. Bár a csarnoktemplom kialakítása nem tér el a magyarországi középkori ferences templomok hagyományaitól, jól érezhető rajta a regensburgi hatás.

A templom nyugati fele háromhajós bazilikaelrendezést mutat, ahol két sorba rendezett oszlopok tagolják a csarnokteret, öt boltszakaszra osztva. Mivel a fő- és a két mellékhajó itt egyenlő magasságú lehetett, az úgynevezett hosszházon technikai okok miatt valószínűleg nem alakítottak ki ablakokat. A templomtér keleti fele, a kórus-szentély páros hossza megegyezik a hívők befogadására alkalmas hosszház méreteivel. Ennek a hosszan elnyúló, szintén öt keresztboltszakaszból álló szakasznak az apszisa az utca közepén záródik össze a Jókai utca 11. és 13. szám alatti ház előtt.

A templom egykori főkapuja a Deák Ferenc utca 30. számú ház alá esik. A főhomlokzat teljesen kitölti a két szomszédos, északi és déli ház szélességét. A Sicambria-Óbuda Piliskutató Csoport térinformatikai mérései tehát szépen és egyértelműen visszaigazolták a prominens tagokból álló IV. Béla Kegyeleti Bizottság Gombkötő Csaba irányította kutatásait, Máhr Géza mélyépítő mérnök, geodéta számításait és a Harcsa család elhunyt és még élő tagjai által látottakat és elmondottakat.

Váry nem vár

Az egykori Boldogasszony-kápolna és Segítő Szűz-bazilika megtalálásáról az Index számolt be elsőként. Az országos jelentőségű hír hallatán egy újabb független kutatócsoport állt be a kutatás mögé. Váry István geofizikus-villamosmérnök és cégének kiválóságai nemcsak megismételték a sicambristák méréseit, hanem több helyen pontosították és ki is egészítették. Váry elmondása szerint nemcsak azért szálltak be a felmérésbe, mert a második honalapítónak tartott Árpád-házi uralkodó sírjának holléte izgalmas téma és közérdek, hanem azért is, mert

egy geofizikus mindig sokkal pontosabb eredményekre jut, mint egy régész. Míg a régészek többnyire csak háromféle mérést ismernek, addig mi ennek a dupláját, amelyet mindig változtatni kell. Egy radarozó régész technikai tudása általában nem több, mint amit az én technikusaim tudnak.

A lakók segítségének köszönhetően az új csoport így találta meg a Bonfini szerint bazilikai ranggal rendelkező Segítő Szűz-templom baloldali keresztelő- és temetőkápolnáját, amely egykor Szent Lukács nevét viselte. Ezt az építményt a Jókai utca 11. számú ház északi traktusa alatt lelték meg a reál végzettségű kutatók. Szintén Váry geofizikusokból álló csapata találta meg még tavaly decemberben ugyanennek a templomnak a 

Ezt a 90 méter magasnak becsült vertikális építményt a Deák Ferenc utca 22. és 24. alatti telek végében, az államszocializmus éveiben épített két garázssor között találták meg. A torony kialakítása nagyon hasonló a Wolfgang Meyerpeck 1595-ben elkészített metszetén ábrázolthoz. Az egykori harangtorony külső falgyűrűje 12 szögű, a belseje ellenben már hatszögű, amely az előbbinél magasabb kialakítása miatt valószínűleg egy laternában végződhetett.

Kör közepén állok

Az első szenzációs felfedezés akkor történt, amikor a három független csoport térképen is rögzítette föld alatti és föld feletti méréseit. Ekkor derült fény arra, hogy az egykori Segítő Szűz-bazilika tornyának mértani közepe úgy van egy vonalban a Bottyán János utcai Szent Anna ferences templom harangtornyának mértani közepével, hogy 

Persze ennek a három szakrális pontnak a geometriai egybeesése akár lehetne véletlen is, ám jelen esetben nagyon úgy tűnik, hogy itt tudatos matematikai tervezésről és mértani elrendezésről van szó.

A szakemberek által régóta közismert tény, hogy a Bottyán János utcai Szent Anna ferences templom tornya a Kárpát-medencében egyedülállóan illeszkedik főhajójához. Ez a specialitás abból fakad, hogy a barokk stílusú vertikális tengely nem isten házának főbejárata felett, előtte, mértani közepén, lapjával szorosan mellette vagy különálló építményként dacol az idővel, hanem csak északnyugati csücskével érintkezik a templomtesttel.

Ez az érintkezés ráadásul nem a liturgikus építészetben megszokott és elfogadott 45 fokos szögben történik, hanem 

Ennek a fizikai csavarnak köszönhetően míg a szabályos négyszög alaprajzú torony délnyugati oldala a Jókai utca 7. szám alatti lakóház kertjére mutat, addig oldalfelezője a magánuszoda és szauna alatti királysírra. Ha a szimbólumok oldaláról indulunk ki, akkor beszédes tény, hogy két égbe törő, a végtelen felé nyúló templomtorony között valószínűsíthető az Árpád-házi uralkodó végső pihenőhelye.

Ugyanebben a templomtérben lelhető fel Laszkarisz Mária királyné sírja is, amelyet a feltételezett királysírtól pár méterrel délkeletre tudtak azonosítani. Az origó pontos helyét a Segítő Szűz tornyának mértani közepe, ugyanennek a templomnak az apszisfelező pontja, illetve a legközelebbi egyenlő oldalú háromszög oldalfelezője jelölte ki. 

Az egységsugarú kör, a karika ősidők óta női attribútumnak számít. Ezt a gyengébbik nemhez köthető ikont úgy is ismerik a világban, mint Vénusz tükre, a méh, a petefészkek, a női identitás legismertebb szimbóluma.

A neved legyen Hetven!

A kutatók nem álltak meg ennél az egyszerű felfedezésnél. Megmérték a feltételezett királysír és a Szent Anna tornyának mértani középpontja közötti távolságot, amely 132,753866 métert tett ki. Ez a távolság persze semmit nem mondott addig senkinek, amíg át nem váltották az ebben a korszakban használatos mértékegységre, amely 

A hetvenes, szakrális számnak nagy jelentősége van a Bibliában. Mózes hetven vént kért fel prófétálni maga mellé. Kezdetben szintén hetven alexandriai tudós fordította le II. Ptolemaiosz fáraó uralkodása idején a héber nyelvű Ószövetség iratait ógörögre, amely Septuaginta címen jelent meg. Olyan korabeli hagyományt is ismerünk, hogy hetven, szó- és mondatrendjében azonos szövegre fordították le a tudósok a művet. Szent Lukács evangéliuma szerint Jézus ismételten hetven tanítványt kér fel arra, hogy menjen és vigye hírül az evangélium szavait (Lukács 10.1.). A korabeli zsidó elképzelés szerint a világot kezdetben szintén csak hetven nép lakta, bár az 1Móz 10 a népek nemzetségi táblázatában már további két népet is felsorol a hetven etnikum mellett.

Amikor ezt a 70 bécsi ölnyi távolságot teljesen megrajzolták a Szent Anna tornyának mértani középpontja köré, akkor a rádiusz mindig ott metszette a most meglelt vagy régészetileg korábban feltárt, illetve a még álló többi templom keletelési vonalát, ahol építészetileg kiemelt és fontos szakrális gócpontok találhatók.

Szakrális és mértani metszéspontok

A Jókai utca 11.-es és 13.-as számú ház előtti útszakasz alatt most megtalált Segítő Szűz-bazilika esetében a szakrális és mértani metszéspont a korábban már említett apszis legkeletibb pontja volt. A korabeli krónikák szerint a hármas csúcsívben végződő Mária-oltár előtt állt IV. Béla és családja 1276 körül elkészült, vörös márványból kifaragott síremléke, amelyen egy latin nyelvű epigramma is olvasható volt. Ezt a versikét Geréb László irodalomtörténész a következőképpen fordította le Kálti Márk korabeli beszámolója alapján:

Mária oltáron, nézd, nyugszik sírban a három, Béla, neje, s a herceg – örvendjenek ők az egeknek! Míg lehetett, ült trónja felett a királyi hatalomban: Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan.

A kör ettől északabbra a bazilika Szent Lukácsról elnevezett oldalkápolnájának szintén a legkeletibb pontját metszi, ahová 1378-ban temették el a korszak legjobb és legismertebb hitszónokát, Miklós provinciálist. A következő templom a fentebb már ismertetett Boldogasszony-kápolna mértani középpontja, amely alatt IV. Béla sírja lehet. Még északabbra ez a kör a domonkosok Szent Mártonról elnevezett templomának főbejáratát metszi, ahol Kósa Jenő provinciális 1774-es, Collectanea című, kézzel írt, latin nyelvű rendi beszámolója szerint Adiutus Pomprent ferences laikust 1649-ben, Rautner Felicián hitszónokot pedig 1685-ben temették el. Dr. Horváth István régész 1980-ban részlegesen feltárta ezt az általa Szent Péternek mondott templomot, ekkor találta meg isten házának közepén az 1508-ban eltemetett Albert szabómester és gyermekei vörös márvány sírlapját is. A mértani rajz ennek a pontos helyét is megmutatta.

A kör metszi a Szent Péter- és Szent Pál-plébániatemplom délkeleti sarkát is, amelynek helyén az először 1204-ben említett régi Szent Péter-, azaz az Öreg-templom szentélye állt. Ebben a középkori domonkos templomban temették el 1649-ben Ludovicus Modrics laikust, és valamikor 1683 után Manák János katonalelkészt, salvatoriánus őrt is. 

Az idősebb hívők visszaemlékezése szerint ezen a metszésponton jó pár évtizeddel ezelőtt egy díszes végű lapos vasrúd is felfedezhető volt a templom homlokzati síkjába függőlegesen befalazva, ami ma már nincs ott. A Szent Anna-templomtorony mértani középpontjától mért sugár következő körívállomása a Bottyán János utca 9.-es számú ház kertvégében az özvegy Zelesyné Terenyei Anna matróna jóvoltából 1740-ben megtalált, szigorúbb rendi ági ferences salvatoriánus temető. Ebben a 336,9 fokban három barát van eltemetve, de a megtalált csontok alapján kettő biztosan.

A geometria hálójában

A fent említett keresztpontok a körön belül egyenlő oldalú háromszögekkel is összeköthetők, amelyeknek oldalfelező pontjai ismét érdekes helyekre mutatnak. Ilyen többek között a Jókai utca 3. számú ház egykori istállója is, ahol a mai napig 60x60 centiméteres, faragott vörös márványból készült lapok láthatók a járószinten, ezek egykor valószínűleg gyertyatartók lehettek. A korabeli dokumentumok szerint a metszéspontok valószínűleg itt is sírokat jelölnek.

Az esztergomi rendház második újkori Historia Domusa, a Novum Protocollum 1778. szerint ide az 1379-ben elhunyt nagy tekintélyű Gallus atya hitszónokot és a szent életű Szeráfi Egyed testvért temették el. A jelenlegi ferences kolostor utcafront alatti metszéspontja a Segítő Szűz-bazilika elrejtett és széthordott kincsei, különös régiségei titkos kamrájára és egy 1838-ban részlegesen feltárt, a Bottyán János utca alatt húzódó alagútjára utalhat, amely később a kitaszított mariánus ferencesek temetkezési helye lett. Itt, a mai Bottyán János utca keleti járdaszakasza alatt hantolhatták el például 1738. szeptember 25-én P. Riedl Henrik házfőnököt is.

A kör persze nemcsak Esztergom egykori királyi városának Dunához közelebb eső korabeli és jelenlegi templomainak szakrális pontjaira mutat rá, hanem olyan istentiszteleti helyekre is, amelyeknek létezéséről bár tud a történettudomány és a régészet, az építményeket eddig nem tudták azonosítani és megtalálni. A véletlenül felfedezett mértani összefüggések miatt most azonban erre is lehetőség nyílt. 

Az általam csak esztergomi Da Vinci-kódnak hívott titkos salvatoriánus irat, azaz a poligon vagy akkor készülhetett, amikor a ferencesek visszatértek a 130 évnyi török hódoltságot túlélő Duna-parti városba, vagy jóval korábban. A korabeli rendi híradásokkal ellentétben a vörhenyes színű habitust hordó szerzetesek megtalálhatták egykori templomaikat; ám ezeket a romokat azért nem vehették ismét használatba, mert Széchenyi György várkapitány 1692-es halálával a város új ura Franz Kuckländer lett, aki erőteljesen magyarellenes volt.

Megosztottak voltak a ferencesek is. A Pozsonyból érkező, többnyire német ajkú mariánusok a bécsi udvar parancsait lesték, és a németesítésben voltak érdekeltek. A magyar érzelmű salvatorianus ferences barátok pedig azért kerültek lépéshátrányba, mert mindenáron ragaszkodni akartak a szent életű Árpád-házi király rejtekbe helyezett sírjához és csontereklyéihez. Tehát valóban boldogként tisztelték IV. Béla királyt, úgy is, hogy nem volt kanonizált szent, csak a renden belül.

A Bottyán János utcai Szent Anna-templom tornya feltehetően már 1703-ban megépült, ugyanis az 1717-ben kiadott Musicalla Sacra énekes misekönyvének egyik miniatúraként ábrázolt iniciáléjában a torony még az egyenes szentélyzáródás mögött, külön építményként látható; ebből az is következik, hogy mementóként nem 1737 és 1754 között emelték, amint erről a Prothocolum 1778. rendi irat beszél, hanem meglepően korán.

Tervezőjéről nem sokat tudunk, de az biztos, hogy ezt a vertikális tengelyt olyan „világítótoronynak” szánta alkotója, amely több száz év múlva is megmutatja a város elpusztult és felszámolt templomait, egykori barátsírjait, de legfőképpen az elrejtett királysírt. Ezt csak úgy tehette meg, hogy olyan univerzális kódhoz nyúl, amelyet úgy ismerünk, hogy matematika, illetve geometria.

Amikor a pók nem látja a saját fonalát

Érdemes megemlékezni a Segítő Szűz-templom és az Árpád-házi uralkodó nyughelye utáni hajsza hivatalos változatáról is. Amikor L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója a IV. Béla Kegyeleti Bizottság bizonyítékai alapján tavaly márciusban elrendelte, hogy a hivatala alá tartozó régészek radarozzák végig az esztergomi Jókai utca szóban forgó páratlan oldalát, akkor a hét főből álló grémium nem itt, hanem az egy kőhajításnyival arrébb fellelhető Szent Anna-templomnál kezdte el roncsolásmentes vizsgálatait. A szakemberek érvelése szerint a geofizikai vizsgálatok azért voltak itt előrébb valók, mert a régész-történészek többsége még mindig azt feltételezi, hogy a barokk stílusú ferences templom alatt vagy annak környezetében rejtőznek az elveszett székesegyház maradványai.

Stibrányi Máté régész tavaly áprilistól több mint hat hónapig talajradarozott a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium udvarán, a vele egybeépített Szent Anna-templom szentélye alatt, a férfikolostor pincéjében, valamint a krumplis verem mögötti középkori termekben, ám egyik helyen sem találta meg a Segítő Szűz-bazilika nyomait és a királysírt.

A szakember meg is osztotta csalódottságát a tavaly szeptember 16-án a ferences gimnázium fennállásának 90. évfordulója kapcsán az esztergomi városházán megtartott konferencián kollégáival, akik már akkor értesítették szerkesztőségünket a fejleményről. 

A koordinátor azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a IV. Béla Kegyeleti Bizottság kutatócsoportjához eddig nem érkezett érdemi válasz a Magyar Nemzeti Múzeumtól (MNM) és a Kulturális és Innovációs Minisztérium szakértőitől, hogy a fentiek tükrében eddig miért nem a Jókai utca és a Deák Ferenc utca közötti területet radarozták végig a Szent Anna-templom és a ferences gimnázium helyett. Az elveszett bazilika hollétéről eddig megjelent három Index-cikkre sem érkezett még érdemi vagy akadémiai cáfolat.

A koordinátor hozzáfűzte: az MNM által felkért régészekből és tudósokból álló MNM-bizottság elévülhetetlen érdemeket szerzett, hogy tudományos érvekkel alátámasztott georadaros kutatásuk eredményeit mindenki számára világossá tegyék, 

Bár a valóságot nehezen megemésztve a minap egy olyan emléktáblát avattak az esztergomi alpolgármester jelenlétében a Szent Anna-templom homlokzatára, amely még mindig azt állítja, hogy a királysír a Bottyán János utcai ferences templom alatt van, immár – talán látva a hosszas kutakodás eredménytelenségét – hozzáteszik a „közvetlen közelében” helykijelölő szerkezetet is.

Az egyre sokasodó eredmények és bizonyítékok tükrében L. Simon László főigazgató Esztergom épített örökségének elismert művészettörténészének, dr. Prokopp Mária professzor asszonynak a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott könyvbemutatóján egybegyűlteknek gyorsan meg is megerősítette, hogy az MNM továbbra is érdekelt IV. Béla sírjának mielőbbi felkutatásában.

Makoldi tájékoztatása szerint azért kell eddig várni, mert a központi forrásmegvonások miatt veszélybe került kollégáinak havi bérezése, illetve több olyan futó projektjük van még, amelyet vagy folytatniuk kell, vagy le kell zárniuk. Híreink szerint azonban könnyen lehet, hogy mégsem kell a Magyarságkutató Intézetnek júliusig várnia a pénzre. Informátorunk úgy tudja, állami forrásból hamarabb fognak apanázst kapni erre a kutatásra. Érdemes megemlíteni, hogy a Nemzeti Filmintézet szintén a napokban dönt arról, hogy a témáról 90 perces, moziban bemutatandó kreatív dokumentumfilm készüljön A IV. Béla-kód címen.