Titkos ávós garázs és teherautó-szerviz az Árpád hídban

Ki gondolná, mit rejthet egy híd szerkezete, azé, amelyen naponta ezernél is több autó robog át. Persze ha egy híd mesélni tudna, olyan történetek kerülnének elő, amelyeket nem mindenki hallgatna szívesen.

Ez a mostani azonban nem titok, bár voltak idők, amikor csak a kiváltságosok beszélhettek róla. Lám, így változik meg minden, idővel a legnagyobb titkokról is lehull a lepel. Vagy a vakolat.

Régi álom, izgalmas konstrukció

A sűrűn lakott Óbuda és az angyalföldi–újpesti iparvidék összeköttetése már 1891-ben felmerült, ám Budapest új Duna-hídjának megépítését csak 1908-ban rendelte el a második Wekerle-kormány. Az ekkor beiktatott XLVIIL. számú törvény végrehajtására azért nem kerülhetett sor, mert 

Az anyagi feltételek újrateremtése után a Kereskedelemügyi Minisztérium csak 1929-ben tudta kiírni a főváros új közúti hídjának tervpályázatát, amelyen két első díjat adtak ki. Az egyiket Kossalka János mérnök és Wälder Gyula építész, a másikat pedig Mihailich Győző és Kotsis Iván műegyetemi tanárok terve nyerte el. Mindkét terv felső pályás, tömör gerinclemezes ívhíd megépítését javasolta. A két elképzelés csak annyiban különbözött egymástól, hogy míg a pályaszint fölé nyúló kosárfüles ívet a Kossalka–Walder-páros rácsos, addig a Mihailich–Kotsis-elképzelés tömör gerinclemezekben kívánta megvalósíttatni.

Mivel a szaktárcát egyik győztesnek kikiáltott elképzelés sem győzte meg, így a hivatal hídosztálya az ívhídelképzelések helyett egy tömör gerinclemezes, többtámaszú gerendahidat álmodott meg a folyó fölé, amelynek részletes terveit Széchy Károly készítette el. Az Óbudai Hajógyár fölötti vasbeton kerethidat, valamint a Margit-szigeti feljáró tervét azonban nem Széchy, hanem Sávoly Pál mérnökkel terveztette meg a szakminisztérium.

A 928 méter hosszú, ekkor még 27,6 méter széles, egy-egy kerékpársávval is rendelkező Árpád híd építését 1939-ben kezdték el. A híd teljes alépítményi munkálataira a Zsigmondy Béla Rt. és Széchy Endre vállalatai kaptak megbízást. Az acélszerkezetet a MÁVAG gyártotta le. Az építkezést azért a Margit-szigetnél kezdték el a fenti cégek, mert e leendő szigeti lejáró kialakítása érdekében szükségessé vált a sziget 130 méternyi meghosszabbítása észak felé.

Ezen ingatlanok közül érdemes megemlíteni az Ybl Miklós tervei alapján 1867-ben átadott Kisszállót, a későbbi Dália Hotelt, amely aljában eleinte a Felső Vendéglő, 1934-től pedig a Gellér Mihály és Tarján Vilmos vezette, divatbemutatóknak is helyet adó híres és nívós Picadilly Étterem működött.

Ettől a verandás, kétszintes épülettől picit délebbre húzódott a szintén Ybl Miklós álmai szerint 1873-ban megépített Margaréta Hotel, az 1907-ben felavatott, Európa-hírű Parisien Grill szórakozóhely, a Körössy Albert terve szerint 1914-ben modernizált Astoria Pavilon, Csárda és Üzletház, a Kolbenheyer Viktor és Benkó Károly tervezte Flóra- és Kis villa, valamint szintén Ybl Miklós egyik építészeti remekműve, az 1958-ban felrobbantott Szent Margit fürdőház is. (A takaros villák és szállodák az 1953-as és az 1956-os árvízkor olyan komolyan megsérültek, hogy 1958-ban lebontották őket. Helyükön most a Termál Hotel parkolója van.)

Lett itt egy titkos garázs

A fedett parkolóhely pótlására Sávoly Pál azt találta ki, hogy az Árpád híd szigeti lejáróját többszintessé alakítja ki. A behorpadt tojásra hasonlító vasbeton szerkezetet úgy tervezte meg, hogy az ne csak 250 gépkocsit tudjon befogadni, hanem a teteje elbírja azt a félköríves rámpát is, amelyen a gépjárműforgalom minden gond nélkül le tud jutni Pestről a szigetre.

Ennek a 80×90 méter kiterjedésű, „francia lépcsős” kialakításnak köszönhetően lett tágas az oszlopok tartotta garázs, amelynek a belmagassága eléri a nyolc métert. Az objektumnak több bejáratot is kialakítottak. A fedett parkoló főbejárata közvetlenül az Árpád híd szigeti lejárójának egyenes ága alól közelíthető meg, egykori három kijárata pedig a műtárgy Pesthez közelebb eső déli oldalán sorakoztak. (E kijáratok közül ma már csak kettő látható, hiszen a harmadik egységet a 2017-es úszó világbajnokság miatt nyilvános mellékhelyiségnek alakították át, amely a rendezvény óta már nem nyitott ki.)

A budakalászi és dunaalmási mészkővel beborított műtárgy természetesen nem csak garázsként funkcionált. Sávoly szintén ebben a pillérben alakította ki a szigetcsúcsban működő Galamblövő Egyesület és a sziget növényeit ápoló, gondozó, karbantartó Szent Margit-sziget Gyógyfürdő Rt., valamint a német Späth kertészeti cég öltözőit, a hídmester szolgálati lakását és irodáját.

A második világháború miatt a kivitelezési munkálatokat 1943-ban felfüggesztették. Ekkor még csak az alépítmények, valamint a felépítmények rövid szakasza készült el. Álltak a hídfők, a pillérek, a hajógyári-szigeti vasbeton áthidalás, a Margit-sziget felé ágazó szárnyhíd és az acélhidak néhány része. Budapest ostromakor bár a szigeti vasbeton szerkezet déli oldalán becsapódott egy lövedék, az elkészült szerkezet kisebb sérülésekkel túlélte a világháborút. Befejezetlenségének köszönhetően az Árpád híd volt az egyetlen, amit a németek nem robbantottak fel.

A döntéssel párhuzamosan ekkor alakították át az egykor agyaggalamblövőknek és kertészeknek szánt öltözőket közösségi helyszínekké. A Fűtéstechnikai Gazdasági Iroda bevonásával 1950-től kezdték el termálvízzel fűteni a fedett garázst, amelyet ekkor már egy nagyon jól felszerelt, szerelőaknákkal kibővített műhelyként hasznosított az állam.

A nagyobb méretű gépjárművek szétszerelése érdekében négy keskeny nyomtávú sínpáron mozgó darus szerelvényt is beszereltek az üreges műtárgyba. A megnövekedett energiafogyasztás miatt a garázs saját transzformátorállomást is kapott.

A Posta nem sokáig uralhatta a garázs felét. Ahogy 1950-ben fűthetővé tették az objektumot, az egész csarnokot az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) kapta meg saját céljaira. Többnyire itt szervizelték a Tátra utcai ÁVH-kaszárnya kocsijait, illetve szintén itt őrizték és szerelték a kivételezett pártfunkcionáriusok többnyire nyugatról behozott gépjárműveit is. 

Az ÁVH feloszlatása után a Magyar Néphadsereg (MNH) használta az objektumot. Az MNH valamikor az 1960-as évek elején alakította át kultúrteremmé a közösségi tereket, amely a rendszerváltás után szórakozóhely lett. A honvédség 1979-ig volt a műtárgy használója. Az Árpád híd 1980–1984 között lezajlott kiszélesítésével párhuzamosan ezt az elzárt területet a Fővárosi Tanács kapta meg. Ők kezdetben tűzoltóságot, majd a közterület-fenntartó vállalat gépjárműparkját helyezték itt el. Ennek köszönhető, hogy még ma is viszonylag jó állapotnak örvend az itt leparkíroztatott két ZIL típusú hókotró és műhelykocsi. A félkörív alakú, izgalmasan megtört és szintén folyamatosan emelkedő járószintű garázs-műhely napjainkban kedvelt filmforgatási helyszín.