Megtiltották a Magyarságkutató Intézetnek, hogy feltárja a templomot, amely IV. Béla sírját rejtheti

Újabb geofizikai mérések

Gombkötő Csaba szakgimnáziumi magyartanár szellemi irányítása mellett 2020-ban megalakult a IV. Béla Kegyeleti Bizottság (2023. február 28. óta IV. Béla Rejtekben Kutatócsoport). Tagjai között több doktori, kandidátusi és professzori ranggal rendelkező kutatót is találunk, többek közt történészt, nyelvészt, művészettörténészt, geofizikust, mérnököt és ferences szerzetest. A bizottság bemutatta az esztergomi Jókai utcában elvégzett geofizikai méréseinek legújabb eredményeit.

A csoportvezető elmondása szerint azért végeztek idén több pontosító mérést, mert a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) és a Nemzeti Régészeti Intézet (NRI) korábban hiányolta a királysírt is rejthető Boldogasszony és Segítő Szűz templomok lokalizálására vonatkozó kutatási módszereik és eszközeik ismertetését. 

A kutatás érdemi részét a Geoelectro Geofizikai-Környezetvédelmi Kft. ügyvezető igazgatója, Vincze László geofizikus-villamosmérnök doktorandusz és Nádasi Endre Kázmér, a Miskolci Egyetem Műszaki Föld- és Környezettudományi Karának Nyersanyagkutató Földtudományi Intézetén belül működő Geofizikai Tanszék adjunktusa végezte el. A mérnökök több alkalommal is megismételték pontosító méréseiket a Jókai utca 1. és 17. közötti szakaszon.

A Miskolci Egyetem nemcsak mérnökei szellemi kapacitását, hanem modern eszközparkját is rendelkezésre bocsátotta. Többek között így hozhatták a területre egy 500 MHz-es talajradart is.

Fontos megemlíteni, hogy régészeti célú kutatásokra, falmaradványok, sírok vagy bolygatott zónák detektálására többféle geofizikai módszer is sikerrel alkalmazható, ám hogy a különféle módszerekből mikor melyiket érdemes használni, azt a geofizikus-mérnökök a bölcsész végzettségű régészeknél is jobban meg tudják ítélni.

Melyik mérés lehet a jó?

A földben elhelyezett vastárgyak miatt például eleve kizárhatók a mágneses gradiens mérések. Bár a földradar népszerű régészeti célú geofizikai eljárás, a radargramok nem mindig értelmezhetők könnyen. Téves értelmezéshez vezethetnek az ún. reflexiós hiperbolák, melyek pontszerű, erős reflexiós felületekhez köthetők. Alacsonyabb frekvencia nagyobb behatolási mélységet ad, de a felbontóképesség kicsi. Nagyobb frekvenciánál ugyan nagyobb a felbontóképesség, de kisebb a behatolási mélység. A módszer nagy hátránya, hogy jó vezetőképességű, nedves talajban (agyagos, iszapos talaj) a behatolóképesség nagyon lecsökken.

Az elektromágneses indukciós vezetőképesség-mérés szintén népszerű archeo-geofizikai módszer, mely korlátozott számú, különféle mélységbehatolást tesz lehetővé. Előnye, hogy nagy adatsűrűséggel, olcsón, gyorsan nagy területet lehet felmérni, hátránya viszont a nehézkes kalibráció és a még csak kialakulóban lévő inverziós és képalkotó eljárások tökéletlensége.

A fentiek tükrében az objektumot így a legnagyobb valószínűséggel szinte csak geoelektromos mérésekkel lehetett igazolni. A mérnökök a Jókai utca 1–17. számú ingatlanok előtt egy geoelektromos szelvényt telepítettek. Kihasználták, hogy az utca mindkét oldalán az elektródák telepítésére alkalmas virágágyások vannak, melyeket csak a kapubeállók szakítanak meg, ahol az elektródáknak lyukakat kellett fúrni.

A méréseket 144 méter hosszú kábelkorbáccsal és 10 csatornás Syscal Pro Switch 96 típusú ERT-műszerrel végezték el. Az elektródatávolság kezdetben egy méter volt, majd miután kiderült a nagyobb behatolási mélység igénye, ezt megemelték másfél méterre. Inverse-Schlumberger és Dipól-Dipól elektródaelrendezéseket használtak. A méréssorozat végére kialakult szekvenciák 32 mélységszintet tartalmaztak, az összes mélységszint esetén a lehető legsűrűbb laterális felbontóképességgel.

A Jókai u. 3-5-7-9. és a 11-13-15-17. számú házak előtti virágágyásban elvégzett geoelektróda-lánc telepítése során a mérnököknek tekintélyes mélységig, mintegy 22 méterig sikerült átvilágítaniuk a talajt. Méréseik szerint a kis ellenállású (10 Ohm) befoglaló közegben nagyobb ellenállású anomáliák láthatók, melyek helyzetük alapján 95 százalékos valószínűséggel megfeleltethetők a korábbi cikkeinkben (Itt, itt és itt) ismertetett, tavaly megtalált falmaradványok irányaival és méreteivel.

Hatalmasabbak lettek az „elveszett” templomok

Vincze László geofizikus-villamosmérnök doktorandusz és Nádasi Endre Kázmér adjunktus a felszín alatti geoanomáliák alapján valószínűsítik, hogy 

A szentélyzáródások hét métert elérő falmaradványai geofizikai adatokkal visszaigazolják, hogy Fehér Géza és Horváth István, a város nagy tekintélyű régészei 1979-ben a Jókai u. 4-6., valamit a Jókai u 12-14. előtt középkori épület- és falmaradványokra leltek a Régészeti Adatbázis szerint. Úgy akadhattak rá a Segítő Szűz elveszett templomának és a Boldogasszony kápolna szentélyének záródó íveire, hogy maguk mindezt aligha ismerhették fel.

Az apszis déli és északi falának egy-egy darabját is felismerték. A pontosító mérések szerint a Boldogasszony kápolna szentélyzáródása a Jókai utca 12-14. előtt húzódik, amelynek keresztmetszete az eddig vélelmezett 12,7 métert helyett 18 méter körül van a Miskolci Egyetem szakemberei szerint. A Segítő Szűz templom szentélyének déli és északi falmaradványainak helyszíneit a Jókai utca 11-13-15. számú házak előtt mutatták ki. A Szent Lukácsról elnevezett oldalkápolnájának záródó szentélyíve a Jókai utca 9. számú ház és a járda alatt fekszik. 

A független kutatók a reformkorban Tóth Imre segédpüspök által tulajdonolt egyházi rezidencia udvarában megtalálták azt a két talapzatokon álló, egész alakos oroszlánszobrot is, amelyek 

Lent a mélyből fecskenadrágot néz a király

Érdemes megjegyezni, hogy a Jókai utca 7. szám alatti  447 négyzetméteren elnyúló műemléket (1997-től már műemléki jelentőségű) az akkori Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya 48977/1 számú utasítása alapján 1978. június 20-án régészetileg védett területnek nyilvánította. Pozsgay Imre kulturális miniszter döntését megerősítette az Országos Műemléki Felügyelőség is, amely szintén ebben az évben 8-as számú bejegyzési pontként ezt a döntést fel is tüntette az ingatlan hiteles tulajdoni lapján is, amely a mai napig hatályos.

Mivel a Régészeti Adatbázis szerint ezen a területen egyszer sem folytattak le régészeti szemlét és műszeres lelőhely-felderítést, érthetetlen, hogy a 2010 óta helyileg, 2021 óta pedig már országosan is ismert kisajátítás ellenére miért nem tett semmit sem a Magyar Nemzeti Múzeum, sem tagintézménye, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum. Miért nem tűnt fel nekik, hogy a tulajdoni lap szerint a 447 négyzetméteres ingatlan gyakorlatilag már csak 220 négyzetméter nagyságú?

Tudományosan bizonyított, hol nincs

A Magyar Nemzeti Múzeum a kutatási menetrendjét tartva 2022. április 19-én kezdte el talajradarméréseit. De nem itt, hanem az egy kőhajításnyival északabbra elterülő Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és a ferences rendház udvarán, a férfikolostor pincéjében, a Szent Anna templom szentélye és kriptája alatt, valamint a krumplisverem mögötti középkori termekben.

A munkálatot ősszel tovább folytatták, ez évben pedig 2023. június 4-ig vizsgálódtak a fent jelzett területen. A több mint egy évig tartó munka jelentős forrásokat igényelt, de ennek során az MNM-MRI munkatársai a helyszínen nyert adatok alapján nem tudták lokalizálni a Segítő Szűz Mária és Boldogasszony templomok nyomait, valamint a királysírt sem. Tudományos bizonyossággal állítható immár, hol nincsenek ezek az „elveszett” templomok.

Kormánybiztosi kinevezésre várva

Az egzakt geofizikai tények vizuális megjelenítései hamar meggyőzték Kásler Miklós főigazgatót, aki a független kutatókat messzemenően biztosította az intézet szakmai támogatásáról a sorra kerülő régészeti munkálatok elvégzésében, így a Jókai utca elején és a magánszauna közvetlen környezetében kutatóárkok nyitásában.

Az intézményvezető döntését támogatta az esztergomi önkormányzat vezetősége is. A geofizikusok elmondása szerint, bár az ebben a cikkben megjelentetett (dipól-dipól és ERT-) mérések 95 százalékban sikeresen visszaigazolták és lokalizálták a Jókai utca mentén sorakozó templomokat, az aduászként visszatartott legutolsó mérési eredményüket csak a hozzáértőknek, így Kásler Miklósnak és az általa irányított Magyarságkutató Intézet munkatársainak mutatták meg. Ám nem kizárt, hogy azt a gazdagon illusztrált tanulmányt eljuttatják a kormányfőnek is. 

A helyzet megoldása érdekében a IV. Béla Rejtekben Kutatócsoport kormánybiztost szeretne kérni Orbán Viktor miniszterelnöktől.