Magyarországon idén egy babapiskótának hívott csomópont kapott díjat

A róka meg a sajt

Amikor 1962-ben megkérték Charles de Gaulle tábornokot, foglalja össze köztársasági elnöki küldetésének viszontagságait, akkor a francia államfő enervált hangon csak annyit kérdezett vissza:

Vajon hogy lehet egy olyan országot kormányozni, ahol 246 fajta sajt van?

Bár a politikus bonmot-ja messze járt a hivatalosan elismert nyolc francia sajtkategória alá tartozó 1346 típus számától, az elnök információhiányát és zavarát jól érzékelteti Franciaország körforgalmainak száma is. Míg a közterület teoretikusai, főleg Eric Alonzo építész-szakíró húszezer franciaországi forgalomszabályzóról tud, addig a nyílt adatokkal rendelkező közútkezelő már 65 127 közlekedési szigetről adott hírt – még 2018-ban.

„A körforgalom francia szenvedély” – hangoztatja sokszor a francia média az ország történelmére hivatkozva. A Brut című napilap szerint a körforgalom ízig-vérig párizsi találmány. 

• Eugène Hennaf építész forradalmi ötleteként 1906-ban alakították ki először a 12 sugárút forgalmát elvezető párizsi Diadalív és csillagot formáló környezete, a Place de l’Étoile körül.

Amikor az ország kommunikál, akkor mindig ennek az emlékműnek az árnyékában gyűlik össze az istenadta nép. Ezen a téren gyászolták Bonaparte Napóleon császárt (1840), Victor Hugo regényírót (1855), a Léon Gambetta belügyminiszter szívét tartalmazó kőurnát (1920), illetve Philippe Leclerc tábornokot (1947).

Egy véget nem érő parádénak köszönhetően szintén itt ünnepelték a nagy háború győztes katonáit (1919), a hazatért Charles de Gaulle tábornokot (1944), sőt az 1998-as labdarúgó-világbajnokság „fekete-fehérjét” is.

Bár a sárgamellényesek eredetileg a magas üzemanyagárak, a minimálbér megemelése, az év végi bónusz és túlórák adómentességének visszaállítása miatt kezdtek el tüntetni, a mozgósítási helyük mindig valamelyik körforgalom volt. Ez tudatos döntés volt részükről.

Diadalív és az ufó

A Diadalív és Place de l’Étoile mintája alapján ugyanis a franciák úgy vélekednek, hogy nem elég az infrastruktúrát kiépíteni, szépíteni is kell azt, olykor műalkotási szintig.

Az elképesztő kivitelezési költségek miatt persze nem csoda, hogy ezeknek az útkereszteződéseknek a középső szigete nagyon ellentmondásos, és rendszeresen céltáblája a tüntetőknek.

Az egyik ilyen méregdrágán kivitelezett kompozíció a négyezer lakossal rendelkező Loire-Atlantique kisváros határában látható. Ez az 1993-ban átadott forgalomszabályzó sziget nemcsak kivitelezési költségével borzolta a franciák idegeit, hanem a megjelenésével is. 

Míg az egyik kozmonauta egy omlós kekszben (petit-beurre) végződő zászlót, a másik egy üveg fehérbort (muscadet), addig a harmadik egy narancsvirágízzel ízesített édes csillagkenyeret (fouace) tart a kezében. A Jean-Claude Imbach építész megálmodta futurisztikus univerzum már többször is elnyerte a „Franciaország legrondább és rosszabb körfogalma” címet az internetes szavazatok alapján.

Hasonló kétes dicsőséggel büszkélkedik Pontarlier határában André Malraux regényíró-kulturális miniszter 1998-ban felavatott halotti maszkja is, amely sokak szerint inkább Adolf Hitlert ábrázolja. Ez a Bernard Paul szobrászművész készítette műalkotás 15 ezer euróba fájt az önkormányzatnak, és ebben nem volt benne a forgalomszabályzó sziget kialakítása.

Florian Kleinefenn német származású párizsi fotóművész már több éve archiválja ezeket az építészeti-szobrászati remekeket. Fényképei között láthatunk minipiramist, gall kakast, elferdült zsákvarró tűt, sziklakertet, szökőkutat, méretes széket, kis faházat óriási kondérral, babiloni függőkertet és tetejére fordított lakóházat is.

Kell nekünk a francia modell?

Magyarországon egyelőre nem a csúfságuk, hanem az esztétikus tervezés és a közlekedésbiztonság szempontjából szokták évente kiválasztani a legjobban sikerült körforgalmat. 

Bár a franciákhoz hasonlóan nálunk még nem jellemző, hogy a körforgalmak közepén valamilyen egyedi műalkotás álljon a virágágyasok, zászlórudak és településcímerek helyén, azért akad erre is jó pár példa. A jelentős katonai helyőrséggel rendelkező városaink határában például gyakran láthatunk hadrendből kivont hadieszközöket. Ilyenek a Pápa és Kecskemét melletti, magyar felségjelekkel ellátott, MiG–21 típusú vadászrepülőgépek vagy a Szolnok melletti Mi–24 harci helikopter.

A leselejtezett szovjet hadiipari termékek mellett persze feltűnik egy-két egyedi tervezés is. Ilyen például Veszprém határában az a Meixner Etelka tervezte Életfa, amelyet 2009-ben készítettek a Herendi Porcelángyárban. Idesorolhatók az Andrásiné Pocsalyi Julianna tervei alapján készült szolnoki mozaikgömbök is. Szintén valamiféle egyediségről vall a csornai Rubik-kocka, a pápai Szentkorona, a soproni szőlőprés, a győri öttonnás kézilabda, illetve a kisteleki és gyulai szökőkutas körforgalom is. Egy kisebb lista itt olvasható.